Powered by RedCircle
A választás eredménye most a győztest és a vesztest támogatót is nehéz helyzetbe hozta lélektanilag, magyarázza Bokor László pszichiáter, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, csoportanalitikus a Csakugyan legújabb adásában. „Az, hogy az én térfelem veszít, nagyon fájdalmas dolog, hiszen mindez az identitásomat kérdőjelezi meg. Ezzel inkább érdemes együtt érezni, mint leverni, és fokozni a fájdalmat, mert a fájdalomokozásból nem lesz együttműködés”, jegyzi meg a pszichiáter, majd, hozzáteszi, hogy
„a nyertesnek sem könnyebb, mert neki is identitásváltozáson kell keresztülmennie”.
A választás és az azt megelőző időszak a felbomló kapcsolatokkal és családokkal azt mutatja, hogy „az ideológiai nézeteink sokszor erősebbek, mint a családi kötelékek”. Fontos tudni mindeközben, hogy a hatalom önmagában nem tud polarizáltságot létrehozni, viszont fokozni tudja a gyűlöletet, ha annak már van megfelelő alapja, ahogy ez az elmúlt években látszott is. A gyűlölet pedig valóban „formálja a csoportot, csakhogy fals kohéziót eredményez. A csoportformálódás másik módja az együttműködés, amelynek része a diszkusszió. Míg a gyűlölet gyorsan összerántja a közösséget, a közös érték megtalálása lassabb és munkásabb feladat, viszont hosszú távon jobban megéri, hiszen – ahogy láttuk is –, ha kipukkad a gyűlölet, megszűnik az összetartozás. Kreativitás pedig csak együttműködésből tud születni, gyűlöletből nem.”
Az elmúlt négy ciklus közös feldolgozása fontos feladat, ennek része lehet például az, hogy a közmédiában is látunk ellentétes pártállású, különböző nézeteket valló politikai szereplőket egy asztalnál ülve vitatkozni, ahogy az is ajánlott, hogy „ne csak a másikban fedezzem fel, hogy mi nem helyes, hanem képes legyek a saját véleményemen is elgondolkodni”. A számonkérés pedig fontos, de nehéz pálya, véli a pszichiáter, mert
„a bosszú lélektanilag tragédia, és nem vezet gyógyuláshoz.
Ráadásul nehéz megtalálni a határt a bosszú és a szükséges változtatás, a felelősségvállalás és a jogos számonkérés között.”
A végső kérdés pedig ez: „el tudok-e jutni ahhoz az érzéshez, hogy ebben az országban a másikkal, bár nem értek egyet, mégis együtt vagyok polgár, együtt vagyok magyar? Bár a te pártállásod más, mint az enyém, hogyan tudunk együtt valami jót tenni ennek az országnak, hiszen mégiscsak olyan, mintha egy csónakban eveznénk.
Meg tudjuk-e találni a közös pontokat?”
Az adásból kiderül még, hogy
- miért jó, ha megtapasztaljuk és megismerjük az előítéleteinket;
- hogyan lehet arra figyelni, hogy ne folytassuk azt a gyűlöletspirált, ami eddig meghatározta a közéletet és a mindennapokat;
- miért nem rendez el semmit sem a bosszú;
- hogyan lehet a mostani eufóriával élni úgy, hogy tudjuk, egyszer vége lesz;
- mit jelent a „társadalmi önismeret”, mit jelent az „elég jó polgár” kifejezés;
- mennyivel lehet jobb a következő időszak az eddiginél.
Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésről. Fent vagyunk a Spotify, az Apple és a YouTube felületein.
Fotók: Mile Máté
