Ma alig találjuk emlékét a híres fuvaros negyednek, amikor bejárjuk a Nagy Fuvaros és Kis Fuvaros utca, az egykori Fuhrmann- Gasse környékét. Már vagy 140 éve bérházak határozzák meg a városképet, csak elvétve találni olyan házat, melynek kapuján szekerek járhattak ki-be, s udvarán istállónak, kocsiszínnek lenne helye.
A Kis Fuvaros utca 6. azonban még a nagy városfejlesztések előtti időben épült. Lepusztult állapota alapján nehéz megmondani, mikor, de a XIX. század közepén vagy előbb. A Fővárosi Levéltár tervtárában megtaláltuk Ehrenstein Karolina tulajdonos kérelmét 1867-ből új istálló építésére Hild Károly építész tervei alapján. A kapu elnyűtt sarokkövei arról tanúskodnak, hogy kocsik kerékvasa gyalulta őket évtizedeken át. A téglakerítés helyén széles kapu lehetett, ahol magasra rakott szénásszekerek is behajthattak a méretes istállóhoz. A XIX. század elején-közepén, amikor az egész környék a fuvarosoké volt, ilyesféle épületek szegélyezhették az utcákat.
Zsivajgó piactér a Népszínháznegyed helyén
Józsefváros az 1870-es évektől kezdett beépülni, addig a városfalon kívüli, falusias település volt. Kertek, mezők, gazdasági udvarok és alacsony lakóházak szegélyezték a földes utcákat. Báró Podmaniczki Frigyes így jellemezte a vidék arculatát: „A kerepesi országút (ma Rákóczi út, Kerepesi út) akkoron nem volt kikövezve, s azon a téren végig, melyen most a Népszínház áll (ma Blaha Lujza tér), egy ága folyt a Rákos pataknak, amelyen keresztül egy primitív híd vala elhelyezve. Az árkon túl kifelé állottak egymás mellett azon elővárosi csárdák, melyekben a fuvarosok valának elszállásolva, akik portékával érkeztek vagy voltak elindulandók.”
Aki azon a kis hídon állt, háttal a városnak, láthatta, hogy a poros Kerepescher-Gasse bal oldalát terézvárosi gazdaságok szegélyezik – ma ez Erzsébetváros, a VII. kerület –, jobbfelé pedig, ahonnan a Fleischer-Gasse (ma Népszínház utca) indul, egy rövid szakaszon szintén gazdaságok működnek, de a mai Kiss József utca vonalától kezdve hatalmas piactér kezdődik, ami egészen a Fiumei út vonaláig tart, és a Teleki tértől indulva jócskán benyúlik a terézvárosi földekbe. A régi térképről az is leolvasható, hogy a kerepesi országutat fogadók, csárdák szegélyezték akkoriban, főleg a piacot átszelő szakaszon. A hatalmas piactér terézvárosi oldalán a Vieh-Markt (marhavásár), a későbbi Teleki piac helyén a Ross-Markt (lóvásár), a fő részén pedig a Bauern-Markt (termelői piac) volt. Az 1870-es évekre a nagy vásártér beépült, s kialakult a kerület ma ismert arculata.
A XIX. század volt a fuvaros világ fénykora
Egykor az Alföldre irányuló árufuvarozást a Pest környéki falvak magyar parasztgazdái végezték jól tartott, szépvonású lovaikkal. A Felvidéki utakat zólyomi, liptói, gömöri fuvarosok monopolizálták, négyesfogatban hajtott, hegymenetet is bíró zömök lovaikat nyeregből irányították. Erdély és a Kelet az oláh fuvarosoké volt, akiknek magas kerekű, ponyvás kocsijait 6–8–10 rosszul táplált ló húzta. Ezek a fuvarosok lepték el a józsefvárosi piactér csárdáit, s vették igénybe a helyi istállók, kovácsműhelyek szolgáltatásait, egy részük le is telepedett itt.
Később, már az 1867-es kiegyezés utáni időkben, amikor a zsidó kereskedők és iparosok nagy számban telepedtek meg a Teleki tér környékén, jellemzővé váltak a zsidó fuvarosok is, akiket jiddisül bálagólénak neveztek. „A Nagyfuvaros utcai zsinagóga egyik nemrég elhunyt törzstagja, Földvári Sándor volt – az államosítás előtt – a fuvarosok szakszervezetének utolsó elnöke. A nemrég megszűnt Jósika utcai zsinagógát pedig egyenesen a fuvarosok templomának nevezték” – írta 2014-ben Raj Tamás.
A fuvaros világnak az autóközlekedés vetett véget. Az 1930-as évekre már nem ők uralták a piacot, és az utolsó fogatok a 60-as évek elejére teljesen kikoptak az utcákról.
A Bérkocsis utca környéki személyszállítók világáról itt olvashat:
Fotók: Huszár Boglárka és Fortepan
