Fizetésünk több mint fele lakhatásra megy el
Hogy mennyire emelkednek az árak, azt mindenki a saját bőrén érzi, de Balogh Lászlótól pontos adatokat is kapunk: a covid előtt a budapesti albérletek átlagára 170 ezer forint volt, a covid ezt levitte 30–40%-kal, majd a vírushelyzet elmúltával olyan mértékben folytatódott az emelkedés, mintha soha nem is lett volna covid. Így jelenleg 200 ezer forint környékén van egy lakásbérlet havi díja, és ez rezsi, közös költség, egyéb járulékos költségek nélkül értendő.
Ez a 200 ezer forint a minimálbér összegével egyenlő. Igaz, ez átlagár, de a legkisebb garzonok bérleti díja is 100–140 ezer forint körül alakul havonta, amiből az egyértelműen látszik, hogy a minimálbér még a legolcsóbb lakás egyedülállóként történő fenntartására is alig elég, és akkor az illető még nem evett, nem ruházkodott.
A budapesti átlagfizetés 400 ezer forint környékén van, ha ezt viszonyítjuk az átlagos albérletárhoz, még úgy is elég szomorú a helyzet: Balogh szerint
az ideális az lenne, ha a lakhatás a nettó kereset maximum harmadát tenné ki, országunkban viszont ez minimum 40–50% a legtöbb embernél.
Sok jó ember kis helyen is elfér?
Persze nem mindenki egyedül tartja fenn a lakását, igaz, Budapesten kiemelkedően magas az egyszemélyes háztartások aránya, minden második lakásban egyedül él valaki.
Lehetséges, hogy ezt a „luxust” sokan nem tudják majd fenntartani, és arra kényszerülnek majd, hogy, akárcsak a diákok, többen zsúfolódjanak össze egy lakásban. Ez ezért még mindig inkább a fiatalabb korosztálynak opció.
A másik lehetőség, mondja Misetics, hogy az ember valamiben alább ad az igényeiből: ha nem tudja megfizetni jelenlegi otthonát, első körben a lakás méretéből, később az állapotából kell engednie. Nem tartja kizártnak, hogy lassan a középréteg is kiszorul a belvárosból egyre külsőbb kerületekbe, majd végül az agglomerációba. A másik megoldás, hogy a lakhatás biztonságából ad alább az ember, és különféle átmeneti lehetőségekre szorul, például munkásszállóként fenntartott ideiglenes otthonra.
Nem számítanak bérletidíj-csökkenésre
Molnár György az áremelkedés lassulásában nem hisz, mivel a lakástulajdonosok ugyanúgy érzik az inflációt a saját bőrükön, rajtuk is van nyomás, hogy kitermeljék a költségeiket.
Ami biztos, annyiért lehet egy lakást kiadni, amíg lesz, aki kiveszi az adott áron, Balogh László szerint sem fog megállni az árnövekedés. Azt a játékot játsszák most a piacon, hogy felteszik az ingatlant magas áron, amin aprókat csökkentenek, míg sikerül belőni egy olyan árat, amennyiért kiveszik.
A kormány megállíthatná a növekedést, de nem teszi
Misetics Bálint hozzáteszi, úgy beszélgetünk itt a bérleti díjak növekedéséről, mintha ez természeti jelenség volna, ami csak úgy magától bekövetkezik. Szerinte ki kell mondani, hogy a kormány döntései miatt keletkezett albérletválság, és ők is tudnák ezt megállítani; az önkormányzatoknak, még a fővárosnak is igen kevés ráhatása van ezekre a folyamatokra.
A nyugati országokban a piac és az albérletszerződések rendszere sokkal szabályozottabb, például meg van határozva, hogy mondjuk egy éven belül hány százalékot lehet emelni és hányszor.
Itthon szerinte vadnyugati állapotok vannak,
és ebbe nem kellene beletörődnünk.
Azt sem tartja normálisnak, hogy a kormány úgy határozza meg bizonyos ágazatokban dolgozók (így a pedagógusok, szociális munkások) bérét, hogy abból lehetetlen önálló háztartást fenntartani. Ráadásul ugyanannyit keres egy vidéki tanár, mint egy budapesti, pedig a fővárosban sokkal-sokkal drágább a lakhatás és az élelmiszer is.
Szabályozó eszköz lehetne, ha adókkal sújtanák a rengeteg üresen álló lakás tulajdonosait – Misetics nem lát rá esélyt, hogy ebbe a kormány beleállna, Molnár bizakodóbb.
Önkormányzati szinten meg lehetne lépni, hogy szabályozzák a rövid távú lakáskiadást: az önkormányzatoknak tavaly óta
hatáskörük van megszabni, hogy egy évben maximum hány napra adható ki egy lakás rövid távra.
Ha ezt kerületi szinten korlátoznák, kevesebb lenne az Airbnb lakás, és kicsivel jobb helyzetbe kerülhetnének a lakásbérlők. Hogy ezt miért nem lépték meg eddig, arra Molnár György annyit válaszolt, a kerületben olyan kicsi az Airbnb lakások aránya, hogy nem hozna jelentős változást a szigorítás.
Támogatott lakhatási formák
Külföldön a támogatott lakhatásnak is sokkal jobban kiépült rendszere van, akik nem tudják a fizetésükből fedezni a lakhatás árát, segítséget kapnak.
Itthon a munkanélkülivé válás sok esetben egyenes út a hajléktalansághoz,
ennek sem kellene így lennie. Más országokban erősebb védőháló tartja a dolgozókat: amikor valakinek megszűnik a munkahelye, nem kell aggódnia, hogy heteken belül utcára kerül, mert a segély sokkal nagyobb mértékű és sokkal tovább jár, mint itthon.
A legismertebb támogatott lakhatási forma az önkormányzati bérlakás, ebből, és csakis ebből a szempontból Józsefváros kiemelkedően jó helyzetben van: jelenleg nagyjából 3800 család lakik önkormányzati lakásban, további 400 lakás felújítása tervben van, így összesen a józsefvárosi lakosság 10–15 százaléka juthat kedvezményes árú lakáshoz. Fővárosi szinten ez az arány az 5%-ot sem éri el.
Önkormányzati szinten ezen kívül él a kerületi és a fővárosi rezsitámogatás is: aki jogosult a kerületire, automatikusan jogosulttá válik a fővárosi támogatásra is. A kettőből együtt nagyjából 7000 forint jár havonta – valószínűleg ez senkit nem fog megmenteni az utcára kerüléstől, de a semminél több.
A teljes beszélgetés meghallgatható a Józsefváros Újság 8 és fél óra című podcast csatornáján.
Nyitókép: Mile Máté
