Mintegy 30 ember gyűlt össze a Szentkirályi utca és Bródy Sándor utca sarkán az építési állványok alatt a Szanatórium gyógyszertár bejárata előtt, hogy a patika egykori tulajdonosára emlékezzen, akit 1944 októberében innen hurcoltak el, vagy talán itt is ölték meg. Nem rokonok, leszármazottak jöttek el – nem maradt utána senki –, a botlatókő elhelyezése tette őt hirtelen mindenkihez közelállóvá.

Kirschner Péter, a MAZSIKE elnöke szerint a Bródy Sándor utca rövid szakasza a volt országgyűlési képviselőház (ma Olasz Kultúrintézet) és a patika között szimbolikus útja a történelemnek. 1867-ben a régi képviselőházban fogadták el a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényt, amit Kiss József (róla a Lelkében „két egytestvér volt: a magyarság és a zsidóság” címmel írtunk) hálálkodó versben örökített meg. „És hova lett az a törvény és annak szelleme? Jó két emberöltő múltán eljutottunk addig, hogy elhurcolják és kivégezzék ennek a patikának zsidó tulajdonosát.”

A botlatókő kezdeményezője a Szanatórium patika vezetője, Jókay Éva volt, aki testvérével, a jogász Jókay Lászlóval kezdett kutatásba.

„2020-ban kapcsolódott össze családunk története a gyógyszertáréval, a nővérem azóta vezeti. Akkor hallottuk az akkor már a 90-es évei vége felé járó Kami nénitől fiatalkorának traumatikus történetét a patikárius elhurcolásáról és megöléséről. Emiatt kezdtünk el kutakodni, mi lehetett Csillag Imre életének a története”, mondta Jókay László.

Kami néni a házban született, most is ott él, de 102 évesen már nem jött el a botlatókő avatására. Történetét a Holokauszt Emlékközpont is megerősítette, az adataik szerint Csillag Imrét 1944. október 22-én, pár nappal a nyilas hatalomátvétel után a nyilasok meggyilkolták a testvérével együtt. Kami néni úgy emlékezett, mondta Jókay László, hogy a gyógyszertárban ölték meg, de szerinte ez inkább az akkori közvélekedés lehetett, valószínűbb, hogy elhurcolták, majd kivégezték őket.

A kevés megmaradt dokumentum alapján viszonylag sokat megtudtak Csillag Imre életéről. 1893-ban született, az első világháborúban több fronton is harcolt a hazájáért. A hosszú frontszolgálatért kitüntették, majd hadifogságba esett, csak a háború után sok évvel térhetett vissza Budapestre. Itt gyógyszerészként kezdett el dolgozni, és amikor a Szanatórium patikának az 1920-es végén elhunyt alapítóját, Ottinger Vilmost követő gyógyszerész is meghalt fiatalon, ő vette át a gyógyszertár vezetését.

Csillag Imre életének utolsó szakaszát kutatva Jókay László egy régi letéti iratra bukkant. „Ez sokat elmond a személyiségéről. 1944 első felében egy közjegyzőnél letétbe helyezte a gyógyszertár legfontosabb iratait, így a működési engedélyét, a munkavállalók munkaszerződéseit, de a saját gyógyszerész diplomáját is. A közjegyzőnek azt az instrukciót adta, hogy ezeket csak neki vagy a testvérének lehet kiadni, a letéti irat záradéka szerint pedig, ha egy éven belül egyikük sem jelentkezne a dokumentumokért, akkor hova postázza azokat. De a közjegyző csak azt tudta rávezetni az iratra 1945-ben, hogy eltelt az egy év és nem jelentkezett senki az iratokért.”

Csillag Imrének nincs élő közeli hozzátartozója, nem voltak gyerekei, testvére is elhunyt a holokausztban. „Ezért gondoltuk, talán mi tehetnénk azért, hogy ne felejtsük el. A botlatókő azért van, hogy az áldozatokra ne elvont névként gondoljunk, hanem úgy tudjunk emlékezni rájuk, mint akik itt jártak ezen az utcán. Csillag Imre élete ehhez a házhoz, ehhez a közösséghez kötődött. Ez különösen kézzelfogható a Szanatórium gyógyszertár miatt, mert mai napig azok között a több mint 100 éves bútorok között dolgozunk, ami mögött ő is állt 80 évvel ezelőtt”, mondta Jókay Éva.

A gyógyszertárról Jókay Évával a 99-ik és 100-ik évfordulón is beszélgettünk, és egyszer a névadó Pajor-szanatórium épületét is bejártuk. Néhány józsefvárosi botlatókő történetetének pedig a Csak a botlatókő emlékeztet rájuk című cikkünkben jártunk utána.

Fotók: Huszár Boglárka