Elvenné a kerületektől a parkolási díjbevételeket a kormány és a Főváros – erről állapodott meg Magyar Péter miniszterelnök, Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter és Karácsony Gergely főpolgármester, pontosabban az újonnan megalakult Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa, ahol az elnök Magyar Péter, a társelnök Karácsony Gergely, Vitézy Dávid pedig tag.

A tanácsban öt kormánytag mellett ott egy tiszás közgyűlési tag – Bovier György –, egy volt LMP-s politikus – Gál József –, Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere, egy BKK által delegált személy és maga Karácsony Gergely. Voltaképp a kormány és a Tisza eleve 6:4 arányban képviseli tehát magát az összes többi delegálttal szemben, hozzájuk azonban még simán oda lehet számolni a BKK-s tagot és a főpolgármestert is, ha az a kérdés, ki mondana ellent a miniszterelnöknek.

Pofon

Szeptember utolsó napján azzal szembesült több kerületi polgármester, közte Pikó András, maga Baranyi Krisztina és több, belső kerületi vezető, hogy egykori szövetségesük és barátjuk, a főpolgármester hónapok óta tárgyalásokat folytat a kormánnyal. Ennek a tárgyalásnak szerves része volt a kerületi szintű parkolási rendszer központosítása és az ebből származó bevétel Fővároshoz csatornázása – a többiről lásd a keretes írást. A megállapodásról az érintett kerületek vezetői – tizenhárom kerületben szednek parkolási díjat – úgy este kilenc körül értesültek, miközben a bejelentést másnapra időzítette a Magyar–Vitézy–Karácsony-hármas.

Sebtében sajtótájékoztatót szerveztek, ahol Pikó András és Baranyi Krisztina mellett ott volt Niedermüller Péter, Soproni Tamás és Rózsa András, Erzsébetváros, Terézváros és Zugló polgármestere. Karácsony Gergely lépését árulásnak mondták. Nem csoda. A kerületek és a Főváros 2019 óta egyfajta néma szövetségben működött együtt, ami nagyjából azt jelentette, hogy a Józsefváros például a Pápa tér takarítását vállalta át, plusz biztosította a rendészeti jelenlétet itt és akár a Blahán is – mert a józsefvárosi lakosoknak teljesen mindegy, kinek a feladata a rendrakás, ők rendet akarnak.

Budapesten a parkolási díjbevételekkel a kerületek rendelkeznek, némi aprópénzt – ez nettó szinten nem éri el az egymilliárd forintot – a Fővárosi Önkormányzat is kap. Összesen nagyságrendileg 30 milliárd forintról lehet szó, ennyi az összes bevétel, amiből lejön a parkolás üzemeltetése, költsége, nettó szinten így hozzávetőleg 15 milliárd forint marad. Józsefváros esetében ez 2025-ben majdnem hárommilliárd forintot jelentett, amiből a nettó bevétel 1,5 milliárd forint.

Ha az Országgyűlés megszavazza a módosításról szóló törvényjavaslatot, ennyivel karcsúbb lesz a költségvetés bevételi oldala. Meg még egy kicsivel. A parkolási díj mellett a kerületek számára szintén zsebbevágó, hogy a településrendezési szerződéseket is a Főváros fogja megkötni helyettük. Ezek olyan megállapodások, amelyeket egy beruházó köt az adott önkormányzattal – építhetsz ide egy lakótömböt vagy irodát, de cserébe kérünk egy körforgalmat, zebrát, játszóteret vagy ennek ellentételezését.

Pikó András számításai szerint ez a parkolási díjakon belül további egymilliárd forint mínusz, tehát ha a javaslat átmegy, akkor 2027-ben 2,5–3 milliárd forint mínusszal kell számolni. Ez nem tűnik soknak, a teljes költségvetésnek több mint öt százaléka. Nyilván meg lehet spórolni, kérdés azonban, hogy miről mondjanak le, miközben az elmúlt évek másról sem szóltak, mint lemondásról. Nincs felesleges hárommilliárd forint, hiszen a 2027-es feladatok már összeálltak, egy sor szerződés, megállapodás készen van, így azt kell eldönteni, melyik ujjába harapjon az önkormányzat.

Újabb spórolásról kell tehát dönteni, miközben az elmúlt hónapokban arról szóltak az ígéretek, hogy a kormány felülvizsgálja a szolidaritási hozzájárulás szabályozását. Ebből Józsefváros több mint hárommilliárd forintot fizet be a költségvetésbe az idén. Az Alkotmánybíróság a szabályozás bizonyos rendelkezéseit alaptörvény-ellenesnek mondta, így azt, hogy a mértékét egy kormányrendeletben lehet meghatározni, és hogy nem lehet azt bíróságon vitatni. Elvileg az év végéig kapott az Alkotmánybíróságtól haladékot a kormány a szabályozás rendezésére, egyelőre azonban nem erről egyeztetett a Fővárossal, hanem a parkolási díjakról.

Pitiáner

A Főváros és a nemzetgazdaság szempontjából is pitiáner összegről van szó. 15 milliárd forint – ebből kilencmilliárdot a belső kerületek szednek be –, miközben szolidaritási hozzájárulás címén 90 milliárd forintot kellene befizetnie csak 2026-ban. Mégis ez a 15 milliárd forint volt most fontos. Karácsony Gergely azt mondta, ez az összeg egy útalapba kerül, amit csak fővárosi utak javítására, felújítására lehet fordítani.

Azért valljuk be, ez jól hangzik. Elsőre legalábbis. Mert másodikra fel kell tenni a kérdést, hogy ez mire is lenne elég? Budapesten összesen nagyjából ötezer kilométer út van, ebből a Főváros fenntartásában nagyjából 1200–1300 kilométer, ezek a hidak, körutak, sugárutak, lényegében minden út, ahol a BKK járművet közlekedtet. A kerületi önkormányzatok fenntartásában további 3500–3600 kilométer út van, ezek mellékutcák, lakóövezeti utak. Plusz van egy csekélyke rész, ami országos fenntartású, autópálya-bevezetők, elsőrendű főutak, ez száz kilométert tesz ki nagyjából.

Ahhoz, hogy az úthálózat fenntartható állapotú legyen, egy-egy útszakasznak nagyjából harminc évente meg kell újulnia. Mert nem lehet a végtelenségig kátyúzni. Az ötezer kilométert alapul véve ez azt jelenti, hogy évente 167 kilométer utat kellene megújítani. Ebben nincs benne a villamossínek felújítása, se hidak, felüljárók korszerűsítése, csak az aszfalt.

Egy széles, többsávos útnál a felújítás kilométerenként 600–700 millió forintba kerül – ha csak a kopóréteget kell visszamarni és újraaszfaltozni –, egy keskenyebb útnál ez akár 300 millió forint alatt is kijöhet, azonban ha komoly terhelést kap az út, mert mondjuk percenként hat csuklós busz, villamos és troli is megy rajta, ez sokkal drágább, bőven egymilliárd forint feletti összeg.

Ha harminc év alatt a végére akarnánk jutni, ez mindent egybevetve 75–80 milliárd forint kiadást jelentene évente. És ebből akkor megvan 15 milliárd forint a parkolási díjakból.

Vagy háromszáz év alatt, hiszen a közműfejlesztésekkel, hidakkal és egyéb műtárgyak fejlesztésével évente százmilliárdos nagyságrendű költség lenne Budapest közúthálózatának fejlesztése.

Ennyire vehető komolyan az útalap. A Főváros számára nem oszt, nem szoroz ez a pántlikázott 15 milliárd forint – ennél jóval nagyobb problémái vannak az önkormányzatnak. Az a nagy kérdés, valójában mi célt is szolgál ez a táncikálás, miben is állapodott meg valójában Magyar Péter és Karácsony Gergely.

A nagy megállapodás

A Magyar–Karácsony-megállapodás része volt, hogy a kormány lemond a nagyjából 90 milliárd forint összegű szolidaritási hozzájárulást érintő követeléséről – cserébe a Főváros eláll a kormány elleni perektől, plusz kap még 30 milliárd forint egyszeri forrást. Cserébe a Főváros vállalja, hogy húszmilliárd forinttal csökkenti 2027-ben a kiadásait – ez érdekes annak fényében, hogy már most is egy sor szolgáltatást a kerületek végeznek el helyette, amely szolgáltatásokat a jövőben biztosan ki fognak számlázni a kerületek. A megtakarítás onnan összejöhet, hogy a BKK-ban tőkeemelés révén az állam 50 százalékos részesedést szerez, és az immár regionálissá hizlalt vállalat fenntartásának felét kell csak fizetnie Budapestnek, ami kisebb költséget jelent számára, mint a mostani kiadás. Az kevéssé néz ki jól mindezeken túl, hogy a Fővárosnál költségvetési felügyelőt jelölnek majd ki. Karácsony Gergely szerint ez semmit sem jelent, csak annyit, hogy a bizalom záloga a biztos elszámolás, de azért mégis ott fog ülni egy zseb-Bokros Lajos a szoba sarkában, ami nem a hosszú távú boldogság általános jele.

Nyitókép: Mile Máté