Azt mondta, Bódis Kriszta, a Tisza Párt józsefvárosi képviselőjelöltje pontosan látja a kerület problémáit. Ön 2022-ben nyíltan támogatta Jámbor Andrást, aki most a Tisza indulása miatt nem újrázik. Miért nem látni önt a tiszás jelölt mellett?

Bódis Krisztával ismerjük egymást régebbről, kapcsolatban voltunk, vagyunk. Szerintem ő egy jó képviselőjelölt. A politikában azonban fontos a megfelelő távolság, meg kell találni azt az egyensúlyt, amelyben értelmesen lehet együttműködni. Bódis Kriszta annak a kormánypártnak lesz – reményeim szerint – a képviselője, amellyel nekem polgármesterként kell majd tárgyalni,  miközben a kormánynak és Józsefvárosnak is megvannak a maga érdekei.

Az új kormánnyal akkor is tárgyalásra fogok törekedni, ha azt Orbán Viktor alakítja meg. De szerintem szinte minden józsefvárosi számára nyilvánvaló, hogy egy újabb Orbán-kormány nem fogja megváltoztatni azt a politikát, amelytől sokat szenvedünk. Ezért 

minden egyes józsefvárosinak elemi érdeke a Fidesz leváltása a hatalomból.

Kiveszi a részét a kampányban, ami tehát nem a Tisza mellett, hanem a Fidesz politikája ellen szól?

Korábban is azt mondtam, az én pártom Józsefváros. Egy olyan kampányban veszek részt, amely

és egészen az új kormány megalakulásáig tart. Kimegyek a képviselőkkel az utcára, pultozunk, és online is jelen leszünk. Kell, hogy legyen valamiféle nyomaték ahhoz, hogy érdemben tudjunk tárgyalni a felálló kormánnyal.

Mit takar az említett 12 pont?

Március 15. ünnepe adja magát arra, hogy az ember megfogalmazza, mik a szűkebb hazájának, közösségének céljai és érdekei. Mindennél többet elmond a jelen közállapotairól, hogy az első követelés ugyanaz, mint 1848-ban volt: felelős magyar kormányt! Ami most van, az minden, csak nem felelős kormányzás. Az 1. pont tehát az, hogy felelős magyar kormányt akarunk Budapesten – olyat, amely nem ellenségként, hanem partnerként tekint a fővárosban élőkre és az őket képviselő önkormányzatokra. Józsefváros jóléte függ attól, hogy a főváros dolgai is rendben mennek-e, és ami most zajlik – ez a kivéreztetés –, biztosan nem folytatható.

A 2. pont a közös teherviselés: a kötelező önkormányzati feladatok központi finanszírozásának a valós költségekhez igazítása és a közszolgáltatásban dolgozók bérének igazságos rendezése. Az önkormányzat kötelező és önként vállalt feladatokat lát el, amelyekhez az állam normatív támogatást ad, de jelenleg ez az állami normatíva csupán a kiadásainknak mindössze 25 százalékát fedezi. Ez a pénz csak arra elegendő, hogy a bölcsődéink működhessenek. Minden másra nekünk kell előteremteni a fedezetet.

A 3. pont a szolidaritási adó eltörlése vagy átalakítása. A józsefvárosiak zsebéből 8,43 milliárd forintot vettek ki ennek címén.

A 4. pont az, amellyel a józsefvárosiak talán a leginkább egyet fognak érteni: a hajléktalanellátásban Józsefvárosra háruló aránytalanul nagy teher csökkentése. Háromoldalú tárgyalásokat követelünk az állam, a főváros és Józsefváros között a hajléktalanellátó intézmények igazságosabb területi eloszlása érdekében. Ez azért különösen fontos követelés, mert az igazságosabb területi elosztás igénye benne van a főváros hajléktalanügyi stratégiájában, csak éppen azt tapasztalom, hogy hiányzik hozzá a politikai akarat. Az ok egyszerű: mi „gazdagok” vagyunk hajléktalanokat ellátó intézményekben, és nyilvánvalóan senki sem akar megfosztani bennünket ettől a „gazdagságtól”.

