Hogy Józsefváros kulturálisan milyen gazdag, arra már számtalan példát mutattunk mi is. Ezúttal egy olyan sétára látogattunk el, ami a Kolónia filmes jelentőségével foglalkozott, ugyanis több produkciónak is forgatási helyszíne volt a MÁVAG-lakótelep.

Ezeket idézte meg a C8 által szervezett Kémek, forradalmárok, csinibabák című városi séta, melyen Fris E. Kata és a választókerület C8-as képviselőjelöltje, Gutjahr Zsuzsa volt a házigazda. Nem ez az első ilyen sétája a józsefvárosi civileknek, legutóbb a Tisztviselőtelepen tartottak hasonlót a költészet napján, akkor itt élő irodalmi alkotókról emlékeztek meg.

Már az esemény címe is sugallja, milyen filmekre kell gondolni. Ennek megfelelően ezek alkotóit, illetve szereplőit is meghívták a sétára. Gálvölgyi János, a Csinibaba (1997) egyik kulcsszereplője nem tudott eljönni, de velünk volt Bergendy Péter, aki A vizsga (2011) című film rendezője, valamint Vágvölgyi B. András, a Kolorádó Kid (2010) forgatókönyvírója és rendezője. Utóbbi két filmben amúgy nemcsak az a közös, hogy a Kolónia volt az egyik forgatási helyszíne, hanem az is, hogy az egyik főszerepet Nagy Zsolt alakította.

A séta elején a szép számú résztvevőnek bemutatták magát a Kolóniát, szó volt annak kialakulásáról, létrejöttéről, de ezt most nem részleteznénk, többször írtunk lapunkban mi is erről a 116 éves különleges városnegyedről a Golgota – Bláthy Ottó – Vajda Péter – Delej utca által határolt területen. Azt én sem tudtam, hogy a 19 500 négyzetméter alapterületű, 24 lépcsőházból és 645 lakásból álló, egykoron 3000 lakost számláló Kolónia területe 2000 négyzetméterrel lepipálja az Országház épületét is.

Ma körülbelül harmadannyian élnek itt, mert az egy lakásokban élők száma lecsökkent a mai kor igényeinek megfelelően, és mert azok a szolgáltatások, melyek rendelkezésre álltak az itt élőknek (orvosi rendelő, óvoda, fürdő stb.), nem működnek már. Ahogy a MÁVAG sem, ami az itt élők munkahelye volt.

A sétán elhangzó beszélgetésekbe a résztvevők is bekapcsolódtak, a sajtó képviselői és az érdeklődők mellett több itt élő kolonista is jelen volt, és érdekes információkkal egészítette ki az elhangzottakat. Az egyik lakó elmondta, nemcsak filmtörténetileg jelentős a Kolónia, hanem kultúr- és sporttörténetileg is,

aki 1964-ben Tokióban, 1968-ban pedig Mexikóvárosban nyerte meg súlycsoportjában az olimpiát.

Bergendy Péter elmondta, hogy a Kolónia több szempontból is jó választás volt filmje egyes jeleneteinek helyszíneként. Ez egy bűnügyi filmdráma, A vizsga az 1956-os forradalom utóéletét mutatja be, melyben a némettanári fedőállásban működő tartótiszt (Nagy Zsolt) egy konspirált lakásban a beszervezett ügynökök jelentését gyűjti, de nem tudja, hogy a szemközti ház hasonlóan konspirált lakásából őt is megfigyeli egy alezredes (Kulka János), és „vizsgáztatja”.

A sétán kiderült, melyek voltak ezek a lakások, és hogy a Kolónián „megállt idő”, ezért is felel meg egy 1957-ben játszódó film helyszínéül. A belső jeleneteket természetesen stúdióban vették fel, a Kolónia viszont a külső jelenetekhez ideális volt, még ha számos trükköt be kellett is vetni, de ez egy forgatáson teljesen megszokott. Az egyik mellékjelenetben a főhős sétál, ezt például 5 helyszínen kellett leforgatni a Kolónián belül, és úgy összevágni, hogy ne zavarjon be, hogy az egyik nap havazott, a másik nap esett, a harmadik napon meg szárazság volt.

Bergendy szerint azért is érdemes itt forgatni, mert nagyon hálás helyszín. Egyrészt régi korokat meg lehet idézni – bár a kábeleket és a kályhák parapetes kipufogóit utólag ki kell retusálni –, meg a zárt környezetben nincs komoly autósforgalom, így nem kell lezárni a területet, nem kell a közterület-felügyeletnél engedélyt kérni, hanem a lakókkal megbeszélik a részleteket, és a helyszín biztosításáért, valamint az elszenvedett kényelmetlenségekért cserébe természetesen

Az is számít, hogy milyen személyes kötődése van a helyszínhez az alkotónak. Bergendy is ismerte a Kolóniát és környékét, apjának (idősebb Bergendy Péter szaxofonos-fuvolásnak) a zenekara a Ganz Művelődési Házban rendszeresen fellépett, a rendező gyerekkorában többször megfordult itt, ismerte a hely hangulatát.

