Attól kezdve, hogy a Cseriti ötlete felmerült, mennyi idő telt el a megvalósításig?
Annak idején az Egyesült Államokban találkoztam ezzel az üzleti modellel, roppantul megtetszett, lenyűgözött. Úgy ítéltem, hogy számtalan társadalmi, környezeti haszonnal járhat egy hasonló bolthálózat kiépítése Magyarországon. Felvetettem az akkori üzlettársam előtt, hogy vágjunk bele ebbe itthon. 2011-ben nyílt meg az első nonprofit módon működő üzlet, amit aztán két másik követett. Úgy voltunk vele, lássuk meg először, hogyan fogadja a magyar társadalom, van-e benne nyitottság. Nem sokkal az első boltunk megnyitása után pozitívnál pozitívabb visszajelzések érkeztek, a közönség nagy érdeklődést tanúsított az általunk képviselt szellemiség iránt. Fennállásunk óta voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, elakadások, de mára ott tartunk, hogy tizennégy bolt tartozik hozzánk, szépen lassan kiépült egy hálózat.
Azonnal bolthálózatban gondolkodtak?
A kínált termékek típusa, ára eredendően determinálta, hogy önmagában egy szem bolt nem képes az önfenntartásra, hálózati működésben éri meg csinálnunk. Bár a hozzánk kerülő árukért mint a leadó környezetében feleslegessé váló tárgyakért nem kell fizetnünk, azért a kezelésük, tárolásuk, szállításuk, a boltok fenntartása és üzemeltetése nem kevés költséggel jár. Mindezzel együtt szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
Boltonként változnak az áruk?
Az adott boltba beérkező áru határozza meg, mit találhat a vevő a kínálatban. Viszont az elmúlt években kialakítottunk egy központi raktárt is, melynek a készletéből a boltok rendelhetnek a náluk fogyatkozó vagy elfogyott áruból. Egy-egy bolt a társadalmi környezet következtében inkább eladni, mint fogadni tudja az árut, mígnem máshol a beérkező áru mennyisége meghaladja a feldolgozható áru mennyiségét. Értelemszerűen ezek az áruk a raktárban kötnek ki, majd onnan osztjuk szét a boltok között. Egy tehetősebb vásárlókra számító boltban más árutípust találhat a vevő, mint egy peremkerületi boltban. Ez nem egyedi eset, általában a nagyobb áruházláncoknál is megfigyelhető jelenség.
Üzleteikről azt mondják, hogy környezetbarát, munkahelybarát. Miben fedezhetőek fel ezek a jelzők azon túl, hogy használt termékeket árusítanak?
Társadalmi vállalkozás vagyunk, ez egy nagyon fontos meghatározás. A társadalmi vállalkozás olyan – esetünkben közhasznú, nonprofit módon működő – gazdasági társaság, melynek elsődleges célja a társadalmi, környezeti haszon elérése gazdasági fenntarthatóság mellett. Nálunk ez három dologban testesül meg. Egyrészt az újrahasználaton keresztül a környezeti fenntarthatóságot javítjuk, ezek a tárgyak nem szemétben, lomtalanításon végzik, újra a körforgás részei lesznek. Másrészt a társadalmi hatása, hogy ezeket a tárgyakat a mindenkori használtpiaci árnál átlagban mintegy harminc százalékkal olcsóbban kínáljuk, ami segíti a vékony pénztárcával bíró csoportok vásárlását. Harmadrészt különös tekintettel vagyunk a munkaerő kiválasztásakor a megváltozott munkaképességűek, vagy munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetűek foglalkoztatására.
Alkalmaznak idős embereket?
A boltokban végezhető munkák természetükből adódóan fizikailag veszik igénybe az embert, ami egy idősebb személynek megterhelő lehet, bár nem egy olyan munkatársunk akad, aki nyugdíj előtt áll. Munkaerőpiaci szempontból a tartósan munkanélküliek vagy a gyesről visszatérő édesanyák tartoznak a hátrányos helyzetűek csoportjába. Jelenleg három megváltozott munkaképességű, hallássérült ember dolgozik a Cseriti különböző területein, ők a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével együttműködésben kerültek hozzánk.
Hogy látja, manapság több a rászoruló?
A célcsoportunk nagy hányadához a sérülékenyebb társadalmi csoportokat sorolhatjuk. Utánuk következnek a kincskeresők, akiket a gyűjtőszenvedély, egy-egy értékes, izgalmas, ritkaságszámba menő tárgy fellelésének a vágya hajt. Nem utolsósorban pedig a tudatos vásárlók keresik fel előszeretettel a boltjainkat, akik a környezeti fenntarthatóság érdekében így elégítik ki szükségleteiket. Visszakanyarodva a kérdésre, valóban azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt egy-két évben nőtt a boltjainkat rászorultsági alapon felkereső vásárlók száma.
A nyolcadik kerületben is van boltjuk. Mit mondana róla?
A Baross utcában található bolt 2017 elején nyílt meg. Azóta is szépen működik, többfajta vevőcsoportot kiszolgálva. A boltjaink között ez az egyik olyan, ahol a vásárlókört a kevésbé tehetős réteg teszi ki. Az, hogy a magunk eszközeivel segíthetünk ezeken az embereken, valamelyest javíthatunk az életminőségükön a kínálatunkkal, önmagában öröm, társadalmi szerepvállalás.
A nagy bevásárlóközpontokkal szemben nem szélmalomharc az önök munkája?
Ez a bolthálózat – azt hiszem, ezzel nem árulok el újdonságot – nem arra hivatott, hogy a fogyasztói társadalmat megállítsa. Úgy fogalmaznék, inkább rövidebbre fogja a gyeplőt, hogy az emberek lássák, lehet ezt máshogyan is csinálni, nem az újabbnál újabb áruk megvásárlása, halmozása az egyetlen és kikerülhetetlen út. Mint közgazdász azt mondhatom, hogy a fogyasztás nem állítható meg, ahhoz jóval erőteljesebb, radikálisabb, szélesebb körű változás szükségeltetne. Erre utaló jeleket egyelőre a távoli horizonton sem látok. Azonban a saját bőrünkön érezzük a klímaváltozás negatív hatásait, és bár kicsik vagyunk a gépezetben, a magunk szerény módján felléphetünk az eszméletlen pazarlás és ész nélküli vásárlás, halmozás ellen. Ha már egy terméket megvásároltunk, az első adandó alkalommal ne dobjuk el, ne cseréljük le, mert teszem azt, szebb, jobb, újabb jött velünk szembe, inkább használjuk addig, amíg tudjuk. Nincsenek forradalmi, világmegváltó szándékaink, abban reménykedünk, bizakodunk, hogy az emberek fejében megszületik a rend, a figyelem a jövőre, és talán ez esélyt teremthet, hogy akár a holnapnál messzebbre, a gyermekeik, unokáik jövőjéig lássanak.
Fotók: Sáhy Gábor és a Cseriti tulajdona
