„Megmondta a Szőcs Géza-féle minisztérium, hogy mi nem számítunk magyar zenekarnak” – idézi fel Pettik Ádám, a magyar/cigány/balkáni és mindenféle népek zenéjéből merítkező, külföldön is elismert Besh o DroM zenekar vezetője. Az eset még 2011-ben történt, amikor a zenekart az EU soros elnökségének átadás-átvételi ünnepségére hívta volna a lengyel fél, ám Magyarország nem kért belőlük – a fenti indoklással. Állami eseményekre innentől fogva nem jutott el a zenekar, „egy meghatározott kör tudott ilyenekre kijutni; szerencsére mi a nyílt fesztiválpiacon is megálltuk a helyünket,
de egy ilyen reputációjú zenekar azért képviselhette volna az országot ilyen rendezvényeken is”.
Pettik Ádám szerint már akkor lehetett tudni, hogy a Besh o droM nem rendszerbarát zenekar, de nyílt kritika csak később jelent meg. „Igazából én csak 5-6 éve kezdtem el a színpadról is kinyilvánítani, hogy nem tetszik a rendszer, de úgy látszik, hogy a korábbi, lájtos kritikáinkat is meghallották.” Vaságyas című dalukat letiltották a közmédiából. „Benne voltunk a TV-ben, de azt is megígérték, hogy ott lesz a klip premierje, amiben egy száz évvel ezelőtti kapitalizmuskritika jelent meg, de ez is sok volt nekik, balhé volt belőle, de legalább több emberhez eljutott. Az akkori énekesnőnknek, aki eléggé érintett a népi kultúrában, tehát szerepelt a közmédiában is sokat, azt mondták, hogy
inkább ne jelenjen meg a TV-ben a zenekar tagjaként.”
Pettik Ádám szerint a kommerszen kívüli kultúra igenis érdemes az állam támogatására. „Ilyen kultúra támogatás nélkül nem létezik, és ha politikai alapon osztják ezt, meg listázgatnak, el van cseszve az egész. Főleg úgy, hogy még piaci alapon sem tud megélni, mert a célközönség is el lett szegényítve, nem tudják kifizetni a jegyeket, koncertre pedig, tudjuk, nem az oligarchák gyerekei járnak.”
„Vagy 18 éve nem kaptunk állami pénzt filmre úgy, hogy elég sok fesztiválon elég sok díjat kaptunk” – mondja az Ivan Buharov álnéven avantgard filmeket készítő Hevesi Nándor zenész, a Balog Paci-ösztöndíjprogram egyik mentora. Hevesi Nándor a Magyar Mozgókép Közalapítvány 2009–2010 körüli átalakulásának/megszűnésének idejével számolja ezen idősávot.
„Az életed teljét, a kreativitásod legfontosabb éveit nyomták le a francba,
semmire nem kaptunk soha támogatást onnantól kezdve, legyen az a zenekar (Gentry Sultan) vagy filmek; nyilvánvalóan feketelistán voltunk, ezt lehetett érezni, egy 2-300 ezer forintnyi, külföldi turnéhoz való hozzájárulást sem kaptunk meg.”
Független, anarchista alkotókként sosem voltak a hatalom kedvencei. „Már a második filmünkben is volt egy jelenet, ami a hatalomról szól, meg arról, hogy mivel jár a korlátlan hatalomgyakorlás, hát azt konkrétan már akkor Orbánnak címeztük.” Hevesi Nándor a művészeti szakmák összefogását tartja kívánatosnak. „Azt várom, hogy egymás érdekeit nézve
egy demokratikus, szakmai alapon működő rendszer alakuljon ki, ahol nem a profitról van szó.
A magyar filmművészet világhírű, minden nagy rendező a maga idejében kísérletező volt, nem biztos, hogy azt kell támogatni, ami negyvenedjére is elismétli a NETFLIX-es sémákat.” Szerinte fontos, hogy ne kiemelt alkotók legyenek favorizálva, „ne legyen már kötelező fellépnie Ákosnak rohadt nagy gázsiért ott, ahol van magyar kulturális intézet. Rendkívül aránytalan a mostani elosztás, ennél sokkal igazságosabb rendszer és normális párbeszéd kellene minden területen.”