A Kolóniát Hujber Balázs látványtervező ajánlotta a forgatáshoz. Volt még talonban másik 2-3 szóba jöhető hely, de ezt választották az érzelmi kötődés miatt és azért is, mert itt volt a legkönnyebb forgatni. Voltak olyan jelenetek is, amiket a Zeneakadémiára képzeltek el, aztán végül az itteni kultúrházban forgatták le.

A forgatás óta eltelt több mint egy évtized, és azóta nem járt itt Bergendy, de rögtön filmes szemmel vizslatta a Kolónia jelenlegi állapotát, mert egy most tervezett film lehetséges helyszíneként felmerült, úgyhogy ez az alkalom jó volt terepszemlére. Egyből megemlítette, hogy több helyen műanyag ablakokat raktak be, ami a filmforgatás szempontjából problémát jelent.

Vágvölgyi B. András filmjének két jelenetét is itt forgatta, két különböző helyszínen a Kolónián belül. A Kolorádó Kid alapvetően 1959–60-ban játszódik, vannak benne flashbackek 1956-ra, illetve még egy 1974-es és egy 1976-os jelenet is.

A Kolónia az 1956-os jelenetekhez passzolt leginkább. Az egyikben Nagy Zsolt éppen egy Kossuth-címert pingál egy páncélautó oldalára, a telep az egykori Corvin közt idézte meg, de a filmnek több másik jelenetéhez is Józsefváros biztosította a helyszínt, a Leonardo da Vinci utcában például egy tankos jelenetet vettek fel.

Mindkét rendező beszélt arról is, miért is passzolt Nagy Zsolt annyira a filmjéhez karaktere.

Vágvölgyi egyetértett Bergendyvel abban, hogy

Valóban régi korokat idéz meg, valóban nem kell annyi engedélyt beszerezni, de ezentúl még az is szempont, hogy a zárt építészeti struktúrákat a filmesek nagyon szeretik.

Emiatt is volt ideális választás a Kolónia, amikor az egykori Corvin közt sikerült megidézni, de azért a valódi Corvin közben is forgattak. Ám ott az Üllői út forgalma annyira zavaró volt, hogy lehetetlen lett volna leforgatni egyes jeleneteket. Rajk Lászlónak, aki a látványok egy részéért felelt – és aki családilag is kapcsolódott a filmhez, mivel annak egyik jelenete idősebb Rajk László temetése –, nem volt könnyű dolga.

A Kolorádó Kid díszlet- és látványtervezője, a Jancsó Miklóssal is sokat dolgozó Banovich Tamás volt az, aki javasolta a Kolóniát, amibe azonnal beleszeretett a stáb. Az 1988 és 1994 között itt működő Fekete Lyuknak helyszínt adó egykori fürdőben a filmesek berendeztek egy labort is, ahol fotólaboros belsőket rögzítettek, szinte az egész helyet kihasználták.

Felmerült egy kérdés a közönségből, hogy mennyire használták statisztáknak a Kolónia lakóit. Bergendy elmondta, néhány barátot vontak csak be, de azért is, mert azok a jelenetek, amik itt játszódtak, 1957 karácsonyát idézték meg, amikor eleve nagyjából kihalt az utca, ehhez pedig nem kellettek statiszták. „Nyilvánvaló, ha egy filmben valaki megjelenik, és úgy érezzük, hogy neki ott kell lennie, és meg tudunk vele állapodni, akkor persze, miért is ne ugorhatna be, de azért igazából olyan embereket használunk, akikkel korábban már leszerződtünk” – mondta.

Ugyancsak kérdés volt, hogy az itt élők mennyit tudhatnak egy forgatásról, eleve tudják-e, melyik filmet veszik fel itt. Ez a gyakorlat eltérő, Bergendy esetében nem volt titok, hogy itt A vizsga című filmet forgatják, de

mert titoktartási szerződéseket kell kössenek. Volt olyan, a Teleki téren forgatott produkció, ahol az egyik ház összes lakójával alá kellett íratni egy papírt, hogy nem árulják el, persze a pletykáknak ez sem tud gátat szabni, sokszor azért kiderül, hogy egy film moszkvai vagy berlini jelenetét éppen Józsefvárosban forgatták.

Vágvölgyi hozzátette, néha egészen profán okok állnak a titkolózás mögött. Budapesten forog London után a legtöbb amerikai film Európában, és sok filmsztár utazik ide, a külföldi producerek pedig próbálják megakadályozni azt, hogy éljenző tömeg legyen, amikor felvonul egy Cate Blanchett vagy egy Johnny Depp. De kisebb produkciókra nem feltétlenül jellemző a titkolózás.

