Természetfilmet moziban? Igen!

Van annak egy különleges varázsa, amikor az ember természetfilmre ül be a Tabán mozi félházas, 30 fős termébe vasárnap délután. Török Zoltán Svédországban élő természetfilmes talán legbensőségesebb alkotását nemcsak a lenyűgöző képsorok miatt érdemes nagyvásznon megtekinteni, hanem mert a mozis környezet olyan elmélyült figyelmet tesz lehetővé, amit otthon laptop vagy televízió előtt nehezen találnánk meg. Bár nem ez az első természetfilm, amit moziban néztem, most először távozom az előadásról a feltöltődés mellett mélységes szomorúsággal is.

A Változó vadon – Az én Északom egy olyan csodálatos természeti világot tár elénk, ami eltűnőben van. Míg az amazonasi erdőirtásokról gyakran hallunk, kevésbé közismert, hogy ez a folyamat Európában, még a fejlett Svédországban is zajlik, ahol az európai őserdők kivágása felgyorsítja az amúgy is fenyegető klímaváltozást, miközben elpusztítja a Török által kivételes szépséggel megörökített természet élővilágát. A filmes feleségével, lányaival és kutyájával három éven át barangolt, síelt, korcsolyázott, mászott és evezett az északi tájakon, létrehozva egy rendkívül személyes alkotást. ​

Ha környezetismeretet oktatnék, biztosan elvinném rá a diákjaimat, hiszen ennél hatásosabban aligha lehet a természet védelmének és szeretetének fontosságára ráébreszteni bárkit is.

• Változó vadon – Az én Északom
• Mozinet
• 5/5

-juan-

Mágikus realizmus a Netflix kínálatában

Édesanyám nagy Gabriel García Márquez-rajongó, szinte a teljes életmű ott sorakozik a könyves szekrényen. Ezért is fogtam neki nagy kíváncsisággal és lendülettel a Száz év magány netflixes adaptációjának. A könyv meghatározó szelete a világirodalomnak, és ezt a rendkívül kényes alapművet jó ízléssel dolgozták fel a sorozat készítői. 

Az időtlen Macondo városában a Buendía család hét generációja évtizedeken átívelve navigál minket szerelemben, feledésben, múltjuk és sorsuk megkerülhetetlenségében. Nem tudtam elképzelni, hogy ezt a monumentális történetet, hogyan lehet képernyőre vinni, de már az első képsorok eloszlatták a kételyemet. ​

A sorozat zsenialitása abban rejlik, hogy a már-már mágikus, metaforikus képek megjelenítése mennyire közel áll ahhoz, amit Márquez leírt. Soha nem gondoltam volna, hogy viszontláthatom, amit elképzeltem olvasás közben. Egy jelenetben a csillagok apró sárga virágokká változnak, majd esőként hullanak Macondóra.

A Száz év magány képernyőre adaptálása azért sem lehetett könnyű, mert sűrű és szövevényes családregény, melynek minden fejezetét egyfajta megfoghatatlan szomorúság hatja át. A sorozat készítőinek mégis sikerült teljes képet adniuk a történetről. Ami a pozitívuma, talán azt lehet apró hibának is felróni: Márquez rendkívül alaposan kidolgozta a Buendíákat, a sorozat viszont egyik kulcsszereplőre sem helyez túl nagy hangsúlyt. Ennek ellenére azoknak is ajánlom az eddig elkészült 8 epizódot, akik nem olvasták az eredeti művet.

• Száz év magány
• Netflix
• 5/5

szbflo

A kiénekelt sajt

Mondok egy olyat, hogy ezópuszi állatmesék kabarés, revüs feldolgozásban, na, ugye milyen jól hangzik? Összekapcsolni a 30-as évek kicsit nihilista, hedonista, világvége-hangulatú revüs világát az állatmesék morális töltetű történeteivel (róka és a holló stb.).

Ezeket dalban mondják el, zeneileg bejön a barokk zenétől a punkon át Demjén Rózsiig minden, amit ráadásul élőben ad elő hat zenész. A színészek elképesztő ének- és mozgásteljesítménye, 2,5 óra vibráló látvány, és várj, a lényeget még nem is mondtam: Parti Nagy Lajos dalszövegei. Ez csak jó lehet, nem?

Sajnos nem, bár a fentiek mind igazak, kiegészülve Znamenák István monológjaival, aki Ezópuszként egyrészt a saját életét meséli el, másrészt, nekem Hofira emlékeztetve, ki-beszólogat A Hatalomnak.

Tényleg senkire nem lehet panasz, a színészek Zsigmond Emőkétől Csákányi Eszteren át Szaplonczay Máriáig nyomják ezerrel, a zenekar szuper, de nem működik a dolog. Túl sok, túl sűrű, a PNL-szövegek nem tudnak érvényesülni, egymást ütik agyon a show-elemek, nem tudok jobb megoldást a kudarc okaira azóta sem. Már ha kudarc az, hogy bár vicces, nem sokat​ nevetek, nem sodor magával az egész Fábián Péter-rendezés.

Avagy a kecske is éhen halt, a káposzta is elfogyott.

• A nyúl füle
• Örkény Színház
• 3/5

_dd_