A romák elleni 2008–2009-es támadássorozat társadalmi, intézményi és jogi tanulságairól szervezett kerekasztal-beszélgetést a Romano Kher és a Political Capital. A Daróczi Anna moderálta beszélgetésen részt vett Nagygyőr Csilla rendőr alezredes (ORFK), Szalayné Sándor Erzsébet egyetemi tanár (Pécsi Tudományegyetem, volt nemzetiségi ombudsmanhelyettes), valamint Hidvégi Balogh Attila (újságíró, a RomNet főszerkesztője).
A szélsőjobboldali elkövetők 2008-ban és 2009-ben több településen roma családokra és otthonaira támadtak: lőfegyverekkel, Molotov-koktélokkal és egyéb eszközökkel hajtottak végre akciókat. A támadások 6 halálos áldozatot követeltek, köztük egy gyermeket is.
A félelemkeltésen túl társadalmi feszültséget akartak szítani.
Az esemény a Romano Kher és a Fővárosi Önkormányzat Ne nyisd ki – Kiállítás a romák elleni terrortámadások áldozatainak emlékére esemény záróprogramjához kapcsolódva valósult meg, Bordás Róbert fotóművész kiállításfinisszázsával egybekötve.
Az események kezdete és a sorozat felismerése
A beszélgetés résztvevői felidézték a cigányok elleni támadássorozat kezdetét és azt, mikor vált világossá számukra, hogy nem elszigetelt esetekről van szó. Szalayné Sándor Erzsébet azt mondta, hogy 2008–2009-ben, amikor a hírek először eljutottak hozzá, az első néhány eset nem lógott ki a többi tragikus esemény közül. „Nagyjából a negyedik-ötödik hír után vált világossá számunkra is, hogy ez valóban
etnikai alapú támadássorozat.”
A szemináriumok hallgatói is felfigyeltek az eseményekre, és még Kolozsváron is (ahol szintén tanít) téma volt a támadássorozat. Nagygyőr Csilla alezredes azt mondta, hogy a rendőrség belső információáramlása korlátozott volt abban az időben, így ő is főként a híradásokból értesült az történtekről. „A híradásokból láttam, hogy ismét történnek a szomorú események,
és ekkor kezdett összeállni a kép.”
Hidvégi Balogh Attila újságírói szempontból emlékezett vissza. Belső információkhoz is hozzáfért, és először a galgagyörki támadásról szerzett tudomást. A szeptember 29-i tarnabodi eseményre emlékezett olyan fordulópontként, amikor egyértelművé vált számára, hogy sorozatról van szó. „Ekkor már világos volt, hogy minden bizonnyal sorozatos támadásról van szó, és a
kettős gyilkosság Nagycsécsen
ezt egy hónappal később megerősítette” – mondta. Szerinte az országos rendőrfőkapitány, Bencze József támogatta az információk gyors és pontos átadását.
A média szerepe a társadalmi érzékelés alakításában
Hidvégi Balogh Attila részletesen beszélt arról, hogyan tudósítottak az eseményekről, és milyen hatása volt ennek a társadalomra. 2008-ban a Magyar Távirati Iroda volt a hírforrása szinte minden hazai és külföldi sajtónak, így nagy volt a felelősségük a hiteles és tényszerű tudósításban.
Szerinte a média gyakran torzította a valóságot: „a nagycsécsi kettős gyilkosságot sokan
uzsorás leszámolásként próbálták beállítani,
miközben az áldozatok szegény, védtelen családok voltak, köztük mozgássérült gyermek”.
A riport szerint a támadások célpontjai sokszor korábbi médiafigyelem hatására kerültek a figyelem középpontjába. „Piricsén azért, mert korábban volt egy család, ahol halálra éheztettek egy kisgyermeket. Tarnabodon a szociálpolitikai támogatásból épített házakat lebontották és eladták. Nagyon sok volt a kábítószer-probléma, az uzsorás probléma, és ott is rátámadtak nem cigány emberekre, idősekre, halálos áldozatok voltak. Tatárszentgyörgy azért került be a támadások célpontjába, mert 2007. december 9-én a Magyar Gárda ott tartotta a legelső felvonulását, és így tovább.”
A főszerkesztő szerint a támadások idején a romák érthető önszerveződése feszültségeket is generált. „Éjjelente őrségeket tartottak a telepeken, tábortüzeket gyújtottak, és
minden utcában figyeltek a biztonságukra.
Mindez egy nagyon feszült, ellenséges társadalmi légkört eredményezett, amit a média gyakran tovább súlyosbított.” Hidvégi Balogh Attila szerint a sorozat végén nyilvánvalóvá vált, a támadások tudatos, jól megszervezett akciók voltak, s ez abból is látszott, hogy a nyomozócsoportba FBI-szakértőket is bevontak, és a nyomravezetői díj elérte a 100 millió forintot.