A séta utolsó állomása a Bláthy parkban volt, ott folytatódott a beszélgetés, hogy ne zavarjuk a Kolónia lakóit. Itt tértünk rá a Csinibabára, ami a VIII. kerületben játszódik, nemcsak a Kolónián, hanem például az egykori Orczy-kertben is. A nagy sikerű zenés film apropóján a két másik film alkotóját arról kérdezték, mi alapján választanak zenét, illetve zeneszerzőt egy filmhez.

Vágvölgyi Tarantino módszerét alkalmazta, először legyen egy playlist, ami az egész filmnek megadja a ritmusát, tempóját. Természetesen ez egy vágylista volt, amit nem sikerült teljes mértékben összehozni. A Johnny & the Hurricane együttestől a Crossfire című szám egy lóversenyjelenet alatt szólt volna, nem sikerült megszerezni, de például David Bowie-nak a Heroes című dalából sem jött össze az a tíz másodperc, amire vágyott volna.

Ugyancsak probléma volt, hogy a kor magyar zenéit sem használhatta. Hollósy Ilonának az 1957-es Rock lett a divat, és Harangozó Teri Mindenkinek van egy álma című dalát nem tudta használni, mert azok szerzőjének G. Dénes György (Zsüti) fia felvásárolta a régi magyar zenei jogokat, és 30 másodpercnyi Hollós Ilonáért 800 ezer forintot nem tudott volna a produkció kifizetni.

A megoldás az lett, hogy a korszak zenéit megidéző Qualitons nevű együttes játszott hasonló hangulatú zenéket a filmben.

Bergendy szerencsésebb helyzetben volt, mert a Magyar Televízió is részt vett a filmben partnerként, ezért ők intézték a zenei jogokat, és csak átalánydíjat kellett fizetni, hogy használni tudjanak bizonyos muzsikákat. Mivel a film szenteste napján játszódik, ezért sok karácsonyi dal is van benne, korabeli előadásban.

A séta során a szervezők végig igyekeztek bevonni a résztvevőket is, így én is elmeséltem emlékeimet a Fekete Lyukról, ahol ugyan csak kétszer jártam, mivel az alternatív szórakozóhely hőskorában még nem Budapesten éltem. Egy 1990-es Sziámi-koncertet és egy 1992-es Sexepil-fellépést tudtam felidézni, de elmondtam azt is, hogy a Fekete Lyuk több filmnek is szolgált helyszínéül. Beszéltem a dark/gruftie szubkultúráról, akiknek fontos találkozási pontja volt a Fekete Lyuk, ez kiderült Detre Gábornak A holnap érdeklődés hiányában elmarad című dokumentumfilmjéből, ami ezt a szubkultúrát mutatta be.

A Fekete Lyuk szerepelt Dér András alkotásában, az Árnyékszázadban is, egyik kedvenc filmem, a Meteo egyes jeleneteit is itt forgatták. A Lyuk feltűnt a Manchester virágzó zenei életét bemutató 24 Hour Party People-ban, és Michael Winterbottom 1990-es zsengéjében, a Forget About Me-ben is.

A Fekete Lyuk történetéről egyébként 2018-ban rendezett nagyon jó kiállítást a Kiscelli Múzeum Fekete Lyuk. A pokol tornáca – Underground Budapest ’88–’94 címmel, volt szerencsém látni és hallani, ugyanis egy VHK-koncertet is szerveztek az egyik alkalomra nem sokkal a megnyitót követően.

A séta szervezői körbeadtak fotókat is, amin jól látszott, hogy a Ganz Lyuk feletti művelődési háza (hivatalos nevén Vörösmarty Művelődési Ház) egyes helyiségei különböző alternatív művészeti csoportoknak is fontos helyszínei voltak.

Az 1970-es években Erdély Miklós és Mauer Dóra itt tartott két éven keresztül művészeti foglalkozásokat. Láttunk archív fotókat a VHK és a Rollins Band közös koncertjéről, Henry Rollins akkor a Műegyetemen is tartott egy előadást, és nagyon menőnek tartotta a Kolóniát, illetve a Lyukat.

Waszlavik László egyik koncertjét is megidéztük fotóról, az 1972-es Ki mit tud?-ot, ami a színházteremben zajlott, beatricés fiatalokat vagy éppen Király Tamás divattervezőt, aki számos alternatív divatbemutató szervezője volt. A séta egyik résztvevője az egyik kolóniás fotón régi rokonára ismert rá.

Nagyon élvezetes esemény volt, nemcsak a varázslatos helyszín és a nosztalgikus emlékek, hanem a megismert új információk miatt is. Ráadásul egy ilyen séta alkalmas közösségépítésre is, jól látták meg ezt a szervező C8-asok. Nem esett ugyan szó Gárdos Éva 2017-es Budapest Noir-járól, az 1936-ban játszódó krimihez is itt forgattak több jelenetet, de talán egy másik hasonló sétára sikerül annak is egy alkotóját elhívni.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf