Sorozatunk előző részében a Losoncinegyedre és a Corvinnegyedre jellemző szörnyű lakáskörülményeket idéztük meg. Ezt kikutatni sokkal könnyebb feladat volt, mint megtudni, mi minden működött itt azelőtt. Régi telefonkönyvek, újsághirdetések, cikkek alapján rajzolódik ki, mi merre lehetett, megbízható emlékezőt azonban nem találtunk, mert aki gyerekként itt élt a 60-as és 70-es években, rég elköltözött.

Nem tűnt el minden, a híres Misura kocsigyár épülete például csak elrejtőzött a lakótelep házai közé a Leonardo közben (a régi Óriás, majd Thék Endre, később Leonardo da Vinci utcában). Az ingatlanban a Budapesti Bútoripari Vállalat Otthon Bútorgyára működött: a Népszabadság 1964-ben arról írt, hogy nem férnek el a régi gyárépületben, a három- és kétajtós szép új szekrények a szűk udvaron porosodnak. Végül 1983-ban elköltöztek, ma a Fővárosi Levéltár irattárnak használja az épületet. Nem ad munkát a helybélieknek, alig pár ember dolgozik itt.

A Losonci utca már nem létezik, valamikor nagyjából a lakótelepet a Szigony utca és Illés utca között átszelő, az iskola előtt és mögött haladó sétány vonalában húzódott. Műhelyekkel, raktárokkal volt teli az utca, az 5. szám alatt festőműhely, a 16. alatt lakatosműhely működött.

Szintén nyom nélkül tűnt el a Losoncit keresztező Kemény Zsigmond utca is, ahol az 5-ös szám alatt valaha tejcsarnok működött, a 13. alatt pedig fodrászat. A 11-ben – a Népszava 1912-ben írt beszámolója szerint – szakszervezeti oktatás folyt a „kovácsok csoportja” részére. A Kemény Zsigmond–Práter sarkon, a régi Kazy-féle vendéglőben pedig a szociáldemokrata párt tartott gyűléseket a háború előtt.

A Szigetvári utca 25-ben egykor a Tavasz söröző működött, a 22-ben pedig kóser étterem és kóser fűszeres volt, ezek nem élték túl a világháborút. Aztán az utca ezen szakasza is eltűnt, a mai lakótelep parkos részén vezethetett. A bontások után a folytatása maradt csak meg a mai Füvészkert utcánál.

A Gólya utca, ami most az újjáépült, elegáns Bókay utca, annak idején mindenféle ipari-kereskedelmi lerakatnak adott otthont. Itt biztosan nem volt jó lakni. Elég annyit tudni, hogy a 36. szám alatt például egykor kátránykereskedelem folyt.

Kicsit távol esik ugyan a lakóteleptől, de voltaképp a metró is a 70-es évekbeli városrehabilitáció része, sőt motorja volt. A Klinikák állomás helyén, az Üllői út és Szigony utca sarkán trafik működött. Ilyen kicsi boltból sok akadt a megszűnt utcákban, de a nevük még hirdetésekben sem maradt fent, hiszen csak a környező házak lakóit látták el zöldséggel, tejjel, hússal, liszttel, háztartási szerrel.

Az emberek akkoriban, ezen a környéken főleg, otthon főztek, inni a sarki kocsmába jártak, vagy a gyár előtti bodegában vették meg a reggeli felest. Amikor elindult a bontás, ezek a boltocskák, italmérések sorra bezártak. A cipészek, szabók és más kisiparosok sem számíthattak cserehelyiségre.

A kiköltözés napjaiban különös dolgok történtek, mondta egy férfi a Szigony utcában, aki gyerekkora óta itt él. Úgy hallotta, az utolsó estén a közeli vendéglő pincérei már nem nézték a blokkokat, a vendégek pedig sorra húzatták el a nótájukat a cigánnyal. Egy üveghamutartót máig őriz. A boltokban már nem volt áru, de utoljára még beszélgetni betértek az asszonyok, elmondani, ki merre költözik. Ők itt kaptak új lakást a lakótelepen. Egy másik egykori lakó úgy emlékszik, a Szigony utca 12. alatt kápolna volt, de ennek nem találtuk nyomát. A Tömő utca 31-ben, szemben a toronyházakkal még áll a Béke Királynője kápolna.

Nyitókép: A régi Szigetvári, ma Füvészkert utca és Tömő utca sarok 1960-ban, ma itt a jobb oldalon toronyházak állnak – Fotó: Homoródy Károly / Fortepan