Április óta zajlott a Práter utca és a Molnár Ferenc park sarkán nemrég átadott mikropark tervezése és kialakítása, a végső simítások szeptember 21-én történtek, akkor szerelték fel a napvitorlát és ültették el az ide megálmodott növényeket. A növényzet a mikropark központi eleme volt, és nem egyszerűen néhány növény elhelyezését kell elképzelni, hanem egy hosszasan megvitatott koncepció megvalósítását.

A gaz-emberek koncepciója

A Lehetőségek tere a saját belső terében már korábban megvalósított egy Colonia Herbaria nevű művészi installációt, ennek a továbbgondolása az itteni mikropark. Ez Árva Judit művészettörténész és Gosztola Kitti képzőművész koncepciója mentén öltött formát a Práter u. 63. sarkán, hiszen már az installációt is ők koncipiálták a Lehetőségek terének alapító tagjaként. A kültéri projekt a Colonia Herbaria Ferus; Köz(tes) terek – növényi szubjektumok elnevezést kapta.

A ferus szó latinul vadat, civilizálatlant, barbárt jelent, mert a koncepció lényege az volt, hogy olyan növényeket válasszanak a mikropark beültetésére, melyek saját jogon nőnek a városban. Azaz nincsenek ültetve, ezek a barbár növények ott és akkor nőnek, amikor ők úgy „gondolják”. A városi környezet tele van ilyenekkel, noha marginalizáltak, és sokan gyomnak tartják őket, mert nem emberi akaratból kerültek a helyükre.

Erről Árva Judit beszélt nekünk – akit kérdéseinkkel folyamatosan feltartottunk, emiatt kevésbé tudott részt venni az ültetésben, ellentétben a másik ötletgazdával, Gosztola Kittivel, aki pedig azért kap kevesebb szót a cikkünkben, mert a növényekkel volt elfoglalva –, és kifejtette, ezekre a növényekre használjuk a gyom, gaz megnevezést, ami tulajdonképpen mindent lefed, ami az emberi akarattal ellentétesen nő. Amikről nem mi döntjük el, hogy legyen, az gaznak minősül. Van egy finom játék, hogy mit nevezünk gaznak, és erről sokat beszélgettek a tavaszi tervező workshopokon, amikre minél több érdeklődőt igyekeztek bevonni az itt élők közül is. A résztvevők kérdőívet töltötték ki, és ők választottak növényeket, de előtte a környéken sétálva megismerkedtek a helybéli vad vegetációval. Megtudták, hogy mi tenyészik itt, ismerik-e őket az emberek, tudják-e a nevüket, és hogy milyen képzettársításokat hoznak belőlük elő.

Nagy Adrienn tájépítész segített az azonosításban, majd bemutatta a növényeket a téma iránt vonzódó résztvevőknek, akik maguk is növényhatározóval mentek el a workshopra. Végül kialakult valamilyen kötődés, szimpátia a flóra egyes egyedei iránt, és csak ezután töltötték ki a kérdőívet.

Az individuális választásokat kellett ezután közösségi döntéssé formálni. Igyekeztek olyan növénytársulásokat kialakítani, amik valószínűleg jól fogják magukat érezni együtt. A borostyán és a kaukázusi nefelejcs például árnyéktűrő, kerülhetnek egymás mellé. A növények egy részét a környékről gyűjtötték be, a borostyán például a papházaknál egy építkezési területről került ide. Amit pedig a környékről nem tudtak beszerezni, abban a tájépítész segített – például csörgőfát hozni.

Nagy Adrienn elmondta, hogy neki ebben a projektben viszonylag kevés volt a tájépítészeti szerepe, mert már megvolt a koncepció, csak tanácsokkal segítette a résztvevőket és a növények rétegrendjének kialakításában a formatervezőt, továbbá egyes növények beszerzésében volt némi dolga.

„Itt volt egy művészi koncepció, meghajtom előtte a fejem. Itt nincs ilyen, hogy jó meg rossz, mint ahogy az ember kiskertjében sincs jó vagy rossz növény. Ez egyéni választás, esztétikai meg mindenféle egyéb preferencia kérdése, és lehet lelki szempontokat is nézni – azt gondolom, hogy sokféle szempont van. Én semmiképp sem mondanám azt rossznak, ahol valamiféle élet jelenik meg”

– mondta Adrien. Például, ha elszaporodnak a bogarak, az együtt jár a madarak megjelenésével is. Ő egyébként először vett részt mikropark építésében, és nagyon tetszik neki az ötlet. Kisebb méretű parkosításokban már dolgozott, de nem pop-up jellegűben.

Persze megvalósítás közben kiderült, mégis kell némi kompromisszumot hozni, mert nem minden növény fér el, a papíron megtervezett helyükön kicsit módosítani kellett. A mikroparkban nemcsak növények vannak, de táblák is, ezeken a növények neve mellett egy-egy kapcsolódó idézet is szerepel, amiket a workshopokon szedtek össze.

„Ezek, a növények saját karakterét megragadó, idézetek nagyon érdekes, narratív jelleget ad az egész projektnek, és ez egy funkcionális dolog”

– mondta el Judit. Mind a huszonöt kiválasztott vad növény kap feliratot. A csalánnál az szerepel, hogy nagyon csípi a nitrogént; a foltos büröknél Szókratészra utalnak, ami már csak azért is jó kapcsolódás a Lehetőségek teréhez, mert filozófiai oktatás is zajlik itt. Évődtem is Máriás Leonárddal, a filozófiai kör vezetőjével, hogy milyen jó peripatetikus, sétáló oktatást lehet itt tartani.

A szövegek rövidek, könnyen elolvashatók, de megállásra, leülésre késztetnek. Mert mégiscsak embereknek épült ez a mikropark, akik elmélyedhetnek ezekben a szövegekben miután bekerülnek egy növényi közösségbe, aminek már önmagában van vizuális struktúrája és atmoszférája.

Parkok, mikroparkok, méhlegelők

Visszatérve az itteni mikropark megszületéséhez, adódott a kérdés, hogy mi annak a létjogosultsága úgy, hogy közvetlenül mellette van a Molnár Ferenc téri park.

„A városi parkokban többnyire nemesített növények élnek, amikről az ember azt gondolja, valamiért szépek, esetleg hasznosak. A tervezetten és szervezetten ültetett parkok azonban nem fenntarthatók környezeti szempontból. Szeretjük őket persze, de öntözni kell, füvet nyírni, és ezek a biodiverzitás ellen hatnak, valamint költségeiben sem fenntartható módszer.

El kellene kezdenünk máshogy gondolkodni. A mikronparkok pop-up jelleggel feltűnnek különböző országokban. Sok közülük művészeti projekt, ami szintén elgondolkodtató, de vannak tájépítészek is, akik szintén ezt az irányt képviselik, és a két megközelítés egyébként a legjobb esetekben kommunikál”

– véli Árva Judit.

Az, hogy meghagyjanak egy-egy területet, akár esettanulmány jelleggel is, hogy a helyi vegetáció formálja, nője be, az 1960-as, 1970-es évek óta elég intenzíven jelenlévő mozgalom, csak nem Magyarországon. Nálunk az elmúlt években jelent meg ez a szemlélet, például a sokat támadott méhlegelők is ilyenek.

És itt rögtön megjelenik a politika is, mert ma már az is pártállás kérdése sajnos, hogy mit tekintünk gaznak és mit nem, vetettem fel a beszélgetésünkben. Az esztétikum is politikummá vált, van, aki semmi szépet nem képes látni az elburjánzott növényzetben. És az is érdekes, hogy lehet egy növényt gyomnak nevezni, de ugyanúgy hívhatjuk vadvirágnak is, ha pedig a százszorszép nevet használjuk rá, az már nyelvileg is determinál. Arról nem is szólva, hogy megint más pedig a gyógynövény jelleget ragadja meg benne.

Az egyik helyi lakos, aki részt vett az ültetésben, elmondta, hogy ő négylevelű lóherét választott – bár ugye az egy mutáció, a lóhere alapból háromlevelű, így csak ilyeneket tudtak hozni az ültetőládákba.

Ez abszolút szubjektív dolog, válaszolja Judit. Nemcsak az esztétikum, hanem hogy mennyire hasznos a növény, meg tudom-e enni, tudok-e vele gyógyítani. És mi történik akkor, ha mind a két faktort kiiktatjuk? Tehát sem nem hasznos nekem, mert nem tudom felhasználni, és emberek 80 százaléka szépnek sem mondaná. Mi történik akkor, a növény saját jogát helyezem előtérbe? Ilyen szempontokat igyekeztünk behozni ennél a projektnél, és úgy láttuk, hogy gondolatébresztőnek izgalmas volt. Még egy közös, kicsit rapre hasonlító vers is született Növénygettó címmel a saját jogon növő növényekről a közös gondolkodása során.

Ez a mikropark egyfajta kísérlet is, hogy hogyan fognak itt a növények együtt élni szabályozott keretek nélkül az ültetőládákban. „Hogy mi fog velük történni, még nem tudjuk, lehet, hogy valamelyik invazív faj ledominálja majd a többit.” Ez is benne van, 1-2 év múlva majd újragondolják az egészet.

