„Mit gondol az új virágágyások helyéről? Több zöldet szeretne majd a megújuló térre? Mennyire vannak jó helyen a padok a buszmegállóban? Mi hiányzik még a térről?” – kérdezte volna az önkormányzat, de a válaszok a fenti kérdéseket annyira nem érintették: a megjelent helyieket láthatóan nem a virágágyások vagy a buszmegálló padjai izgatták. A tér tisztasága, szennyezettsége, a hajléktalanság és a megszűnő parkolóhelyek voltak azok a témák, melyek az érdeklődőkből helyenként igen heves reakciókat váltottak ki.

Az önkormányzat korábbi hasonló, fórumos-közösségi részvételis eseményeihez képest a résztvevők létszáma drasztikusan megemelkedett, legalább 35-40 ember érkezett elharsogni lesújtó véleményét az új térről.

Egy babakocsis fiatalasszony szerint jó a koncepció, csak túl hirtelen lett bevezetve. „Azzal egyet tudok érteni, hogy ne kizárólag az autók használják ezt a szakaszt, hanem a gyalogosok és a bringások is, de szerintem nem volt átgondolt az új rendszer bevezetése, a parkolóhelyek megszüntetése, túl drasztikus az, hogy egyik napról a másikra bevezették.”

Egy középkorú, a téren lakó családos vállalkozó ellentmondást vél felfedezni a helyi vezetés által hirdetett elvek és a gyakorlat között: „Az önkormányzat mellett továbbra is vannak parkolóhelyek, ami a

az ott dolgozók tudnak parkolni, mindenki más meg nem, ezt így nehéz komolyan venni. A kosz, a rendezetlenség is nagyobb lett, az pedig elfogadhatatlan, hogy amikor kilépünk reggel a gyerekkel a ház kapuján, és ránéz a hajléktalanra, az meg ráförmed, hogy mit bámulsz” – mondta. Közben egy Renault kisbusz szerencsétlenkedik a padkára ráhajtva, valószínűleg a megszűnt szervizutat keresi bumfordi orrával, szomorúan konstatálja a változást, majd rükverc.

Markánsan faragott arcú, ősz, 50-es éveiben járó örökfiatalember halad át a helyszínen bringával: „30 éve bringázok Pesten, 15 éve lakom itt, korábban mindig azt láttam, hogy

Akartam szembejönni biciklivel, de folyamatosan jöttek az értelmetlenül keringő autók, most már le-föl tudok járni boldogan, meg aztán mi is le szoktunk ide ülni ismerősökkel, nagyon jó, örülök neki.”

A sokak által kifogásolt, a téren is megtapasztalt hajléktalanhelyzetre nem reagál olyan élesen, mint mások korábban: „Micsoda, a hajléktalanok? Nem érdekelnek. Figyelj, ha nagyon le akarok ülni, akkor leülök, ha nem viselkedik jól, akkor meg rászólok, engem nem zavarnak, megszoktam” – mondta emberünk, majd lendületesen továbbhajt.

„Mindenfelé vizelet, még széklet is, tobzódnak itt a hajléktalanok, gratulálok, sikerült létrehozni itt egy csövesnapközit! Nálunk senki nem volt az önkormányzattól megkérdezni, hogy mit akarunk!” – szólal meg egy idősebb hölgy, majd a

– kérdéssel üdvözölte Soós György fideszes önkormányzati képviselőt, aki válaszul csak a karját tárja szét. Soós György az egyik kocsma teraszán múlatta az időt 4-5 ismerősével ásványvizet szopogatva, de a diskurzusban nem vett részt, szerepe nem volt meghatározható. De eddig sem ő, sem párttársai, sem ekkora tömeg nem jelent meg ilyen rendezvényen.

Egy fiatalember, aki a téri vendéglátóegységek felett él, csak részben üdvözli a változásokat: „Tetszik a zöldítés szándéka, de legalább egy parkolósávot megtarthattak volna. Amúgy szerintem ez a tér még nem érett meg ezekre a változtatásokra, először a hajléktalankérdést kellett volna megoldani.” Szerinte a vendéglátóhelyek is profitálnak abból, hogy le tudnak ülni itt az emberek: „Tartsák fenn ők ezeket az ülőhelyeket és takarítsák is a környéküket, bár én sem tudom, mi lenne az igazi jó megoldás, mert közben támogatom azt is, hogy több zöld legyen és kevesebb autó.”

„Lesz-e felülvizsgálat?” – vélte feltenni a lényegi kérdést egy galambősz úr köldökig kigombolt mályvaszínű ingben, majd azt fejtegette, hogy ez a terület amúgy sem lesz használva ősztől tavaszig, akkor meg minek az egész. Ő is kifogásolja a higiéniás körülményeket, és azt is, hogy szerinte nem volt igazi társadalmi egyeztetés.

A téren található két vendéglátóegység üzletvezetője örömmel fogadta a változásokat: „Jó az, hogy sétálóutca lesz ebből a szervizútból,

Kíváncsian várja a további fejleményeket: „Ez nyilvánvalóan átmeneti állapot, amihez én örömmel alkalmazkodtam, nagyobb teraszom tudott így lenni, meg jobban is néz ki az egész, tökre örülök neki, mi is felraktunk növényeket több kevesebb sikerrel, de már éledeznek. Jó az irány, fejlődjön Józsefváros, legyen kevesebb autó, több jókedv és zene!” – mondta a 30 éves üzletvezető.

„Általában itt a kocsmában a vendégeknek nem túl jó a véleményük az új térről” – mondja az egyik vendéglátóipari egység csapos hölgye. Szerinte most már több itt az ülőhely, mint a Rákóczi téren, ahonnan emiatt átjönnek ide a hajléktalanok, és szerinte rajtuk kívül oda más le sem ül.

– mondta. Elmondta azt is, tudja, hogy nehéz helyzetben élnek ezek az emberek: „Nem könnyű az ő életük, nem is akarom őket bántani, de kritikán aluli, amit itt csinálnak.”

„Jézusom! Ezekre a székekre akkor se ülnék le, ha fizetnének érte, katasztrófa az egész!” – veti bele magát a részvételiségbe egy idős hölgy, Hermann György (Momentum) önkormányzati képviselőnek intézve sarkos állítását. „Biztos, hogy nem fogunk magukra szavazni, ez nem zöldövezet, miért veszik el a parkolóhelyeket,

– fogalmazódott meg a vád Hermann felé, aki válaszolna is a hölgynek, de a kommunikáció egyirányú: ma csak a néninek osztottak lapot, Hermann válaszait nem hallgatják meg, talán nem is ez a cél most, inkább a nagy, közös ventilláció a felháborodás jegyében, nem a kétoldalú diskurzus.

„Maga hazudik, hazudsz, bazdmeg” – váltott hirtelen tegezésre egy ötvenes férfi, aki autósüldözésről beszél.

alkoholisták gyűlnek itt össze, nem emberek, ha basznak, hát akkor basznak ott, ahol rájuk jön!” – fogalmazta meg észrevételeit a férfi kevésbé szofisztikált módon.

A vélemény-monitorozásnak nem ez volt az utolsó etapja, az újabb találkozó csütörtökön lesz délután egykor ugyanitt, ezután pedig meg fogjuk kérdezni a Rév8 illetékeseit is az összesített véleményekről, tapasztalatokról.

Fotók: Mile Máté