A Zöld Platform szervezet tagjai a Fókusz Közösségi Térben és a Biztos Kezdet Gyerekházban beszélgetéseket folytattak a Magdolnanegyedben és a közelében élő kisgyermekes anyukák környezeti és egészségi kockázatairól.

A felmerült problémák között számos olyan akad, amelynek megoldása részben az önkormányzatot és annak intézményeit érinti, ugyanakkor szélesebb partneri együttműködést igényel. Ezért beszélgetést szerveztek a Lumen kávézóba december 7-én, ahol az önkormányzat vagyongazdálkodási irodájától is érkeztek szakemberek, illetve más szervezetek képviselői is jelen voltak tapasztalatmegosztási céllal. A Zöld Platform terve a nyitott párbeszéd elindítása volt, amiben a különféle érdekvédelmi egyesülések jógyakorlatokat osztanak meg egymással és érdemben lehet beszélgetni megoldási lehetőségekről, így tényleges változás indulhat el bizonyos ügyekben.

Vízszorongás

A délelőtti szakaszban olyan ügyeket vettek napirendre, amelyek országosan érintik a társadalom alacsonyabb rétegeit, a szegregátumokban élőket, de akár sok józsefvárosi önkormányzati bérházban lakót is. Bár a kerületben nem beszélhetünk szegregátumról, egy-két önkormányzati bérház lakóközössége gyakorlatilag annak ahhoz hasonló közeget alkot, problémáik is részben megegyeznek, ilyen például kiemelten az energiaszegénység.

Energiaszegénység címszó alatt a legtöbbször fűtési nehézségekről esett szó a tavalyi rezsicsökkentés eltörlésekor, mivel sok családot érintett, hogy a lakás elavult fűtésrendszere és rossz nyílászárói miatt a megemelt energiaárakkal alig-alig engedhették meg maguknak télen a meleget. Ezen a beszélgetésen ennél mélyebben gyökerező és súlyosabb problémák is kirajzolódtak, mint például a vízhez jutás nehézsége. Az energiaszegénység kifejezés egyébként azt jelenti, ha egy háztartás nem képes megfizetni a fűtés vagy az egyéb alapvető energiaszolgáltatások azon szintjét, mely a tisztességes-egészséges életminőséghez szükségesek, vagy az energiaköltségek kifizetése olyan mértékben terheli meg őket, hogy a díjak rendszeres kiegyenlítéséhez más, alapvető szükségleteiket kell korlátozniuk.

Először egy Pécs környéki szegregátumban megjelenő vízproblémákról esett szó. Ott az adja a nehézséget, hogy a feltöltőkártyás vízóra kártyáját csak a településtől messze, a városban lehet feltölteni megadott nyitvatartási időben, ráadásul munkaidőben. Hetente egyetlen napon lehet feltölteni munkaidőn kívül, s ha valaki betegség miatt nem jut el a városba, egy hétre víz nélkül maradhat. Ráadásul mindenképp buszra kell szállnia emiatt, a bérletet pedig szintén sokan nem engedhetik meg maguknak.

Sokan nem is gondolnák, hogy a városban élők hasonló problémáktól szenvedhetnek, de Kerékgyártó Anna a Vagyongazdálkodási Irodától elmondta, hogy a józsefvárosi önkormányzati lakások egy részében is felmerültek ilyen jellegű gondok. Ha a bérlő nem fizette a vízdíjat, a szolgáltató sok esetben leszerelte az órát, a visszaszerelés költsége pedig nagyon magasra rúg. Ráadásul előfordul olyan is, hogy a szolgáltató már csak mérőhely felújítással egybekötve hajlandó a vizet visszakötni, ennek költsége pedig a másfél millió forintot is elérheti. A feltöltős óra megoldást jelenthet, ha a szolgáltató hajlandó ezt felszerelni, de ennek költsége is az egyébként is rossz anyagi helyzetben lévő lakót terheli. Az önkormányzat sok esetben átvállalta a terheket, vagy lehetővé tette, hogy a közműtartozást részletekben törlesszék.

A fenti eljárással (az óra leszerelésével és a visszaszerelés megtagadásával) egyébként a közműszolgáltató a legszegényebbek alapvető jogait korlátozza, ami tekinthető jogsértésnek, és a jelenlévők arról is beszéltek, hogyan lehetne a szolgáltatót jogi úton rábírni a fogyasztók védelmére ilyen esetekben.

Kutyapiszok, elhagyott pincék, szétkent kosz

Egy 2011-es kutatás alapján elmondható, hogy ha középosztálybeli család költözik egy józsefvárosi, ezredforduló után épült háztömbbe, nagy eséllyel legkésőbb a második gyerek születésekor elhagyják a környéket. A kutatás során a megkérdezett józsefvárosiak egyötöde nyilatkozott úgy, hogy 2-5 éven belül máshova költözne. A cél az lenne, hogy erre ne legyen szükség, a gyerekes családok is biztonságban és jól érezzék itt magukat.

