„Onnantól kezdve, hogy kikerült Gabi az iskolából, három dologra törekedtünk. Egyfelől arra, hogy jó munkahelyet keressünk neki, ahol nemcsak a szakértelem van meg, de az együttérzés is, s türelemmel – és a legfontosabb – szeretettel fordulnak hozzá. Másfelől, hogy szabadidejének eltöltésére megfelelő közösséget találjunk. Harmadrészt pedig, mivel tisztában vagyunk vele, hogy valamikor egyedül is boldogulnia kell majd az életben, fontos volt, hogy valamilyen lakhatási lehetőség is összejöjjön a számára, ami a családi háztól távolabb van” – mondta Turba Józsefné, a Nem Adom Fel Alapítvány által létrehozott lakóotthon ünnepélyes megnyitóján, amit a Nem Adom Fel Kávézóban rendeztek április végén.
Turba Józsefné lánya, Gabriella 40 éves, kisgyermekkorában derült ki róla, hogy Apserger-szindrómás. „Késői gyerek volt, sok örömet, de sok izgalmat is hozott az életünkbe.” A szülők arra törekedtek, hogy minél tovább kihúzzák az éveket, amíg Gabi iskolában, számára védett környezetben lehet – leérettségizett, 4 szakmája és több nyelvvizsgája van.
Gabi a Nem Adom Fel Alapítványnál dolgozik, s annak kórusában énekel és zenél. Most még Törökszentmiklóson él a családjával, ám a munkája és a társasága is a fővároshoz köti. Bár napi 3 órát utazik, ami megterhelő a számára, mégsem akar munkahelyet váltani.
„Szabadon él, a szabadságát nem szeretné feladni,
ezért is örülünk annak, hogy Gabi lehetőséget kapott arra, hogy beköltözzön a lakóotthonba.”
A Nem adom Fel Alapítvány a fogyatékkal élő fiatalok önállóbb életvitelét elősegítő, új támogatott lakhatási projektet indított Józsefvárosban. Felújítottak egy 140 négyzetméteres, kétszintes épületet, ahol 8 fogyatékkal élő hölgy lakhat június elejétől.
A Baross utcai lakóotthon felújítását több mint 15 cég és vállalkozás, valamint a Fővárosi Szolidaritási Alap is támogatta, utóbbi 20 millió forinttal. Az épületben 5 külön fürdőszobával rendelkező szobát (ebből 2 kétágyas és 2 egyágyas az emeleten, 1 akadálymentesített kétágyas pedig a földszinten található), 1 konyhát és 1 közösségi teret alakítottak ki.
A lakók kiválasztása nem volt könnyű, hiszen nagyon sokan várnak ilyen lehetőségre. „Olyanokat kerestünk, akiknél a 24 órás felügyelet nem feltétel. Fontos, hogy itt
mindenki önálló életet élhessen,
és csak annyi segítséget kapjon, amennyit muszáj. Mivel mégiscsak nyolcan fognak az otthonban együtt élni közösségben, az is fontos szempont volt, hogy mindenki jól érezze magát. Felmértük és láttuk, hogy kik azok, akiknek erre a legnagyobb szüksége van és együtt tudnának költözni” – mondta el Dely Géza, az alapítvány vezetője.
Az otthonban felügyelő személyzet is lesz, 3 szociális munkás váltja egymást. A segítők legfőképp koordinálni fognak, és telefonos ügyelet is lesz.
Hogy ki meddig szeretne az otthonban élni, az nincs megszabva, akár élethosszig is maradhat. Ha valaki mégsem érezné jól magát, nem sikerül az összehangolódnia a többiekkel, vagy másként alakulnak az életkörülményei, bármikor kiköltözhet. Éppen ezért a programban eltekintenek az egyszeri beköltözési díj kiszabásától is, habár az otthon emelt szintű lakhatásnak számít.
A lakóotthont (a támogatott lakhatáshoz hozzátartozó) állami normatívából és a lakók havi befizetéséből fogják fenntartani.
A beköltöző hölgyek az ünnepség után elsőként tekinthették meg a felújított épületet, ami új otthonukként szolgál majd. Mikor átlépték a küszöböt, mindannyian el voltak képedve, milyen szép lett a ház. Szobáról szobára jártak, alig tudták eldönteni, melyiket válasszák.
„Kirepültek a nővéreim, én is szeretnék kirepülni a családi fészekből” – mondta Sára. 32 éves, nagyon vágyott rá, hogy önállóan, a szüleitől külön élhessen, végtelenül hálás, amiért ő is lehetőséget kapott a beköltözésre.
„Tudok főzni, bár a nehezebb receptek elkészítésében anyukám segíteni szokott. Takarítani nem szeretek, leginkább csak porszívózni szoktam. Tanultam háztartási ismereteket, szerintem nem lesz gond a különéléssel és a rend megtartásával” – mondta a 24 éves Zsóka, aki szerint nagyon hangulatos lett a ház, ezért még inkább örül annak, hogy az egyik lakója lehet.
Úgy tervezi, hogy hétvégenként haza fog járni, de szívesen veszi majd, ha a szülei meglátogatják. Zsóka a Down alapítványnál dolgozik a XIII. kerületben, könnyebbséget jelent neki is, hogy kevesebbet kell majd utaznia a munkahelyére.
„Örülök, hogy
biztonságban lesz és a kortársai között lehet”
– mondta Ágnes, Zsóka édesanyja.
A projekt az alapítvány első lakhatási programja. „Ez kicsit olyan, mintha egy felsőbb szintre léptünk volna, hiszen valakinek a munkahelyét megoldani kisebb felelősség, mint a lakhatását. Munka terén már van gyakorlatuk, de úgy éreztük, most már ezt is meg tudják csinálni” – mondta Dely Géza.
A lakóotthon megvalósítása egyben felkészülés az alapítvány következő, eddigi legnagyobb projektjére, a Mikes Lélekközpont létrehozására. A lakóotthonként és fejlesztőközpontként is funkcionáló 800 négyzetméteres, 3 szintes épületben 11 apartmanban biztosítanak majd lakhatást fogyatékkal élő fiatalok számára, valamint autizmussal és ADHD-val élő gyermekeket és családjaikat támogató programot is indítanak ugyanott.
Fotók: Huszár Boglárka