„Felsorolhatatlan, mennyi mindent veszítettünk” – mondja Péterfy Bori énekesnő, színésznő, aki először is régi kollégáinak hiányát hozza fel. „Számomra meghatározó alkotók, a munkatársaim kényszerültek külföldre, olyanok, mint Schilling Árpád vagy Mundruczó Kornél, akik világsikerű előadásokat hoztak össze, de egy fillért nem kaptak évekig. Miközben itthon a színházi bérek is csak minimálisan növekedtek az elmúlt 20 évben, a közönség tartja el az alkotó csapatokat.” A Nemzeti Színház élén történt váltást emeli ki: amikor Vidnyánszky Attila jött,
„az összes Alföldi-féle előadás a kukába ment, fel is mondtam”.
A Love Band is megsínylette ezeket az éveket, „rengeteg lehetőségtől elestünk, városi rendezvényekre nem lehetett bekerülni, a kis klubok pedig azóta is szenvednek, hanghordozó-eladás sincs, a jogdíj elvileg lehetne a bevételünk, de a rádióban már nem játszanak minket”. Ritka, de a rádió vezetése nyíltan kimondta, hogy nem tartanak igényt a Love Bandre. „Elhangzott egy olyan mondat, hogy
a Bori nem illik bele a rádió egységes nőképébe, és hát ebben igazuk is volt.”
A NER éveit ő is Hevesi Nándorhoz hasonlóan értékeli. „A mi generációnk legaktívabb korszakát törte kerékbe ez a 16 év.
Rettenetes mentális állapotba kerültünk attól az abúzustól, amit társadalmi szinten elszenvedtünk.”
Péterfy Bori sose rejtette véka alá a meggyőződését. „Az egész családom ellenzéki, de én is minden interjúban, minden megnyilvánulásommal éreztettem ezt.” Az új kultúra irányítását ő is a demokratikus mechanizmusok mentén képzeli el, „verseny kell, és szakmai alapú döntések, hogy igaz legyen az, amit Brecht ír a Kaukázusi krétakörben, »azoké legyen, ami van, akik jól bánnak vele«”.
Paizs Miklós Sickratman sok mindent csinál, énekel, forgatókönyvet ír stb., heroikus (és persze polgárpukkasztó ) projektje, a Don Giovanni ujjbáboperája pedig a magyar alternatív színházi közeg egyik kultikus, sokat dicsért és hosszú ideje futó produkciója. Paizs Miklós nyíltan szembement a rendszerrel.
„Én tényleg tettem azért, hogy negligáljanak, de szerintem ezt minőségi módon tettem.
Nem tartom elfogadhatónak azt, hogy a színvonal ne számítson, aljasság nem alkalmazni azt, aki a minőséget képviseli.” A produkció a kis pesti színházban, az RS9-ben fut évek óta, és azóta sem sikerült nagyobb színpadokra vinni. „A Millenárison és a Müpában is volt szó róla, hogy műsorra tűzik, de mindig visszamondták végül,
persze bizonygatták, hogy nem politikai okokból, de hát pont ez a gyanús.”
Egy korrupcióról szóló színházi előadásban való részvétele a Mandiner figyelmét is felkeltette. „Támad a Soros-birodalom nehézségtüzérsége, ez volt a címe a cikknek, amiben szerepeltem.” A MOL-kutakon terjesztett Kapcsolat magazin 2010 után interjút készített vele, ennek sem lett jó vége, „a sok tízezer példányt bezúzták, azt pedig, aki az interjút készítette velem, ki is rúgták”. Éppen ezért a várakozásai is – többek között – ehhez kapcsolódnak.
„Azt várom, hogy a nevem nem egy olyan átok lesz, hogy ha valaki hozzám ér, akkor rögtön bajba kerül.
Meg persze az is jó lenne, ha lehetne pályázni úgy, hogy esélyem is legyen, mert eddig ez alighanem teljesen értelmetlen volt.” Paizs Miklós ennél fogva szerényen él. „Figyelnem kell a számlámat, ha palántát vagy facsemetét szeretnék vásárolni, meg kell nézni, hogy állok. Jelenleg 25 ezer forint a vagyonom, enni van mit, a páromnak van fizetése, de fogorvoshoz nem tudok elmenni, az már túl van a horizonton.”
Nyitóképünkön Péterfy Bori – Fotó: Mile Máté