A társadalmi és politikai kontextus
Daróczi Anna felvetette, hogy bár a támadások ijesztőek voltak, mégsem tűntek hihetetlennek a romák számára. Arra kérte a résztvevőket, értékeljék, mit árult el mindez a magyar jogállamról és a többség-kisebbség viszonyáról. Szalayné Sándor Erzsébet szerint a társadalom részben közömbös volt a nehezebb sorsú csoportokkal szemben, és különösen hibáztató attitűd jellemezte a roma közösségekkel szemben.
„Nem az volt az első ösztön, hogy »állj!« – ha romák ellen történik támadás,
hanem a mélyen gyökerező előítéletek miatt a társadalom nem reagált” – mondta. Hidvégi Balogh Attila a politikai és társadalmi feszültségekről beszélt: 2006 után, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, a folyamatos tüntetések és a társadalom kettészakadása, valamint a Magyar Gárda megalakulása és az olaszliszkai gyilkosság
„felperzselt társadalmi időszakot”
teremtett. Ebben a kontextusban kapott teret a romák elleni gyilkosságsorozat. Hidvégi Balogh Attila szerint az elkövetők szándéka nem csupán bűncselekmény volt, hanem a polgárháborús feszültség kirobbantása. „Az elkövetők tudatosan ártatlan és védtelen cigányokra irányították támadásaikat” – idézte a bírósági vádiratot.
Tanulságok és változások
Daróczi Anna rákérdezett, hogy a rendőrség milyen intézményi tanulságokat vont le a támadássorozatból, vezettek-e ezek konkrét változásokhoz az eljárásokban. Nagygyőr Csilla alezredes szerint
jelentős változások történtek:
részletes elemzéseket készítettek az esetekről, és kialakultak belső normák a gyűlölet-bűncselekmények kezelésére. 2012-ben egy olyan országos „szakvonal” indult, amely felkészült rendőröket képzett ki az ilyen ügyek nyomozására, 2019-ben pedig az ORFK kiadott egy kifejezetten gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó utasítást. Az új szabályozás tartalmazott egy indikátor-rendszert, amely segíti a rendőröket az előítélet-motívumokkal összefüggő bűncselekmények korai felismerésében. A rendszerhez mentorok és szakvezetők kapcsolódnak, akik figyelemmel kísérik a helyi eseményeket, és biztosítják, hogy a kiszálló járőrök rögzítsék a megfelelő adatokat. Nagygyőr Csilla azt mondta, „ha az indikátorok alapján részletes információt rögzítünk,
máris látszik, hogy egy ügy mögött gyűlölet-motívum állhat”.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendőrök a helyszíni intézkedéskor figyelembe veszik az indikátorokat, és a tevékenység-irányítási központ segíti a folyamatos ellenőrzést és irányítást. A képzés és az oktatások révén az indikátorok ismerete beépült a rendőrök rutinjába, így javítva a gyűlölet-bűncselekmények felismerését és kezelését.
Oktatási tanulságok a rendőrségnél
Hidvégi Balogh Attila arra kérdezett rá, hogy a romák elleni gyilkosságsorozat tanulságai bekerültek-e a rendőrképzésbe. Konkrét eseteket említett: a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságot és a 2008. novemberi pécsi kézigránátos támadást. Ezeknél a nyomozati hibák súlyos következményekkel jártak, ilyen például
az etnikai motiváció téves kizárása.
Nagygyőr Csilla erre nem tudott pozitív választ adni. Bár a rendőrségnél folyamatosan fejlesztik a helyszínbiztosítási és nyomozati gyakorlatot, nem tud arról, hogy ezek a konkrét esetek bekerültek volna az oktatási anyagba. „Az egyetemi képzés kisebb, általános példákra koncentrál, a konkrét, tragikus esetek részletes tananyagba vétele nem gyakorlat.”
Bizalom a rendőrség felé
Daróczi Anna a roma közösségek és a rendőrség közötti bizalom alakulásáról kérdezte Hidvégi Balogh Attilát, különösen a 2008–2009-es támadássorozat időszakára vonatkozóan. Hídvégi Balogh Attila szerint a rendőrök és a roma közösségek közötti feszültség évszázadokra visszavezethető,
és a gyakorlatban még ma is tapasztalható,
például rendőr igazoltatások vagy büntetések során. Az adott időszakban a rendőri vezetők reakciói eltérőek voltak: egyes megyékben támogatták, hogy a romák önvédelmi őrjáratokat szervezzenek, más megyékben viszont kizárólag a rendőrséget vagy a hivatalos polgárőrséget tartották megfelelőnek erre a célra. Az elkövetők elfogásának sikertelensége és a folyamatos fenyegetettség miatt
a közösségek bizalma a hatóságokban megrendült.
Hidvégi Balogh Attila szerint azóta a helyzet jelentősen javult, és ma már a romák nagyobb bizalommal fordulnak a rendőrséghez.
Jogalkalmazás, jogászképzés és társadalmi információhiány
A gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos jogszabályok gyakorlati alkalmazásáról Szalayné Sándor Erzsébet azt mondta, a jogszabályok önmagukban megfelelnek az európai normáknak,
de van hiányosság a jogászképzésben.
A hallgatók gyakran nem kapnak elég felkészítést arra, hogy a jog betűje mögé nézzenek, és értelmezzék a társadalmi környezetet, amelyben a törvényt alkalmazni kell. Ez azt eredményezheti, hogy a gyakorlatban a jogalkalmazók
nem tudják felismerni az etnikai motívumokat egy-egy ügyben.
Szerinte a jogászképzésben nem tanítják eléggé a szociálpszichológiát, a társadalmi környezet elemzését. „Tanuljanak a hallgatók szociálpszichológiát, tanulják meg, hogy a környezet, a társadalom, amiben a jogot alkalmazni kell, mire reagál, hogyan néz ki.”
Hidvégi Balogh Attila példákkal illusztrálta a hiányosságokat. A tarnabodi támadás után 3 roma fiatalt tévesen őrizetbe vettek, és 11 hónapig előzetes letartóztatásban tartották őket. „A rendőrség 3 helyi roma fiatalt őrizetbe vesz, akiket azzal gyanúsítanak, hogy ők követték el a bűncselekményt. 2009-ben, augusztus 21-én elfogják a valódi elkövetőket, de másnap nem engedik szabadon a fiatalt,
mert van 20 ezer forint szabálysértési bírsága, és azt 500 forintjával le kellene neki ülni.”
Szalayné Sándor Erzsébet szerint a társadalmi béke és a tolerancia alapfeltétele a többségi társadalom megfelelő tájékoztatása a kisebbségi csoportok életéről. „A társadalmi béke megkívánja azt is, hogy sokkal több információja legyen a többségi társadalomnak arról, milyen szegény csoportok élnek Magyarországon. Nem tudja a gyerek sem, aki ott ül az iskolában, hogy a mellette ülő ilyen-olyan nevű fiatalnak milyen az élete, milyenek a családi szokásai.”
Nagygyőr Csilla a gyűlölet-bűncselekmények bizonyításának nehézségeiről beszélt. „Itt még valami plusz kell. Valami olyan, ami az elkövető fejében, lelkében van, és azt bebizonyítani csupa-csupa közvetlen bizonyítékkal.”
Nagygyőr Csilla a jogi folyamat összetettségét említette. A rendőrség gyűjti a bizonyítékokat, de az ügyész és a bíróság dönt arról, hogy ezek elegendőek-e a vádemeléshez. „Mi gyűjtjük az összes bizonyítékot, de majd az ügyész látja azt, hogy ez mire elég a vádemelésben.” A motivációt is nehéz bizonyítani a gyűlölet-bűncselekményeknél, emiatt sok eset „lecsúszhat” egyszerűbb kategóriákba. „Sokszor látjuk ezeknél a gyűlölet-bűncselekményeknél,
hogy nagyon könnyen lecsúszhatnak testi sértésbe, vagy garázdaságba,
mert pont ezt a pluszmotívumot nem tudom jól bizonyítani.”
Mit lehet tenni a tragédiák megelőzéséért?
Nagygyőr Csilla szerint fontos a rendőrségi képzés. „A saját területem a rendőrség, és mindenféleképpen a képzés a fontos. És nemcsak a tárgyi tudás átadása, hanem nagyon fontos az érzékenyítés, hogy érezze,
lássa ezt az egészet a maga társadalmi szövetében,
ez vezethet el egy jó szakmai attitűd kialakulásához.” Szalayné Sándor Erzsébet is a hallgatók érzékenyítésére, aktív gondolkodásra és a nemzetközi jog megismertetésére helyezte a hangsúlyt. „Nagyon-nagyon lassan, de céltudatosan bevinni a témát, érzékenyíteni, és aktív gondolkodásra késztetni. Ez nem csak jogászoknak szól, nem csak jogászokból áll a társadalom.”
Hidvégi Balogh Attila szerint a valódi változást a társadalom szemléletének formálása hozhatja el, nem pusztán intézmények vagy törvények: „Abban hiszek, hogyha fejlődik a társadalom,
hogyha a romák is öntudatra ébrednek, és akarnak tenni a saját jövőjükért,
a saját sorsukért, és lesz érdekérvényesítő erejük és képességük, akkor lesz valódi változás.”
Fontosnak tartja a közösségi részvétel és a kollektív emlékezés szerepét. „Ha lebontjuk a közöny falait, és a romák öntudatra ébrednek, akkor lesz valódi változás. Addig,
amíg mások mondják meg, mit kellene tenniük, ne várjunk változást.”
A társadalmi integrációt és a reprezentációt is fontosnak tartja. „Fegyveres testületekbe, rendvédelmi szervekbe hozzuk be a cigányokat, akik így belülről is formálhatják a testületet.”
Végül azt mondta, hogy a társadalmi előítéletek továbbélésének következményei komolyak, és egy felmérés szerint egy tanárképző hallgatóinak 71 százaléka cigányellenes. „Hát akkor mit várunk, gyerekek?”
Fotók: Political Capital
