Harmadik éve fut a program a Gólya és a Kesztyűgyár Közösségi Ház szervezésében, a zsűritagok egy része visszatérő szereplő. Nem ígérnek gyors befutást, sőt inkább tudatosan ellene mennek a zeneipar lelketlen, versengő világának, ahol sokszor a gyors érvényesülésen, nem pedig a teljesítményen van a hangsúly. Itt ezzel szemben azon van a fókusz, hogy a fiatal zenészek támogató közegben álljanak színpadra.

Összesen nyolc fellépő volt a versenyprogramban, rajtuk kívül mindhárom nap több zenekar is játszott a korábbi évek résztvevői közül. A fellépők sorrendje szép ívet adott az estének: a visszafogottabb, szóló produkciók után következtek a zenekarok, alaposan megmozgatva a közönséget. Ez a felépítés fokozatosan húzta felfelé a hangulatot, még akkor is, ha nem volt minden előadás egyenletes színvonalú.

Az esemény házigazdája idén Kiss Soma Ábrahám, a Mérce újságírója volt, akinek a lelkesedése sokat hozzátett ahhoz, hogy gördülékenyen menjen le a műsor. Ő mutatta be a fellépőket, illetve a közönséget is próbálta terelgetni: az átállások között kérte az embereket, hogy menjenek ki a teraszra, aztán persze jöjjenek is vissza. Időnként  kénytelen volt a szétszéledő, időérzékét elvesztett közönség után menni és kedvesen körbekiabálva jelezni, hogy kezdődik a következő fellépés, ideje visszatérni a koncertterembe.

A közönség folyamatosan cserélődött, mindenkivel jöttek a  barátok, családtagok, ismerősök. Inkább kis csoportok alakultak, mint egységes tömeg, a taps viszont végig lelkes volt és őszinte. 

A Hangot a 8-nak nyomokban sem tartalmaz semmit az X-faktor típusú tehetségkutatók világából. Magát a kifejezést is igyekeznek kerülni, inkább Ki mit tudként hivatkoznak az eseményre. Nincs pontozás, nyílt színi kritika vagy megszégyenítés, egyszóval dráma. A zsűri a tömegben elvegyülve figyeli az előadásokat, két fellépő után elvonulnak. A közönség mit sem sejt a folyamatokról, privát értékeli a zsűri a produkciókat. Ez a fellépők szempontjából nagyon biztonságos megoldás, hiszen kevésbé lehet kellemetlen egy-egy élesebb kritika, a közönség azon része viszont, aki érdeklődik a szakmai hozzászólások iránt, hoppon marad. 

A vasárnapi díjátadón nem hirdettek végső nyertest sem, hiszen itt mindenki nyert valamit. A résztvevők olyan felajánlásokat kaptak, amik a leginkább szolgálják a fejlődésüket. Úgy mint zenekari fotózást, arculattervezést, fellépési lehetőség a Gólyában, a Kesztyűgyárban vagy a Gólya új, vidéki helyszínén, Horányban, a Meteor nevű helyen. Ebből kifolyólag aki lemaradt volna, valahol biztosan fog tudni találkozni a most bemutatkozó bandákkal.

Mezei Éva

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf