A Pázmány Campus miatt indult bontás most a Szentkirályi utcai oldalon folyik. Elérte a Szentkirályi utca 27–29–31-es épületet is, ennek egyik lépcsőháza, a 27-es, a Magyar Rádió tulajdonában volt, s most ennek a bontása zajlik.

Ez a szokottnál veszélyesebb művelet, mert lényegében egységet képez a 29–31-es társasházzal. Emiatt itt külön állékonysági vizsgálatot folytatott le az önkormányzat:

A 27-es ház leválasztása pár hete indult, de ebből a járókelők – a poron kívül – nem sokat érzékelnek, mert az utcai oldalt hálóval, fóliával borított állványzat borítja. Így a nyilvánosság valójában Rádai Dániel alpolgármester Facebook-bejegyzéséből értesült arról, hogy ott milyen komoly munka folyik, és milyen esemény borzolta fel a 29–31-es társasház lakóinak életét.

Hogy mi is történt pontosan, erről Józsa Árpád építészt és helyi aktivistát kérdeztük, aki maga is a Szentkirályi utca 29-31-es társasházban lakik.

Az építési törmelék átzuhanása a társasház területére nem az első eset, már közel egy éve is történt ilyen:

Most ugyan az akkorinál kevesebb, mégis viszonylag jelentős mennyiségű bontási törmelék zuhant le, mondta Józsa Árpád, egy része a földszinti lakó ablakának párkányára, amiből egy téglát adott mementóként az alpolgármesternek és Könczöl Dávid helyi képviselőnek.

A hölgy azonnal átment panaszt tenni a bontást végző West Hungaria Bau (WHB) építésvezetőségére a Múzeum utcába, ahol a munkások és mérnökök lakó- és irodakonténerei vannak. „Először nem engedték be, ezért azt mondta, addig áll ott, amíg valaki ki nem jön.” Végül ígéretet kapott arra, hogy foglalkoznak az üggyel, másnap pedig megkereste őt telefonon az építésvezető, és eltakarították a törmeléket. Persze az incidens elkerülhető lett volna, ha gondosabban készítik elő a munkát, és nem áll elő életveszélyes helyzet, mondta Józsa.

A házrészek – a 27-es és a 29–31-es –szétválasztása nem egyszerű. Az első próbálkozások nagy megterhelést róttak a társasház lakóira. Először géppel álltak neki bontani a Szentkirályi utca zárt beépítésű házsorát a 23-as és a 29-es között. „Bárhol is ráncigálta a böszme gépszörny a falakat, merthogy csipegetve szedik szét, remegtek a házak, a 23-as is, nálunk is. Ezért amikor a 27-eshez értek, úgy döntöttek, egy 4 méteres szakaszt kézi bontással, vésőgéppel csinálnak meg.”

A 27-es házból tehát a 29–31-essel érintkező oldalon egy 4 méteres szeletet teljes keresztmetszetében lebontottak kézzel egészen a pinceszintig (nyitóképünkön), így elválasztották az egykori házrészt a ma is lakott társasháztól. Ez a 4 méter már elég ahhoz Józsa Árpád szerint is, hogy védelmet nyújtson a bontással járó esetleges váratlan eseményekkel szemben, vagyis nem omolhat rá semmi a 29–31-es társasházra.

Ugyanakkor azonban a bontás miatt emelt OSB-lapokkal fedett védőfalat az udvari oldalon megbontották a kézi bontás kezdetén, és egy másfél méteres rész szabadon maradt, emiatt történt a veszélyes törmelékhullás is. „Mostanra visszarakták az OSB-t és leszalagozták az udvarnak azt a részét. Amikor olyan bontás van, itt áll egy őrző-védő ember, hogy ne menjen oda senki, mert hátha mégis történik valami.”

A BME által végzett állékonyságvizsgálat következtetése az volt, hogy a 27-es ház bontása ugyan meggyengíti a 29–31-es épületrészt, de nem veszélyes mértékben. Józsa Árpád eddig nem tapasztalt statikai elváltozást a bontás miatt, „reméljük, nem is lesz”. A bontás ugyanakkor nem járt kár nélkül, a tető megbontása miatt beázás történt az egyik szélső lakásban. 

Nyitókép: Mile Máté. Helyszíni képek: Józsa Árpád.