Az 5. pont a lakhatási válság mérséklése érdekében az önkormányzati bérlakás- és bérházfelújításokat támogató országos lakáspolitika. A lakáspolitikának nemcsak az önkormányzati lakásépítést és -felújítást kell támogatnia, hanem a lakásépítést és -felújítást általában.

A 6. pont a központi fejlesztési források átlátható, pártpolitikától mentes pályázati rendszerben való elosztása. Ma az zajlik, hogy az állam az egyiknek ad, a másiknak nem. Debrecen mindig nyer, Szeged időnként, Pécs, Józsefváros vagy Budapest pedig soha.

A 7. pont: Több rendőrt Józsefvárosba, és a kerületi rendőröket ne vezényeljék el máshova. A rendőrségnek olyan súlyos létszámhiánya van, hogy a két követelés feltételezi egymást: akkor nem vezényelik majd el a józsefvárosi rendőröket, ha másutt lesznek elegen.

A 8. pont: Kormányzati pótcselekvés és felelősséghárítás helyett működő drogpolitikát, a drogmegelőzési intézményrendszer visszaépítését, a megelőző és ártalmakat csökkentő intézkedések támogatását. Enélkül nem lehet normális drogpolitikáról beszélni, a témát nem lehet csak rendőrségi kérdésként kezelni.

A 9. pont az önkormányzat 2019 előtti építésügyi hatósági jogköreinek visszaállítását követeli. Ez a követelés teljesen független a pártpolitikától, mára az önkormányzatok általános és közös követelésévé vált. Egyetlen önkormányzat sem ura a területének, legyen fideszes vagy ellenzéki a vezetője, egyaránt nem tudja, ki, mit és hogyan építhet a területén. Ez a mostani rendszer minden értelmes elvet és gyakorlatot sért.

A 10. pont az önkormányzati kontroll visszaállítása a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások esetében. A Pázmány-ügyben az önkormányzat elvesztette hatáskörét: sem a helyi védettséget, sem a változtatási tilalmat, és semmilyen más korábban volt önkormányzati jogosítványt nem tudunk érvényesíteni, mert módszeresen megfosztottak bennünklet ezektől, nincs beleszólásunk a történésekbe.

A 11. és 12. pont a Pázmány- és a Diószegi-ügy. A Pázmány Campus ügyében felülvizsgálatot és újragondolást szeretnénk, érdemi egyeztetéseket a lakosok érdekében, a lakosokkal együtt. A Diószegi utcánál pedig hitegetés helyett állami szerepvállalást kérünk. Legyen vége a halogatásnak, történjen meg az állami kisajátítás formális lezárása, hogy megkaphassuk a pénzt, és be tudjuk fejezni a Fidesz által utcára lökött emberek elhelyezését.

Navracsics Tibor közigazgatási miniszter is kimondta, és Orbán Viktor is, hogy az önkormányzati rendszer reformra szorul, nem finomhangolásra, komoly számvetésre van szükség 16 év után. Ez mit jelenthet?

Navracsics miniszter úr eljátssza az emberarcú kormánytag szerepét, miközben azt hangoztatja, hogy nincs felhatalmazása semmilyen konkrét ígéretre. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy itt politikai taktikáról van szó: le kell nyugtatni elsősorban a vidéki kistelepüléseket, amelyek szintén nagyon rossz helyzetben vannak. Az üzenet az, hogy nyugalom, essünk túl a választáson, majd jó lesz. De nem lesz jó. Ennek a rendszernek a lényege az, hogy minden autonóm szervezettől, amely

elvonnak pénzt, lehetőséget, jogot – mindent. A mi elmúlt 6 évünk erről szólt. Mi lesz akkor, ha tényleg hozzáláthatnak az önkormányzati rendszer fideszes ízlés szerinti átalakításához? Az szerintem nagyjából olyan lesz, mint a szocialista demokrácia: az „átalakítás” szó itt fosztóképzőként fog működni, és meg fogják szüntetni az önkormányzatokat.

Ehhez kétharmados többség kellene.

