Nem lehet túl hálás feladat forgatókönyvírónak lenni. A moziból kisétálva, de húsz vagy harminc év távlatából visszagondolva is legfeljebb a főszereplőre vagy a film címére emlékeznek a nézők. A kulturáltabbak a rendezőt emlegetik, de hányan jegyezték meg a forgatókönyvíró nevét, aki a filmben elhangzó összes párbeszédet vagy monológot előzetesen papírra vetette?

Bereményi Géza több mint húsz forgatókönyvet írt, és lehetne sajnálkozni, hogy ez írói életműve rovására ment, mert nem huszon-ugyanannyi regénye sorakozik a könyvesboltok és könyvtárak polcain, és jó esetben csak egy Wikipédia-említést lapozhatunk fel, ahol a film rendezőjének neve mellett ott állt az övé is.

Ha alaposabban utánanéznék, találnék talán mást is, de nekem a Veri az ördög a feleségét az első olyan film, amin felfedeztem Bereményi keze nyomát. A történet banálisan egyszerű. Egy Balaton melletti kis faluban vendégül látják a család Pesten sikeresen helyezkedő lányát, aki egy fontos párt-potentáttal és annak családjával látogat el a faluba augusztus huszadikán egy ebédre.

Lassan ötven év távlatából is félelmetes visszanézni, ahogy akkor éltünk, mégis az elhangzó mondatok leplezik le leghatásosabban, hogy mennyire szánalmasan szomorú volt akkori életünk. És pontosan ugyanez a helyzet az Ajándék ez a nap esetében is, ahol Bereményi neve nem szerepel a Wikipédiában forgatókönyvíróként, pedig az volt. Ezt személyesen tőle tudhatjuk, mert a Tilos Rádió műsorában erre határozottan rákérdeztem.

Jó, a Megáll az idő legfontosabb jeleneteit szinte mindenki kívülről fújja. Az összes poént és az összes szereplőt. Még az sem zavar senkit, hogy Rajnák itt iskolaigazgató, míg a dalokban klubvezető. A nevek jönnek-mennek, mindegyik vaskosan hozza azokat az évtizedeket. Persze zavarba ejt, hogy mi lenne, ha engem véletlenül épp Rajnáknak hívnának.

Aztán jöttek Bereményi saját filmjei, ahol nemcsak forgatókönyvet írt, hanem rendezett, és akkor biztosak lehetünk benne, hogy ott minden mondat az övé. Nekem most az piszkálja legjobban a memóriámat, amikor az Eldorádóban Sanyi bácsi kórházba akarja vinni haldokló unokáját, és a környéken található egyetlen gépkocsisofőrt kéri meg, aki éppen ebédel. Halkan szól a rádió, karnyújtásnyira van egy üveg sör a sofőr tányérja mellett, aki azt mondja…

Sajnos nem találom azt a jelenetet, pedig szívesen elolvasnám. Nos, ez a különbség aközött, hogy valaki író vagy forgatókönyvíró. Ha senki sem adja ki a forgatókönyvet, akkor csak hosszadalmas keresgélés után találom meg ezt a dialógust, vagy akkor sem. Amúgy érdekes, hogy ebben a jelenetben a sofőrt Gothár Péter alakítja.

Ha lenne még mozi, most beülhetnék ezért a néhány mondatért, és csak nehezen tudnám megértetni a jegyszedő nénikkel, hogy engem csak ez hozott ide. Tudja, néni, létezik egy világháló, ahol minden megtalálható, szinte az összes valaha elhangzott mondat. A néni elővenné a köpenyéből a zseblámpáját, és rávilágítana a kezemre. Mutassa a jegyét, mondaná. Nem találom, mondanám. Akkor megkérem, hogy távozzon, vagy rendőrt hívok, mondaná a jegyszedő néni. Inkább összegombolom a kabátom, és kilépek a mozi oldalbejáratán egy hatodik kerületi utcára. Hideg bérházak, valahol épp lehúznak egy vécét, holnap enyhül az idő, talán itt a tavasz. Arra a jelenetre mégis kíváncsi lennék, amikor Sanyi bácsi belegyűri a bankókat a sofőr szájába. Konkrétan a mondatokra vagyok kíváncsi. Azokat a mondatokat mind Bereményi Géza írta.

Itt olvashatók korábbi Borongók.

Nyitókép: Huszár Boglárka