A Kálvin teret egykor Széna térnek hívták, itt volt a piac, ahol a takarmány kereskedelme zajlott, de volt a közelben piaca a lovaknak, borjaknak, sertésnek és a gabonának is. Heti 2-3 alkalommal rendeztek vásárokat, vidékről érkeztek ide kereskedők. Minderre a környék zsebtolvajai is éberen figyeltek.

Valahol ott, ahol ma a Kálvin Square Irodaház magas üvegpalotái állnak, állt a Két Pisztoly nevű vendégfogadó. A házat eredetileg Mária Terézia keresztfia, II. Grassalkovich Antal herceg építtette a birtokairól érkező tisztviselők és szolgák részére. Később egy Orzetzky nevű jómódú kocsmáros vette meg, és alakította át hatalmas földszintes épületté, melyben fogadó, nagy korcsma és egy kávéház működött tágas istállóval és kocsiszínnel. A vidéki fuvarosok hamar megszerették a helyet, mert a koszt és kvártély mellett jó italokat mértek itt, és „pirospozsgás szobacicuskák” is kényeztették a vendégeket.

Sártenger, lókötők, zsebtolvajok

A Két Pisztolyról azt mondták, még félig falu, félig puszta, leginkább a vendégei miatt. Itt ugyanis nem rezedaillat, hanem ködmönszag uralkodott – írta Krúdy Gyula a Két Pisztoly című írásában. Az itt megszállók gyakran nem is láttak a városból egyebet, mint a piacot meg a fogadót, s olykor hetekig itt maradtak, a fogadó körüli sártengeren nem is keltek át. Az elakadt szekereket pedig a fogadós a direkt erre a célra rendszeresített bivalyokkal húzatta ki.

A tolvaj népség is hamar felfedezte magának a Két Pisztolyt, amire Orzetzky erős kidobólegények alkalmazásával reagált. Emiatt folyamatos konfliktus alakult ki: nem telt el hét bosszúból történt gyújtogatás nélkül. Végül csődbe is ment a hely, az épület gazdátlanul maradt.

Ekkor csapott le rá Schleinzer Mátyás, az egyik legrafináltabb pesti betörő. Azért mentek bele az üzletbe a hivatalosságok, mert azt remélték, a bűntanyán majd rajta tarthatja a szemét a rendőrség a temérdek problémás alakon. De nem így történt, a kocsmában rendre csúnyán elverték a rendőröket, akik egy idő után inkább elkerülték, mert

Schleinzer persze nemcsak kocsmáros volt, hanem orgazda és a bűnözők bújtatója is. Az 1840-es években azt tartották a helyről, hogy „nem volt tanácsos csőre töltött két pisztoly nélkül belépni”, de estefelé még arra járkálni sem. Nemcsak juhászkutyák támadhattak a gyanútlan járókelőre, de a sötét utcákon a „kültelki lókötők, szekeresek vagy csibészek »add ide pénzedet« kiáltással verték agyba-főbe a szolid adófizetőket”, vagy a „hány óra?” kérdésre a zsebórájától és egyéb értékeitől szabadították meg a gyanútlan ténfergőt.

Berlioz was here

A kávéházi részen maga Petőfi is megfordult 1844-ben, és 1846-ban Hector Berlioz, a nagy francia zeneszerző is megszállt a Két Pisztolyban, nem tudván, hová is tér be (akkor még nem volt TripAdvisor). Terjedt a pletyka, hogy itt hallhatta a Rákóczi-indulót, amit a Faustban feldolgozott, de kiderült, ez csupán legenda. Úgy mondják, fürdőt készíttetett magának, felhajtott némi tokajit, majd 20 órán át aludt egyhuzamban. Ébredése után döbbent csak rá, hová tévedt, így gyorsan tovább is állt.

Leköpött lakájok

Az 1870-es évekre a negyedbe költöző arisztokraták megelégelték a környék állapotait – a mágnások lakájait rendre leköpték, amikor a kocsma előtt haladtak el. A Két Pisztolyt lebontották, a helyén épült fel 1873-ban a Pesti Hazai Első Takarékpénztár négyemeletes palotája, melyet Ybl Miklós tervezett. A kétes hírű intézmény bontásakor állítólag csontvázakat találtak az összeroskadt épület alatt.

Hevesi Lajos újságíró így búcsúzott a Két Pisztolytól 1874-ben:

„Isten veled, te rozzant vityilló; poraid nyugodjanak békével és könnyű legyen nekik az az emeletes, ablaksoros, oszlopos házcsoport, melyet mintha emlék gyanánt állított volna sírodra tisztelt barátom: Ybl Miklós!”