Igen, az önkormányzati rendszer átalakításához kétharmados többség kell. De megfojtani őket, kiszívni körülöttük a levegőt, vákuumba helyezni őket – ezt meg lehet tenni kétharmad nélkül is. Józsefváros önkormányzata is kerülhet olyan állapotba, hogy a legfontosabb döntési jogunk az lesz, hogy november 7-én éppen ki kap díszpolgári címet. Az ember nem ezért akar polgármester lenni, nem lehet ez az önkormányzati működés érdemi része – miközben nem becsülöm le, hogy ez is fontos.

A Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) is szavazást indított a lakosság körében az önkormányzatiság jövőjéről. Van ennek Józsefvárosban is nyoma?

Van átfedés a két kezdeményezés között. Józsefváros 12 pontja is az önkormányzatiság megerősítéséről szól.

A Tisza Párt levelet küldött több önkormányzatnak jövőbeli partnerséget ajánlva. Felmerült, hogy nagy győzelem esetén egy éven belül új önkormányzati választást írnának ki.

A Tisza-kormánynak lesz egy ennél sokkal nagyobb feladata: az alkotmányos berendezkedés, a választójog, a választási eljárási törvény megreformálása, a demokrácia működésének helyreállítása, a nyilvánosság felszabadítása. Ezek mind-mind előrébb valók, mint az önkormányzati többség megszerzése, ami mellett politikai érvek szólnak, míg az előbbiek mellett erkölcsi érvek, és amit minden szavazója elvár az új kormánytól: a demokrácia iránti elköteleződés. Szerintem a Tisza nem teheti meg, hogy megváltoztatja ezt a sorrendet.

Elindultak az átköltöztetések a Diószegi utcában. Vannak lakók, akik még mindig bizonytalanok abban, kapnak-e majd lakást. Bírni fogja az önkormányzat a lépéstartást azzal, amit ígért, hogy minden jogosult számára biztosít cserelakást 2027 nyaráig?

Ez volt az a kérdés, amit feltettem a kollégáimnak, mielőtt eldöntöttük, hogy kimentjük onnan a Fidesz által felforgatott életű, cserbenhagyott lakóinkat. Bár a feladat nagyon nehéz,

Azt a választ kaptam a kollégáktól, ha így döntünk, bár szoros a határidő, de meg tudjuk csinálni. Az optimizmusunkra az adott okot, hogy rendelkezésünkre áll a 2,5 milliárdos lakásfelújítási keret és a hozzá tartozó kivitelezői szerződés. Ha a kivitelező képes ütemesen haladni, akkor megleszünk időre. Nehézséget okozhat, ha például két hétre le kell állniuk, mert a villanyvezetékek olyan rossz állapotban vannak. Az ilyen problémákat nem láthatjuk előre. A politikai szándék egyértelműen az, hogy amit megígértünk, betartsuk: aki itt szeretne maradni Józsefvárosban önkormányzati bérlőként, annak két felújított önkormányzati lakást mutatunk meg, és azok közül tud választani. 

A Fidesz politikai csatározások helyszínévé tette a Diószegi utcát, visszaélt az emberek bizalmával, és tovább erősítette a politikusokkal szembeni bizalmatlanságot is. Ez most egy hitelességi verseny is számunkra: minden egyes elfogadott lakás egy újabb pont a hitelességünkben.

A lakók 33 lakást már elfogadtak. Beszéltünk bérlőkkel, akik költözés előtt állnak. Mindannyian elégedettek.

A kollégáim arról számoltak be, hogy az emberekben egyfelől hatalmas az izgalom, hogy elköltözhetnek – kitörhetnek végre valahára. Másfelől vannak, akiket aggodalommal tölt el, hogy hová kerülnek majd. Egy lakógyűlés alkalmával az egyik bérlő azt mondta, be nem teszi a lábát a Népszínház utcába, mert az messze van, nem ismeri a környéket, sem az ott élőket. A Diószegi utca a maga minden nehézsége ellenére sokaknak mégis biztonságot jelent: az emberek ismerik, segítik is egymást.

Ott a kisboltos például, aki hitelt ad.

Ezek az aggodalmak és érthető emberi félelmek minden szegénytelep felszámolásánál megjelennek, és fontos számolni velük. Ezért vagyok a talán a megszokottnál is sokkal felháborodottabb: a Fidesz-kormány tulajdonképpen egy politikai blöffért forgatta fel ezeknek az embereknek az életét. Hogy kisajátították az épületeinket, semmi másról nem szólt, minthogy ellehetetlenítsék a DIÓ2030 városrehabilitációs projektünket. Nincs a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárképzésére vonatkozó tervdokumentáció, sem előkészítés, sem előtanulmány, sem közbeszerzés. Ez volt a válasz arra, mikor kikértük az erről szóló dokumentumokat. Ami történt, az a jogalkotói hatalommal való rettenetesen durva visszaélés és károkozás. Nem volt az elmúlt 2 évben a Fidesznek és a kormánynak olyan döntése, aminek a kárát ne az ott élő emberek, vagy az önkormányzat látta volna. Miközben a lakóknak tett ígéreteikből semmit nem valósítottak meg.

Mi történik akkor, ha egy esetleges kormányváltás után a Diószegi utcai projekt háttérbe szorul?

Az önkormányzatnak az az érdeke, és remélem, Bódis Krisztának is, hogy a Diószegi utcát és környékét érintő ügyben a lehető leghamarabb szülessen meg az a kormányzati döntés, ami elrendezi a dolgot.

Elkészítettünk egy dokumentációt, amely a lehetséges megoldásokat is vázolja. Az egyik szerint az új kormány végrehajtja a kisajátítást, kifizetik a kártérítést, és kezdenek valamit a területtel. Egy új kormánynak nem lesz a fiókban erre terve, ezért félő, ott marad egy hatalmas problémahalmaz az üres házakkal.

A másik lehetőség, hogy együtt kitaláljuk, hogyan lehet ezt a területet újra fejleszteni közös teherviseléssel, költségviseléssel úgy, hogy

Ha komolyan lehet venni a Tisza egyik nagy társadalmi ígéretét, és végre lesz lakáspolitika Magyarországon, annak szimbolikus kezdete lehetne akár egy Diószegi utcai bérlakásépítés is.

Ha ott maradnak az épületek ebek harmincadjára, könnyedén kriminológiai gócponttá válhatnak.

Ha a kisajátítás megtörténik, onnantól kezdve az állam feladata lesz, hogy rendet tartson a területen. Amennyiben ez nem történik meg, arról egyeztetni kell az önkormányzatnak és a kormánynak.

A legfontosabb kérdés, ki őrzi a területet, milyen segítséget kap ehhez az önkormányzat. Be kell vonni a Belügyminisztériumot, a rendőrséget. Azt nem lehet hagyni, mint ami a már kisajátított Dugonics utcai iskola épületénél történt – ahogy a helyiek jellemzik, drogtanya lett.

Be kellett áldoznia az önkormányzatnak a lakáspolitikáját. Mit tapasztalnak, okoz-e ez feszültséget azok körében, akik nem a Diószegi utcában élnek?

Vannak olyan állapotú lakásaink, amelyeket felújítandó pályázatra ki lehet írni. Elképesztő nyomás van arra, hogy legyenek ilyen pályázatok. Idén egyet biztosan kiírunk, és azon igyekszünk, hogy még egy ilyen pályázatot ki tudjunk írni az ősszel.

A Pázmány Campus esetében a kampány során hirtelen hangsúlyváltás következett be a helyi Fidesz részéről, miszerint egyeztetni kellene az ott lakókkal.

Jó reggelt kívánok a Fidesznek! Kár, hogy ez eddig nem jutott eszükbe. Nem látok nagyobb rendszert a józsefvárosi Fidesz-kampányban sem, mint az országosban: összevissza beszélnek.

A bontás már megtörtént. A reális cél az, hogy ha kormányváltás lesz, elővegyük ismét a terveket, megvizsgáljuk, milyen helyi kezdeményezések és elképzelések születtek korábban, és milyen alternatívák jöhetnek szóba. Egyébként ez bármilyen felálló kormány érdeke is, hiszen mára teljesen nyilvánvalóvá vált: erre a beruházásra nincsen elégséges pénz. Egy dologtól nem fogunk eltérni:

Úgy látom, a bíróságok most végre úgy működnek, ahogy korábban is kellett volna. Az egyik perben azonnali jogvédelmet kaptunk, így a kivitelezés egyelőre nem indulhat el, és még egy tárgyalás is várható. Ezenfelül meglepő fordulat, hogy az egyik legnagyobb építőcég, a KÉSZ Csoport, amely nem nyerte el a kivitelezést, a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult. Ez természetes folyamatnak is tekinthető – de amikor ilyen nagy kiemelt állami beruházásnál egy, az állam számára egyébként sok helyen dolgozó cég elkezd „rakoncátlankodni”, az azt jelzi, hogy bomlik a rendszer. Úgy érzik, meg lehet tenni – és meg is tették. Ez is eltolhatja a Pázmány-beruházást.

Novemberben tárgyaltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával. Mi volt az ő álláspontjuk?

Az első tárgyalás november elején zajlott, nagyon jó hangulatú, négyszemközti beszélgetést folytattunk Székely János püspök úrral. Őszintén és bizalmi légkörben tárgyaltunk. Elmondtam neki, hogy szerintem a legjobb most mindenki számára az lenne, ha ez az ügy halasztódna: egyrészt változhat a politikai helyzet, másrészt a megoldást a tervek újragondolásában látom. Úgy vélem,

Meghallgatta, megfontolásra magával vitte, és abban maradtunk, hogy szakértői szinten hamarosan újra leülünk.

Az egyeztetés csúszott, és amikor a második találkozóra november végén végül sor került, egészen más légkört tapasztaltam. Nem szakértői egyeztetés volt, hanem a Pázmány teljes vezérkara, a minisztérium és ki tudja, még kik ültek az asztalnál. Nem beszélgettünk, hanem megkaptuk az ukázt, hogy mi lesz.

Egy posztjában arra célzott, hogy a kerületben is bomlik a Fidesz – Kaiser Edvin kilépett a helyi szervezetből. Ez helyi vagy országos jelenség?

Határozottan ugyanaz az érzésem van, mint a 80-as évek végén. Nem abban az értelemben, hogy biztos vagyok benne, hogy lesz váltás – hanem abban, hogy a regnáló hatalomba vetett társadalmi hit megszűnt. A hatalomban maradás ettől persze még lehetséges – de az kínszenvedés lesz mindenkinek.

Az érdekünk az, hogy újra tudjunk nyitni egy fejezetet. Hat éve vagyok polgármester, és soha nem éreztem, hogy magamon, a csapatomon és persze leginkább a józsefvárosiakon kívül bárkire számíthatnék. A legfájóbb élményem erről talán a covid idején volt, amikor a központi hatalomnak és a helyi hatalomnak együtt kellett volna működnie az emberek érdekében, de erre ez a kormány még akkor sem volt hajlandó. Nekem nincs tapasztalatom arról, milyen

De nagyon remélem és nagyon várom, hogy legyen végre ilyen tapasztalatom.

Milyen most a polgármester mögött álló frakció egysége?

Kiváló. A közelmúlt személyi változásaival magunk mögött hagytuk az értelmetlen, csak a politikai pozíciószerzést célzó vitákat. Az a csapat, amely a képviselő-testületi többséget alkotja, tehetséges és becsületes politikusokból áll, akik komolyan veszik a választóik döntését arról, milyen program végrehajtásával bízták meg őket. Sokat dolgoznak, ott vannak az emberek között, és rájuk, az ő igényeikre koncentrálnak. Az előttünk álló években, amikor gyökeresen átalakul a magyar belpolitika, pontosan ez az elvégzett munka,

fogja egy politikus teljesítményét meghatározni és hitelesíteni, és nem az, hogy milyen párt logóját viseli. Józsefváros és a józsefvárosiak megérdemlik, hogy a képviselőségből élő pártkatonák helyett szorgos, értük dolgozó, őket szolgáló tisztességes képviselőik legyenek. Mi így gondolunk a feladatainkra, és nagyon sokat dolgozunk azért, hogy a józsefvárosiaknak jobb legyen. Ezért született meg Józsefváros 12 pontja, amivel a helyiek érdekét akarjuk érvényesíteni. Minél többen csatlakoznak hozzá és írják alá, annál erősebb lesz a pozíciónk, amikor a megvalósításról az új kormánnyal tárgyalunk.

Fotók: Huszár Boglárka