A névadási előterjesztés miatt Fidesz-KDNP kerületi frakciója tiltakozó levelet küldött Pikó András polgármester részére, melyben kommunista mozgalmárnak nevezte Koltói Annát.
Koltói Anna 1891-ben született munkáscsaládba Kristóf Anna néven. Szülei korán meghaltak, négy évesen lett árva. Nehéz gyerekkora volt, már fiatalon dolgozni kezdett, 12 évesen cselédként, 14 évesen pedig már a Riegler nyomdában dolgozott. Utána pedig a Weiss Manfréd gyárba került vasmunkásnak, ahol csatlakozott a szakszervezeti mozgalomhoz, és 1918-ban már női bizalmi posztot kapott, tagja lett a gyári munkástanácsnak, majd a községi és megyei tanácsnak is. A nőmunkások mozgalmát szervezte 1919-ben, ami miatt a Tanácsköztársaságot követő fehér terror megbüntette: a Szerb utcai kazamatákban meg is kínozták. 160 társával együtt éhségsztájkba kezdett. Innen a Kozma utcai Gyűjtőbe, később a márianosztrai börtönbe és a zalaegerszegi internálótáborba vitték át. Két évi börtönlét után a nemzetközi munkásmozgalom tiltakozására kiengedték, de rendőri felügyelet alá helyezték a kínzásokba félig belerokkant nőt
Szabadulása után sem szakított a mozgalommal, a Szociáldemokrata Párt nőszervezőjeként folytatta. 1922-ben a vasasszakszervezet nőszervező országos bizottságának egyik alapítója és titkára lett. Egyik pécsi, munkásnők előtti felszólalása után, melyben a háború ellen szólal fel és kimondja, hogy „a fegyvereknek a múzeumokban a helyük”, lázításért elítélték. A hosszúra nyúlt jogi procedúra alatt amnesztiát kapott. Ezután változtatta meg nevét Kristófról Koltóira.
Kiváló és lelkesítő szónok volt, a szakszervezetben nőnapi ünnepségeken szólalt fel, szociáldemokrata nőkongresszusokon beszélt, emellett cikkeket írt a nők és a munkások védelmének érdekében.
Vezetőségi tag volt az Országos Társadalombiztosító Intézetben, melynek székháza a Fiumei úton volt – nem messze onnan, ahol most róla neveznének el egy kis teret. A baleseti kórház felépítését is ő harcolta ki (később egy ideig az ő nevét is viselte az intézmény). A 30-as években a Gyermekbarát-mozgalom keretében segített szegény gyerekeken. Életét szentelte ennek a tevékenységének, családot nem is alapított.
1941-től önkormányzati képviselő a fővárosban. 1942-ben így szólalt fel a fővárosi közgyűlésben:
„eszembe jutott Madách Ember tragédiájának egy mondata, amely így szól: »Még borsón térdelve is szépet álmodom.« Én is abban a hitben, hogy lesz még egyszer jobb kor, amelyben nem lesz olyan olcsó az ember élete, teszem meg észrevételemet a szociálpolitika keretében.
Azt mondják, minden nemzet olyan erős, amilyen kultúrát képvisel annak a tömege. Szerény véleményem szerint nemcsak az jelent kultúrát, hogy ki hány könyvet olvas, hanem az is, hogy ki milyen lakásban lakik. Már pedig a mostani lakásviszonyokat a tömegek szempontjából nem nevezhetjük sem kulturálisnak, sem ideálisnak, sőt még nagyon sok esetben tűrhetőnek sem.”
Beszédében ezután pedig a szegény gyerekek ingyenes étkeztetése mellett szólalt fel – a Fővárosi Közlöny feljegyzései szerint.
53 évesen halt meg, 1944. október 17-én, két nappal előtte történt meg a nyilas hatalomátvétel az országban. A Szociáldemokrata Párt tagjai is bújkálni kényszerültek március 19-et követően csak illegalitásban működhettek, ám úgy aktívan részt vettek az antifasiszta ellenállásban. Sokan hamis papírokkal bújkáltak, ám Koltói Anna nem akart így tenni, ő inkább az elvtársai segítését szervezte.
Itt lakott Józsefvárosban, a Mária Terézia tér (ma Horváth Mihály tér) 16. szám alatt. Azon a napon dél körül öt géppisztolyos nyilas jelent meg a bérház kapujában és mindenkit a folyosóra vezényeltek. Az egyik nyilas neveket kezdett el felolvasni, melyek között szerepelt Koltói Annáé is. A beteg asszony erre előlépett és azt mondta: „Én vagyok Koltói Anna” Az egyik nyilas – aki büntetlenül úszta meg a történteket, nevét máig nem tudjuk – erre kétszer homlokon lőtte Koltói Annát. A gyilkos ezután bement a lakásába és elrabolta az áldozat táskáját. A nyilasok távozása után az egyik lakó bevonszolta a testet a lakásba, orvost hívott, aki csak este 7 után érkezett. Megállapította a halált és hozzátette: „Ma ez volt a kilencvenhatodik ilyen haláleset, amit bejelentettek.”
A ház falán 1977-ben emléktáblát kapott, a Mária Terézia tér egy darabig az ő nevét viselte, de a baleseti kórházat mellett egy iskolát is róla neveztek el.
Koltói Anna a kommunista pártnak sosem volt tagja.
Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár
