Hatalmas ablakaival, hívogató pasztell színeivel és fényben úszó tereivel nem lesz nehéz az utcáról becsalogatni a kíváncsiskodókat – ezt gondoltam, amikor először a Józsefvárosi Múzeumban jártam. Azóta megnéztem a frissen megnyílt állandó tárlatot is, és azt hiszem, hamar híre megy majd ennek a rendkívül informatív és igazán ötletes megoldásokban gazdag kiállításnak.

A kiállítás közel 40 téma köré épült: szó van benne nagyívű vállalkozásokról, a kocsi-, bútor-, cipő- és ruhagyártásról, a kerületi kisiparról, egyéni nagy teljesítményekről, családtörténetről, zenéről, színházról, sportról, vendéglátásról, orvoslásról, alternatív kultúráról, illetve városképet és társadalmi berendezkedést meghatározó eseményekről is. A tárlatban két interjút is elhelyeztek: egy izgalmas és motiváló életút elevenedik meg előttünk, és egy közelmúltban bezárt kerületi szűcsműhely történetébe is betekinthetünk a tulajdonos elbeszélése alapján.

A témakörökhöz több mint 180 műtárgy kapcsolódik az 1870-es évektől napjainkig: vannak aprónyomtatványok, számlák, fotók, hétköznapi használati tárgyak, kézzel írt levelek, iparművészeti jelentőségű alkotások.

A megelevenedett történeteken túl a látogatók betekintést kapnak a sokszor láthatatlan, de fontos múzeumi háttérmunkába: megtudhatják, hogyan jött létre az eddigi gyűjtemény és hogyan gyarapodik folyamatosan.

Az emlékezés szentélye

A tárlat ünnepélyes megnyitóján Tamás István, a múzeum igazgatója köszöntötte a jelenlévőket és háláját fejezte ki azoknak a józsefvárosiaknak, akik műtárgyakkal járultak hozzá a gyűjteményhez. A kiállításról azt mondta: a témák mindegyike egy-egy mikrotörténetet mesél el, mégis sok összefüggés van közöttük. „Az univerzum, amelyben ezek a történetek mozognak, ma is él, ma is dinamikus, önök és mi együtt alakítjuk.” Tamás István azt mondta, több mint 10 új programelemmel várják majd a látogatókat, minél szélesebb célcsoportoknak szeretnének szolgáltató múzeumaként funkcionálni. Végezetül arra kérte a jelenlévőket, vigyék a hírét, hogy továbbra is várják a Józsefvároshoz kapcsolódó tárgyakat és történeteket.

„A múzeum az emlékezés szentélye” – mondta a múzeumot üzemeltető Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Lágler Péter. A közös élmény megteremti az időutazás lehetőségét az emlékezet és a képzelet által. Lágler Péter maga is ajándékozott tárgyat a múzeumi gyűjteménybe, egy 2001-2002 körül a Tisztviselőtelepen talált józsefvárosi költségnaplót. A napló 1909. január 1-jétől 1912. szeptember végéig tartalmazza egy józsefvárosi nyugdíjas köztisztviselő minden kiadását napi bontásban a hídpénztől a szappanon keresztül hitelének törlesztéséig és a negyedéves házbérig.

Pikó András polgármester szerint a Józsefvárosi Múzeum lehetőséget ad arra, hogy belépjünk a kerület történetébe és megéljük az érzéseket, amiket a látott tárgyak és az olvasott történetek keltenek bennünk. „Mindannyian érezhetünk büszkeséget, önbecsülést, szeretetet, és ha van valami, amiért ezt a múzeumot egykor elindítottuk és az akaratot mellé tettük, hogy minden józsefvárosi ezt érezze.” Hozzátette, józsefvárosinak lenni sokáig kihívás volt, de remélhetőleg mára már csak rácsodálkozás arra, mennyifélék vagyunk és milyen sokszínű a múltunk.

Pikó András azt mondta, olyan világban élünk – különösen itt Magyarországon –, amiben az önszeretetre és önbecsülésre igazán szükség van. „Nem tudjuk magunkat szeretni igazán, ha nem szeretjük az otthonunkat. Amikor ezt a kiállítást nézzük, szeretjük Józsefvárost. És ha az otthonunkat szeretjük, akkor tudjuk szeretni a hazánkat. Kevés ennél patriótább helyen voltam. Jó kimondani, hogy mi lokálpatrióták és patrióták vagyunk egyben.”

Fotók: Mile Máté