A kisgyerekes anyukákkal való beszélgetéskor az derült ki, hogy a legfőbb okok, ami miatt nem gondolják élhetőnek kisgyerekkel a kerületet, a negyedet, mind köztisztasági kérdések. Ezek egyike sem ismeretlen az önkormányzat számára, minden fogadóórán, fórumon előkerülnek ezek a témák: a kutyapiszok, a szemetesekből kicsorduló, időben el nem szállított szemét, az emberi vizelet az utcán, utcára és gangos házak udvarára történő lomkihelyezés, esőzéskor a vízelvezetési problémák, a törött üveghulladék, hajléktalan emberek által használt padok, parkok, a házakon belül a penész. Sokan kiemelték a társasházak elhagyatott pincéit, melyeknek ablakai pont a gyerekekkel vannak egy szintben, így sok anyuka aggódik azon, hogy koszba vagy törött ablakba nyúlnak a gyerekek, ahogy elhaladnak a pincék mellett, nem beszélve a kiáramló dohos szagról. Tapasztalataik alapján az utcákat takarító gépek sok esetben a járdát valóban megtisztítják, a koszt, kutyaürüléket viszont felkenik a házak falára, melyeket a séták alkalmával szintén a gyerekek tapogatnak végig.

Előkerültek még közlekedési problémák is, a babakocsival buszra felszállás nehézsége – és nemcsak a lépcsők miatt, hanem mert sok esetben hangos, részeg vagy szennyezett ruházatú ember „foglalja el” a járművet. Gyakoriak a biciklis–babakocsis anyuka konfliktusok, főként az olyan utcákon, ahol hivatalosan nincs bicikliút a járdán, de mivel az úton biciklizni elég veszélyes, a kerékpárosok a járdát használják és adott esetben akár tettlegességig fajuló vitákba keverednek a babakocsisokkal (jellemzően a Fiumei úton).

A köztéri vizeléssel kapcsolatban nemcsak az otthagyott vizelet, hanem maga a látvány is problémás, sok anyuka szenved attól, hogy pár éves gyereküknek kell magyarázniuk, miért vizel látványosan a parkban a bácsi, ráadásul időnként a nyilvános vécétől pár méterre. Erre szerintük megoldás lehetne, ha például a Teleki téren kivetítőn mutatnák a 10 forintért igénybe vehető nyilvános kerületi mosdókat (és nem a köztéri vizelők arcát).

Összefogás, párbeszéd

A problémákat régóta ismerjük, megoldások tekintetében a legtöbbször az is kérdés, hogy kinek a felelőssége, és kinek lehet ráhatása? A Fiumei útra például láthatóan szükséges lenne egy kerékpársáv, de ez fővárosi fennhatóságú terület.

Az ilyen fórumok, mint a december 7-i, arra biztosítanak lehetőséget, hogy a különféle intézmények vezetői, a döntéshozók és egyéb érdekvédelmi szervezetek, és akik közvetlen kapcsolatban állnak a lakókkal, találkozzanak és egyáltalán lássák, hogy ki min dolgozik éppen.

A jelenlévők elmondták, mennyire értékes és ritka, hogy a helyi önkormányzat partner abban, hogy a civil és alulról jövő kezdeményezésekkel együttműködjön, reagáljon a problémákra, meghallja a kerületiek szavát. Ami a nehézséget okozza a felsorolt problémák megoldásánál, hogy mindig azok beszélgetnek egymással, akik elszenvedői mások viselkedésének, legyen az hangoskodás, szemetelés vagy bármi, sosem a zavart kiváltó ember jön el személyesen. Így csak ötletelni, találgatni lehet, hogy milyen megoldás válna be mondjuk a kutyaürülék otthagyása ellen.

Több házból is érkezett igény, hogy pont emiatt, a házon belüli problémákat egy kijelölt gondnoknak, házfelügyelőnek kellene helyrehoznia, és jó volna, ha minden háznak lenne egy úgynevezett gazdája. Erre Molnár György azt a példát hozta, amikor az egyik házban a kijelölt házfelügyelő kezdte el megszervezni a drogterjesztést a környéken, és több esetben is kiderült, hogy a ház összes problémáját senki sem fogja egy személyben megoldani. A beszélgetésen résztvevők közül a legtöbben azt látják megoldásnak, ha szociális munkást delegálnak a társasházakba, aki segít közösséget szervezni a lakókból, így azok együtt, összefogva sokkal többet tudnak tenni, mint egy kívülről rájuk szabadított felügyelő vagy gondnok.

Fotók: Huszár Boglárka