Növények és emberek

De nemcsak egymással kell kijöjjenek a növények, hanem az emberekkel is. A ferencvárosi és józsefvárosi pad esete is jól mutatja, hogy nem feltétlenül egyszerű olyan megoldásokat kialakítani egy városban, amit mindenki hajlandó eltűrni – vetettem fel.

A parkletek sajátossága, hogy leginkább parkolósávok helyén épülnek, ami arra is kísérlet, hogy a terek visszahódításával miként fognak a lakosok megbarátkozni, ehhez viszonyulni, mondja Judit. Ha a lakók nagyon megszeretik, az is lehet, hogy azt javasolják majd, hogy legyen nagyobb, zárják le az egész kicsi utcát.

Rákérdeztem, nem volt-e konfliktusuk abból, hogy két parkolóhelyet elvettek, ahol a parkletet kialakították. Megtudtam, hogy már tavasszal kitelepültek akciós jelleggel három alkalommal a parkolóhelyekre, hogy megkérdezzék a helyieket, mi történne, ha itt valami más lenne. Kitettek asztalokat, székeket, sakkot, birtokba vették a teret, és az erre járókat megszólították, akik le is ültek velük beszélgetni. Kisebbségben volt az vélemény, hogy igazán fájna ennek a két parkolóhely elvesztése, mert valójában ezek nem az embereket szolgálják, hanem az autókat.

„Meg tudom érteni azt is, ha valaki nem tud azonosulni azzal, hogy miért van itt növény, miért lehet ide leülni és ilyen dolgokat olvasni, hogy mi értelme ennek? Van, aki számára ez értéktelen. Hogy egy csapat ember úgy gondolja, jó dolog növényesíteni, még nem jelenti azt, hogy mindenki így fogja gondolni. Ez egy esettanulmány. Megnézzük, hogy mit fognak az emberek kezdeni ezzel a hellyel. Vajon az történik-e, amire gondoltunk, hogy mutattuk egy felületet, ahol le lehet ülni egy babakocsival is, s beszélgetnek, lejönnek az itt lakók is. Mi tervezünk is ilyen rövid beszélgetéseket, már az avatón is, ami egyébként közösségi ültetéssel kezdődik, és koncert is lesz majd. Nézzük meg, hogy itt az ittenieket mennyire érdekli ez a téma. Nagyon reméljük, hogy visszhangra talál majd, mert ez egy bárki által használható köztér.”

Hegyi Dóra, szintén a Lehetőségek terének egyik alapítója, elmondta, hogy a londoni Hyde Parkból ismert Speakers’ Corner funkcióra is alkalmas a hely. Úgy alakították ki, hogy az egyik sarokban fel lehessen állni kicsit magasabbra, ha valaki többekhez is akar szólni.

A tervező és a kivitelező

Mielőtt elsietett volna a MOME-ra órát adni, sikerült még beszélnünk a mikropark tervezőjével, Lőrincz Áronnal is.

„Nekem a diplomamunkám témája is a mikroparkok építése volt, de a projekt az együttműködésről is szólt. A diplomamunkám része az a rendszer, ami az itt alkalmazott betonsarok elemekre épül. Az a lényege, hogy ugyanazokból az alapelemekből lehet kialakítani a padokat és a ládákat is, ehhez vannak kitalálva a rögzítési pontok, a csomópontok, a célja pedig az, hogy többféle mikroparkot lehessen belőlük létrehozni, melyek más helyeken és más szituációkban is használhatók.”

A MOME formatervező szakára járó, még egyetemista Áron elmondta, az ötlet akkor született meg benne, amikor Bolsanóban járt Erasmus-ösztöndíjjal, ahol urbanisztikai témákról tanult.

A bolsanói félévben egy kihasználatlan vasúti területnek átmeneti használatát vizsgálták, ami nem a tervezésről szólt még, sokkal inkább a lakosság megszólításáról, hogy egy ilyen kihasználatlan városi teret miképp lehet átadni a nagyközönségnek. Egy parkolóhely nyilván más szituáció, jóval kisebb terület, de formatervezési szempontból ez is izgalmas feladat volt, léptéke pont az építészet és a formatervezés határán van.

A parkleteknél két jól elkülöníthető gyakorlat figyelhető meg világszerte. Az egyik a San Franciscó-i minta, ahol leginkább éttermeknek vannak kitelepült teraszai, ezek többnyire látványos, fancy megoldások és a kereskedelmi logika által motiváltak, az árkategóriában sem a lakossági felhasználást célozzák meg. Ezzel szemben áll a bécsi parkletrendszer, amit Grätzloase néven ismernek. Ott nagyon jól működik az, hogy mindenki részt vesz a tervezésben és a kialakításban, és a lakosok is igénylik, hogy akár a házuk előtt létrehozzanak ilyen zöld minioázisokat.

Általában az a probléma, hogy mivel nincsen erre komplett rendszer kitalálva, és nem feltétlen időtállóak a parkletek, és átalakításkor, átszállításkor át kellene szabni őket, mert nem tudnak más funkciót ellátni, mint amilyen az eredeti terv volt. Áron koncepciója az, hogy az építőelemekből többféle konfigurációt lehessen létrehozni, és a moduláris rendszerrel egyszerű eszközökkel lehessen építkezni.

Ő tervezőként magát a rendszert hozta, a variálható betonelemeket, amikből például ágyásokat lehet létrehozni. Ezzel a rendszerrel máshol is létrehozható mikropark. A másik szerepe pedig az volt, hogy közösségi részvétellel megvalósuló tervezési workshopokat tartott, amikben a végső elrendezést a közösség találta ki.

Ez a parklet építészeti szempontból nagyon egyszerű, a betonelemek mellett lapra szabható, könnyen beszerezhető anyagokból készültek. Ilyen az ecopanel, ami újrahasznosított műanyaghulladékból készül préseléssel, nincs benne semmilyen ragasztóanyag, alapvetően hővel préselnek össze csomagolóanyagokat. Jó tulajdonsága, hogy az OSB lappal ellentétben vízálló, időjárásálló, és árkategóriában is jó választás. A harmadik alkotórészt a falszerű fémelemek adják, amik zárt szelvényből és lézervágott rácsszerű expand lemezből készülnek. Ezek a félig áttetsző hálószerű „falak” mágnesezhetők is, ami tovább bővíti a lehetőségeket. Jobb, mint a sima felület, mert kevésbé lehet összegraffitizni, és jelen esetben fel tud rá futni a borostyán is. Azt már a kerületben korábban kikísérletezték, hogy nagyon jól lehet csavarokkal vagy akár gyorskötözővel is használni, például információs felületet lehet kialakítani rajta.

Arra is kíváncsi voltam, mennyire volt partner a kivitelezésben a RÉV8 a kerület részéről. Szerencsére a projekt RÉV8-as gazdáját is a helyszínen találtam. Győrfi Dániel elmondta, hogy 18 millió forintból valósul meg az öt parklet, amiben már minden benne van. Mindegyik egyedi lesz, a helyi közösség igényei szerint épülnek. A Lőrincz Áron által tervezett rendszert csak itt használják, de nagyon ígéretesnek és költséghatékonynak látja.

„Nyilván mindig az elvárásokhoz is igazodunk ezeknél a tervezéseknél. Jó választás volt, hogy pont Áron került ebbe a helyzetbe, mert az itteni közösségnek sokkal nagyobb igénye volt arra, hogy együtt tervezzenek és minden részletet külön ki tudjanak találni. Ez a rendszer pont arra alkalmas, hogy akár makettszerűen lehessen tologatni a padokat vagy a magaságyásokat. Van olyan mikropark, ahol ez kevésbé volt fontos, inkább az, hogy a megépítés után jobban személyre tudják szabni a helyet, és adott esetben elvihessék máshová

– mondta Győrfi. Sokféle igény merült fel, és ez kísérletezés is. Másodikra ugyanezeket valószínűleg kisebb költségből és gyorsabban meg tudnák csinálni. De ennek a folyamat része az is, hogy szerettek volna olyan megoldásokat kipróbálni, amiket később is alkalmazhatnak, akár egy következő ilyen programban. Budapesten nemigen vannak még mikroparkok, inkább kereskedelmi jellegű pop-up kitelepülésekre lehet példát találni.

Áron elmondta még, hogy a VII. kerületi Kertész utcában volt egy érdekes kísérlet, ahol egy iskola előtt hoztak létre egy installációt, ami ugyan nem mikropark, de látni párhuzamokat. Az egy kisebb léptékű közlekedésbiztonsági projekt volt, amiben vizuális elemekkel lassítják a forgalmat és jobban felhívják az autósok figyelmét arra, hogy iskola előtt haladnak el. Ehhez az aszfaltot is átfestették és ülőfelületeket alakítottak ki, az autóvezetők már messziről látták, hogy érdemes lassítaniuk. Nagy szerepe van a városépítésben, hogy mennyire intenzív vizuális jelek közt élünk, mennyire lassítják a sebességet, érdekes kísérleti terep volt az is.

Fotók: Mile Máté