Első reakciónk a fesztiválra nagyjából az, hogy „ez mi volt?”, bár valójában még az „isten” szócskát is hozzátettük, azt azért mégsem illik leírni. Ha egy szóval kellene jellemezni a Kashmir Fesztivált, biztosan a kavalkád jutna eszünkbe, ha többel, akkor kicsit meg vagyunk lőve. 

Zahir Mehmood már tavaly rendezett egy fesztivált ugyanezen a néven, akkor túl későn érkezett meg a területfoglalási engedély az önkormányzattól, így nem volt ideje felkészülni, kicsit kaotikusra sikerültek a dolgok, nem volt elég kínálat ételből, a fellépőket is úgy vadászta össze nagy hirtelenjében, hirdetni sem volt sok ideje a fesztivált. Akkor úgy gondolta, idén minden máshogy lesz, ehhez képest lényegi elemeiben nem különbözött a fesztivál a tavalyitól. 

Megkérdeztük, idén időben jött az engedély, ideje is volt a szervezésre, akkor viszont érthetetlen, hogy miért így alakultak a körülmények, gondolva itt a szín- és infókáosz plakátra, kevés reklámra, éttermek ismételt hiányára.

Idén a Tolnai utcát zárták el a forgalom elől, a Népszínház utcának pedig csak a járdáját használhatta a fesztivál közönsége. Most érződött csak igazán, mennyire kevés a fa ebben a városrészben, ahogy a szűk Tolnain megrekedt dohányfüstben és a Népszínházról beáramló autógőzben fulladoztunk.

Egzotikus gasztrofeszt kürtős kaláccsal

Az esemény neve hivatalosan Kashmir Gastro Festival, így elsősorban változatos ételkínálatra számítottunk, nem kicsit csalódtunk. Összesen négy ételsátor kínálatából választhattunk, melyek közül az egyikben kürtőskalácsot árultak ‒ meglepne, ha kiderülne, hogy nemzeti ételünk mégis Ázsiából származna ‒, egy másikban szörpöket és fűszereket, a harmadikban afrikai ételeket, a negyedik pedig maga az egyébként nyitva lévő Kashmir étterem kitelepülése volt.

Az afrikai sátorban kizárólag különféle húsokat kínáltak, az indiai étteremnek volt egy-kétféle húsmentes kínálata is, de azt azért nem állíthatná senki, hogy kifejezetten ügyeltek volna a vegánokra, vegákra. 

Pozitívum viszont, hogy az árak viszonylag barátinak, az adagok pedig elég emberesnek bizonyultak.

Mindenkinek nem sikerülhet megfelelni

A programok változatosak, viszont kissé kiszámíthatatlanok voltak. Zahidot kérdeztük, mire számíthatunk a következő együttestől, akik Spanyolországból érkeztek, annyit mondott nevetve, hogy valamit csinálni fognak a színpadon. Valóban csináltak valamit, ami leginkább zenéhez volt hasonlítható, de nehéz volt eldönteni, hogy mi is történik valójában.

Déltől este 8-ig tartott a szórakozás mindkét nap, mindenféle náció együttesei, énekesei és táncosai felvonultak, voltak köztük jobb és gyengébb minőségű előadások, gyerekprogramok. Kicsit úgy érződött, az egész kerület igényeinek igyekszik megfelelni a Kashmirfeszt az ugrálóvárral, hennafestéssel, gyerekzenével és furcsa népi táncokkal, de nem igazán létezik az a célközönség, akit minden program érdekelne. Bár előfordulhat, hogy ebben tévedünk.

Életkedv és nyitottság

A fesztivál nagy előnyének írható fel, hogy tényleg összehozta a kerület lakosságát, megfordultak itt a Csarnoknegyedben élő kisgyerekesek és fiatal párok, nagycsaládok és szórakozásra éhes idősek, aludhattak egyet az ugrálóvárban a szombati buliban megfáradt arcok (amíg el nem tessékelték őket), riszálhattak a táncolni vágyók, nézhettek nagyot a Sziget fesztiválra igyekvő angol turisták. 

A hangulatra egy szavunk se lehet, gasztronómiai élmények és egységes koncepció tekintetében még lehetne mit javítani a jövőben. 

Nyitókép: Huszár Bogi