Balogh József többgenerációs művészcsaládból származik. Nagyszülei zenészek voltak, édesapja negyed évszázadon át volt díszítő és szcenikus a Magyar Állami Operaházban, nyugdíjazása óta főleg fest.
Példaképének édesapját tartja. „Reggelente, mikor felébredtem, már csak a parfümje illatát éreztem. Azt láttam, mindent megtesz azért, hogy a családunk jó körülmények közt éljen.” Tőle tanulta: a sikerért keményen meg kell dolgozni, a hivatást pedig kellő szakmai alázattal kell gyakorolni.
Kisgyerekként arról ábrándozott, hogy majd Indiana Jones nyomdokaiba lép, régész lesz. Ám a gimnázium elvégzése után rájött, leginkább a tánc és a foci vonzza. „Szabadidőmben kizárólag Michael Jackson koncertfelvételeit néztem VHS-en, próbáltam leutánozni a mozgását. A művészet iránti elkötelezettsége iránymutató volt számomra, az energiája pedig magával ragadott.” Előbb mégis a BVSC felé vette az irányt. Azonmód felvették, de a sok futás nem volt ínyére, inkább váltott.
8 évesen táncolt először a Kolibri Színpadon. Tinédzserként már videóklipekben, reklámokban, divatbemutatók táncosaként is feltűnt. „Még nem volt internet, szájról szájra terjedt, ki a jó táncos. Az előadók lejöttek a szórakozóhelyekre, hogy megnézzék, mi a felhozatal. Aki jól mozgott, felkérték.” Jocónak is így jöttek a korai munkái. Dolgozott együtt Zsédával, a Fekete Vonattal, több éven át volt L.L. Junior, G.w.M, majd Burai Krisztián táncosa. Emellett a fővárosi színházak állandó fellépője lett.
Sárközi Gyula koreográfus keze alatt, a Madách Musical Tánciskolában tanult. „Apu mondta, ha tánccal akarok foglalkozni, oda kerüljek be, mert az a legjobb iskola.” Felvételijére mint egy amerikai sikerfilmből kiragadott jelenetre emlékszik vissza. „Bementem bő nadrágban, trikóban, edzőcipőben. Oda kellett állnom a balettrúd mellé, még azt sem tudtam, eszik vagy isszák.” A vizsgabizottság figyelmét akkor hívta fel magára, amikor a szünetben táncolni kezdett Justin Timberlake egyik pörgősebb dalára, meglátták benne a tánc iránt érzett elhivatottságát és szenvedélyét. „Az a hitvallásom: nem baj, ha valaki nem tud táncolni, azért van az iskola, hogy megtanítsa. Amikor hozzám jönnek a srácok, én is így viszonyulok hozzájuk.”
Alacsonyabb termete miatt mestere azt tanácsolta „nagyobbat kell táncolnom, mint a többieknek, hogy a tánckarból előrébb lépjek, szólista legyek.” Ehhez minden segítséget megkapott, élt is a lehetőséggel; ha 8-kor kezdődött az órája, már 7-től gyakorolt. A második évre behozta lemaradását. „Mindig megvolt bennem a tudásszomj, hogy a legjobbak közé kerüljek.” Hogy ma az egyik legsikeresebb magyar hiphop táncos és koreográfus, a maximalizmusának köszönhető, véli. „Fontos, hogy amihez a nevemet adom, arra évek múltán is büszke lehessek.”
Szóló szerepet kapott a Magyar Állami Operaház Xerxész című előadásában is. „Nagy mérföldkő ez egy táncművész életében.” Ráadásul néhány másodperc erejéig édesapjával egyszerre voltak jelen a színpadon. „Apuék rendezték be a díszletet. Az egyik jelenetben egy hatalmas hajót toltak be. Rám kacsintott biztatásként. Különleges pillanat volt.”
Tizenegyszeres magyar bajnok hiphop kategóriában, idén pedig világbajnokságot nyert duóban. 2008-ban nyitotta meg tánciskoláját, a Dance Force-t, melynek saját tánckara is van.
Több mint 10 éve oktat táncot a Kesztyűgyárban gyerekeknek, a legutóbbi versenyen tanítványai álltak a dobogó mindhárom fokán. „Hajt belülről, hogy segítsek másoknak is elérni az álmaikat, hiszen én is kaptam bőven segítséget annak idején, hogy az enyém valóra váljon. Nem minden család teheti meg, hogy fizessen a táncoktatásért, hála a kerületnek, hogy itt a gyerekek térítésmentesen tanulhatnak.” Jocó nem csak táncot, tánctörténetet is oktat a srácoknak. „És megtanítom őket arra is, mi a rend, miért fontos a fegyelem.” Óráin a gyerekek megtanulnak csapatban dolgozni, figyelni egymásra.
„Nem az utcán csellengenek, hanem bejönnek ide a terembe, tanulnak, és ösztönzik a többieket is, hogy kövessék őket. A mosolyuk, az örömük, és hogy jó szívvel, boldogan jönnek, nekem mindent megér.”
Fotók: Huszár Boglárka
