Egy éve gróf Benyovszky Móric emlékére az Orczy út és Diószeghy Sámuel utca által határolt területen emlékszobrot állítottunk, idén pedig a kis tér megkapta a katona-kalandor nevét is.

Számos beszéd tarkította az eseményt: Benyovszkyra méltán lehetünk büszkék, de nemcsak mi magyarok, hanem a lengyelek is. Ő volt az egyik leghíresebb magyar utazónk, aki utazásai során négy kontinenst érintett, életútja során pedig több ország történelmébe is beírhatta nevét – mondta el például Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár.

A magyar kormány nemzeti évfordulók bizottsága még 2011-ben emelte a kiemelt nemzeti évfordulóink sorába Benyovszky Móric születésének és halálának kerek évfordulóit, így ennek a szellemében került sor 2021-ben a jubileumi emlékév megszervezésére és az emlékév ünnepi eseményeinek lebonyolítására.

Benyovszky és az identitását vesztő világ

A megemlékezés széles körű volt: a tudományos konferenciától a főhős életét bemutató musical bemutatásáig ívelt. Az emlékév 2021-ben egy köztéri portrészobor állításával zárult, amiben Európában mi vagyunk az elsők.

Potápi megköszönte a budapestiek és a kerületi önkormányzat segítségét és a lehetőséget. Honnan jöttünk, kinek köszönhetjük azt, ahol vagyunk, és hogy mi magyarok merre is tartunk – neki erről szól a megemlékezés.

Potápi azzal folytatta, hogy a 21. századi rohanó és identitást vesztett világunkban elengedhetetlen, hogy a múlt alaposabb megismerésével erősítsük történelmi emlékezetünket, melynek szerves részét képezi Benyovszky, s az ő nem mindennapi életútja, melyre méltán lehetünk büszkék.

Benyovszky és Latinovits

Potápit követően a Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter személyes megbízottja, Takács Bence szóvivő következett. Hőseink, a nemzet nagyjai buzgó igyekezetükkel sajnos mindig korábban égnek el, mint ahogy az orvosilag rendeltetett lenne. Így égette zsenialitását Latinovits Zoltán, Kaszás Attila, Dsida Jenő, vagy éppen Petőfi Sándor. Benyovszky is, aki az írások szerint mindig katona szeretett volna lenni. Egy fennmaradt gyermekkori levele jelzi, hogy Péter bátyjával együtt apjuktól kértek két puskát és két kardot. Nemcsak játékból, hanem elhivatottságból. Katonának tanult, aztán négy uralkodót, három nemzetet szolgált, és négy ország, több világrész történetébe írta bele nevét és tetteit – avatta be a hallgatóságot Takács a gróf hajdani életébe.

Takács elmondta azt is, hogy korunk sok bizonytalansággal tarkított évtizedében egyre nehezebb elhivatott fiatalokat találni, pedig még nagyobb szükségünk van vagy lenne a hazának bátor katonákra. „A legfontosabb, hogy a hazának bátor, elszánt, felkészült katonákra mindig, minden időben van, volt és lesz szüksége. Fontos, hogy a katonáinkra újra felnézzünk.”

Benyovszky és a bürokrácia

Valószínűleg könnyebben, gyorsabban tudta Benyovszky gróf meggyőzni XV. Lajos francia királyt, hogy őt bízza meg Madagaszkár meghódításával, mint végigvinni azt a bürokratikus eljárást, amely a Fővárosi Közgyűlés döntésével, illetve az utcanév- (térnév-) táblák kihelyezésével zárult, vette át a szót Erőss Gábor kulturális és emlékezetpolitikai alpolgármester. De közös erővel sikerült! – kezdte beszédét Erőss, utalva a bürokrácia egyetemes lassúságára.

Józsefváros büszke Benyovszky Móricra, akinek emlékét kerületünkben utca, emlékház, s immár tér és szobor is őrzi. Ő, a felvidéki nemes, világutazó és gyarmatosító, akit magyarok, szlovákok és lengyelek, de kicsit a franciák és a madagaszkáriak is magukénak éreznek, aki küzdött az oroszok ellen a lengyel szabadságért… aztán a sajátjáért, aki így – a 18. században – az első és leghíresebb „Gulagról” szökött rab volt, mondta el Erőss.

Miközben a világ tengerén, az ő világának tengerén ma még viharosabb szelek fújnak: az oroszok ismét háborúznak, mint akkor, igaz, most nem Lengyelországban, „csak” a szomszédban, Ukrajnában, Formosa (Tajvan) szigete fenyegetettségben él, Madagaszkárt – a klímaváltozástól nem függetlenül – felváltva sújtja az aszály s az egymást követő pusztító ciklonok, vont párhuzamot a jelennel Erőss is.

„Ma, ha megbocsátják, nem fogok szavalni, mint legutóbb tettem, inkább megosztanék még egy gondolatot Önökkel, amit ez a mai alkalom inspirált bennem. Azon gondolkodtam, milyen izgalmas paradoxon, milyen érdekes ellentmondás, hogy egy nyughatatlan világutazó itt most talált egy teret, ami az övé, egy »kikötőt«. Többé nem kell felszednie a horgonyt, otthonra talált nálunk, Józsefvárosban.”

Királyi bizalmas, madagaszkári kormányzó – Benyovszky-kisokos

Benyovszky Móricnak (1741–1786), a világhírű magyar hajós, katona és földrajzi leíró emlékét a kormány a kiemelt nemzeti évfordulók sorában tartja számon. Négy földrészt érintő utazásai számos ország történelmében hagytak nyomot: a hazájából száműzött éppúgy élvezte XV. Lajos francia király bizalmát, mint az amerikai Benjamin Franklin barátságát, a tajvaniak (egykor Formosa-sziget) elismerését köszönik neki, és tevékenysége Madagaszkár földrajzi megismerésében közismert, bár a királynak nevezi az utókor számára ugyan hízelgő, valójában kormányzó volt, akinek építő ténykedései az ott élő törzsek életében vitathatatlan, s még életében Mária Terézia az életút elismeréseként gróffá nevezte ki. Halála után számos nyelven adták ki emlékiratait, Magyarországon a legismertebbek Jókai Mór róla szóló kötetei.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf