A Práter utca 30–32. helyén jó 25 éve még két elaggott XIX. századi ház állt, amiket a corvinnegyedi városrehabilitáció részeként bontottak el. A 32-es, a Nagy Templom utca sarkán a másik oldalon megmaradt és felújított régi bérházhoz volt hasonló. Talán fel lehetett volna újítani, de 2005-ben – amikor az új ház felépítésére megrendelést adott a Csécsei Béla vezette önkormányzat, másik öttel együtt a Corvin–Szigony projekt kapcsán elbontott házak lakói számára – jobbnak vélték új házat építeni. A ház tehát szociális társasházként indult, a földszinti helyiségeket megtartotta magának az önkormányzat, mára azonban a lakások felét a tulajdonosok üzleti alapon adják bérbe.

A ház terveit Kis Péter és Valkai Csaba (Plant – Atelier Peter Kis) készítette,

is részesült. 2008-ban adták át az épületet (már Kocsis Máté volt a polgármester), és az Építészfórum korabeli hozzászólásai arról tanúskodnak, hogy megosztotta az embereket, főleg a mélybarna színe – „legalább a budapesti évszázados kosz nem fog meglátszani rajta, mert alapból olyan” – és hogy az erkélyeken mindenfélét tárolnak a lakók. Az erkélyeken most sincs rend, de ez inkább tűnik olaszos tarkaságnak – amikor odaértünk, az egyik összekötő hídon éppen teregetett valaki.

A ház egyik erénye ugyanis éppen a „szabálytalan” homlokzata és téralakítása.

Minden máshol van, de jó helyen

Ennek a háznak a különlegessége, magyarázta Fortvingler Éva, a tömböket összekötő hidak és az ablakok, erkélyek, francia erkélyek, előtetők tudatosan véletlenszerű rendszere, ami az esztétikát és az építési szabályokat egyaránt figyelembe veszi.

Ez a hidas megoldás ihlethette meg a Práter utca elején később épült házat is. A 2000-es években több építész is kísérletezett tömbökre bontott házakkal, amiket hidak kapcsolnak össze, hogy a túlméretezett, több teleknyi helyet elfoglaló épületeket kisebb részekre tagolja. Bulcsu Tamás és Fortvingler Éva is tervezett ilyet, de közismert közeli példaként ők a Rottenbiller utcai Magházat hozták fel. „A két tömbre darabolás okos megoldás volt arra, hogy megtartsák a környező házak és telkek méretének arányait”, mondta Bulcsu Tamás.

A kettős telket kifejezetten nagyvonalúan építették be. Széles szabad teret hagytak a ház előtt, csak a burkolat jelzi azt az utcahatárt, amit a régi ház elfoglalt. A XIX. századi bérkaszárnyák, akármilyen szépek is nekünk, ugyanúgy üzleti beruházások voltak, mint a mai társasházak, és akkor is

Úgy tűnik, itt az önkormányzat megengedhette magának, hogy ne a mennyiségre menjen, hanem optimális városszerkezetet vizionáljon, és legyen egy „fekete” oázis a szűk Práter utcában.

Bulcsu Tamás arra hívta fel a figyelmünket, hogy minden ablak másutt van, vagyis nem a szokásos egymás feletti rendben, és nem is egyformák, vannak hagyományos és franciaablakok, sokféle kisebb-nagyobb erkély, ami azt jelenti, hogy minden lakás elrendezése más. Valójában a belső alaprajzok egyformák, tehát a falak mindenütt egymás felett vannak, azonban az ablak helye minden lakásban másutt van, így lényegében nincs két egyforma lakás az egész épületben.

Egyébként a lakások többsége viszonylag tágas garzon, de van háromszobás is, ám annak a mérete sem haladja meg nagyon a 70 négyzetmétert. Ami egykor szociális szempont volt – a szoba-konyhákból átlépés egy összkomfortos kislakásba –, ma üzletileg gyümölcsözik a tulajdonosoknak, kis lakást ugyanis relatíve magasabb áron lehet kiadni.

Térben lebegő ház

A ház belülről talán még izgalmasabb, mint kívülről, de míg kívül inkább a szemet kényezteti a változatosságával, bent a kalandvágyat ébreszti fel az emberben. A két tömb elrendezése önmagában hagyománykövető, a 30-asban a lépcsőházból nyílnak a lakások, az utca felé forduló 32-es amolyan függőfolyosós, a belső oldali nyitott folyosó a szomszédos régi, valódi függőfolyosós önkormányzati bérházra nyílik, és szerves, romantikus hangulatú kapcsolat van a két ház között.

Az építészekkel bebarangoltuk az egész házat, és egyre inkább átadtuk magunkat a kaland gyermeki örömének, ahogy

A közös területek itt nem zártak, átjárja őket a szabad levegő. Ezért nem is fűtöttek, azonban a ház teljesen szigetelt, a közös képviselő tájékoztatása szerint a lakások gazdaságosan fűthetők a központi kazánról.

A 30-as lépcsőháza a szabad égre nyílik, a lépcső és az összekötők elég szélesek, de a mindent látni engedő korlát miatt mégis mintha egy kicsit a semmiben járna az ember, s ha magasabbra megy, ijesztő lenézni. Bulcsu Tamás szerint ehhez egy hét alatt hozzászokik, aki itt lakik. Azért amikor a legfelső hídon átmentünk a másik tömbbe, rémült csodálattal néztünk az alattunk húzódó hidakra. A lift a másik tömbben van, a hidaknak tehát nagyon is praktikus céljuk van.

A lifttel felmentünk a tetőtérbe is, ahonnan

Az egyik kiugróban egy szék árválkodott, láthatóan kijárnak ide a lakók is. A tetőn napelemek vannak, ez látja el árammal a közös tereket.

Ami feltűnt még, hogy elég sok klímadoboz van kihelyezve a lépcsőházban és a nyitott folyosón, ami az összképet némileg rontja, de legalább az utcáról nem láthatók.

A háznak kellemes zöld kertecskéje van a két tömb között és a hátsó traktusban, az utcáról is ez látszik először.

Már újra lent, a Práter utca sarkán mutatta Fortvingler Éva egy másik új házon, hogy a környéken feketeként nevezett barna házon megvalósult játékosságot hogyan próbálják a tervezők az ablakok-erkélyek váltogatásával elérni, miközben maga az épület tömbje minden lehetséges teret kitölt, és így már nem igazán izgalmas az összhatás. Bulcsu Tamás pedig egy másik új épületen azt mutatta meg, hogyan felel meg egy magas ház az építési előírásoknak azzal, hogy a tetővonal feletti 3 emeletet behúzza lépcsőzetesen, miközben minden lehetséges teret beépít. Mindez kontrasztban áll Kis Péter házával, ahol az építtető nem kívánta maximálisan kihasználni az építménymagasságot és a beépítettséget, ezért a tervező a terekkel szabadon gazdálkodhatott és kimagasló építészeti minőséget ért el.

Fotók: Huszár Boglárka