Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) által nyilvánosságra hozott kemény hangvételű elemzés szerint ez a szakmaiatlan és átgondolatlan intézkedés különösen súlyosan érinti az ország vezető egyetemét, a modellváltásból kimaradt, ezért alaposan alulfinanszírozott ELTE-t, ahol az államilag támogatott helyek száma közel egyötödével, 19 százalékkal zuhan.
A legnagyobb veszteséget a Budapesti Corvinus Egyetem szenvedi el a bejelentett 48 százalékos csökkentéssel – bár az egyetem később pontosított, jelezve, hogy ők már 2020 óta nem állami finanszírozású, hanem alapítványi ösztöndíjas helyeket kínálnak hallgatóiknak. Fontos megjegyezni, hogy a Corvinus az egyetlen alapítványi egyetem, amely jelentős részvényportfólióval és vagyonnal rendelkezik, amit az állam adott át neki. Az intézmény a közleményben igyekezett megnyugtatni a jelentkezőket, hogy a 2025/26-os tanévre is a tavalyihoz hasonló számú térítésmentes helyet terveznek biztosítani.
A felsőoktatási átrendeződés egyetlen igazi nyertese a „káderképzőként” emlegetett, Józsefvárosban található – és éppen a tanárképzésben a Diószegi utca felé terjeszkedő – Nemzeti Közszolgálati Egyetem,
amely feltűnő módon, 11 százalékkal több állami finanszírozású helyet kap.
Az NKE kiemelt pozícióját jól mutatja, hogy közvetlenül a Miniszterelnökség felügyelete alatt áll, Tanácsadó Testületének elnöke pedig nem más, mint Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója. Az egyetem befolyása tovább nő: 2025-től – súlyos szakmai aggályokat félresöpörve – tanárképzést is indítanak, méghozzá a többi hazai tanárképző egyetemhez képest alacsonyabb szinten és követelmények mellett, egyelőre akkreditáció nélkül.
A Semmelweis Egyetem az NKE mellett az egyetlen intézmény, amely nyertesként kerül ki a helyzetből: itt 3 százalékkal emelkedett az állami finanszírozású helyek száma.
A változások társadalmi hatása katasztrofális lehet:
Magyarországon a 25–34 éves korosztályban már most is a második legalacsonyabb a diplomások aránya az EU-ban.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az állami férőhelyek drasztikus csökkentése gyakorlatilag kizárja a felsőoktatásból azokat a tehetséges fiatalokat, akiknek a családja nem tudja vállalni a fizetős képzés terheit, különösen a magas albérleti és megélhetési költségek mellett.
A helyzet különösen aggasztó a tudományos utánpótlás szempontjából: számos volt MTA-kutatóhálózati intézet és központ néptelenedik el, sok helyen nincs elég doktorandusz és fiatal kutató. Az ELTE infrastruktúrája már most is siralmas állapotban van, amit csak súlyosbít, hogy az egyetem fenntartója, a magyar állam és az aktuális miniszter, jelen esetben Hankó Balázs kulturális miniszter folyamatosan kivérezteti az intézményt.
A szintén Józsefvárosban működő Károli Gáspár Református Egyetemen már láthatóak a megszorítások konkrét következményei: 2025-ben számos eddig sikeres képzést is megszüntetnek a 10 százalékos férőhelycsökkentés mellett.
A Károli úgy reagált a sajtómegkeresésekre, hogy az egyetemük töretlenül fejlődik, és az egyetem 2025/2026-os tanévtől racionalizálja képzési kínálatát: míg egyes alacsony érdeklődésű szakokat kivezet (ami 291 jelenlegi hallgatót érint), addig új, keresett szakokat (például koreai szakirány, pszichológiai doktori képzés) indít a hallgatói igényeknek megfelelően.
„Az Egyetem Fenntartói Testülete a képzésekhez kapcsolódó igényekre tekintettel, figyelembe véve a költségvetési lehetőségeit, folyamatosan értékeli a Karok által folytatott oktatási tevékenységeket. E folyamat eredményeképpen rendszeresen születik döntés képzések indításáról és megszüntetéséről. Ennek részeként 2024. évben a Fenntartói Testület döntést hozott új képzések bevezetéséről, valamint egyes olyan képzések 2025/2026. tanévtől történő kivezetéséről, amelyek iránt az elmúlt esztendőkben csekély volt az érdeklődés.”
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem 6 százalékos visszaesést kénytelen elszenvedni – miközben az egykori Magyar Rádió területén javában folyik a bontás, hogy a tervezett új campusnak legyen helye.
Hová vezet mindez?
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma nemcsak kritizál, hanem cselekvésre is buzdít: arra biztatja az érettségizőket, egyetemi hallgatókat, oktatókat és minden érintett egyetemi polgárt, hogy használjanak ki minden érdekérvényesítő fórumot a tragikus folyamatok megfordítása érdekében.
A szakértők szerint ugyanis ez a tendencia nem egyszerűen az egyetemek működését, hanem az ország hosszú távú jövőjét, versenyképességét és innovációs potenciálját veszélyezteti.
Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap
– mondta annak idején Szentgyörgyi Albert.
Európai összehasonlításban csupán Romániában kisebb a 25–34 éves korosztályban a felsőoktatási végzettséggel bírók aránya. Az EU-ban ez az arány jelenleg 43,1%, s 2030-ra a 45%-os szintet célozta meg ebben a generációban az unió, ehhez képest Magyarországon valamivel 30% alatti ez a mérőszám – míg Írországban, Cipruson és Luxemburgban 60% feletti.
Egy kis demográfia…
Magyarország népességének fogyása, amely 1980-ban kezdődött, a jövőben még intenzívebbé válik. A népességcsökkenés üteme jelentősen gyorsul: míg 1980 és 2012 között átlagosan évi 0,23 százalékos volt a fogyás, 2012-től 2050-ig ez az arány 0,41 százalékra emelkedik. 2020 és 2050 között a teljes népesség 1,1 millió fővel lesz kevesebb. Ezen belül azonban ellentétes irányú folyamatok figyelhetők meg: amíg a 70 év felettiek száma 600 ezer fővel növekszik, a fiatalabb korosztályok létszáma 1,7 millióval zsugorodik.
A demográfiai változások erőteljesen befolyásolják az oktatási rendszert is. Az előrejelzések szerint minden oktatási szinten csökkenni fog a tanulók száma. A felsőoktatás szempontjából releváns 18–24 éves korosztály létszáma különösen jelentős visszaesést mutat: 2012-ben még 735 ezren tartoztak ebbe a korcsoportba, 2050-re azonban ez a szám 105 ezerrel lesz alacsonyabb. A helyzetet tovább árnyalja, hogy egyre többen választják a külföldi egyetemeket tanulmányaik folytatására.
Nyitókép: Mile Máté
