„Valószínű, hogy a megyét se hagytam volna el, ha nem szerzek tudomást erről a lehetőségről” – mondja Kocsis Eszter. Borsodból indult, most nemzetközi gazdálkodást hallgat a Corvinuson. Amióta a kormány 2012-ben drasztikusan, mintegy 95 százalékkal visszavágta az államilag támogatott közgazdász- és jogászképzési keretet, újabb mobilitási csatorna szűkült be. Erre a problémára kerestek és találtak választ a rajkos diákok, amikor kitalálták a Szabó Kálmán Tehetségprogramot (SZKTP).
A névadás nem véletlen: Szabó Kálmán közgazdász volt, szegény, földműves családból lett a Corvinus Egyetem jogelődjének rektora és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Chikán Attila, a Rajk Szakkollégium elnöke szerint „sosem feledte el, hogy honnan jött, mély gyökerek, erős szálak kötötték a köznapi emberekhez, a néphez”.
A támogatottak megtalálása idő- és munkaigényes feladat. „Olyan mintha összevissza kéne lövöldöznünk, de valahogy mégis találunk évente 10-15 kiemelkedően tehetséges diákot” – mondja Kinál Dani corvinusos diák, a program egyik koordinátora. Elmennek vidéki gimnáziumokba a programot népszerűsítendő, ahol nagyszünetekben, osztályfőnöki órákon, vagy pályaintegrációs napokon mondják el a diákoknak: ha van bennük elszántság és tehetség, akkor van mód arra, hogy bekerüljenek egy ilyen rangos felsőoktatási intézménybe.
De hogyan? Először is egy két félévre szóló anyagi támogatással, ami alkalmanként 300-480 ezer forintot jelenthet, és ebből kigazdálkodható az önköltséges képzés díja annak, aki ilyenre kerül be. A támogatott diákoknak ingyenes angolórákat és külön tantárgyi felkészítőket is tartanak. Az új évfolyam minden tagja mellé felsőbb éves szakkollégista mentort rendelnek, hogy megkönnyítsék az integrációjukat az egyetemi közegbe, illetve az egyetem után segítsék szakmai érvényesülésüket.
Dani szerint egyfajta társadalmi érzékenység és elkötelezettség vezérli őket. „Így el tudjuk kerülni azt, hogy a Corvinus és az ELTE diáksága homogén összetételű legyen, s szinte kizárólag felső-középosztálybeli családok gyermekeiből álljon.”
Sokszor nem zökkenőmentes vidékről a nagyvárosba költözni. „Ijesztő a környezetváltás, nagyon mások az elvárások. Egy nagyon vidéki, falusias hangulatú város 500 fős gimnáziumából felkerülni egy ilyen kaliberű egyetemre – ahova a legtöbben belpesti csúcsgimnáziumból jönnek – nagy ugrás, kultúrsokk” – ecseteli Eszter. Ő érzelmileg is erőteljesen kötődik a programhoz, „elképesztően sokat jelent nekem, nemcsak az anyagi támogatás miatt, hanem amiatt is, hogy ez a program igazi közösséget képes adni”.
A közösségiség összerázó erejéről beszél Vangelista Flóra is. A Corvinus pénzügy- és számvitel másodéves hallhatója nem a Rajk, hanem a Heller-Farkas szakkollégium tagja. Ez is partner az SZKTP-ben csakúgy, mint a Bibó szakkoli. „Van egy elég erős közösségépítő ereje annak, ahogy a kurzusokon együtt szenvedünk, együtt csináljuk a házikat” – mondja.
A program nyilvánvalóan nem a legnehezebb helyzetben lévőknek segít. A halmozottan hátrányos helyzetűeknek és legelesettebbeknek állami szintű gondoskodás volna az üdvös, de az még várat magára. Az SZKTP azokon segít, akikben már megszületett az elhatározás, hogy szintet ugranak (faluból városba, gimnáziumból egyetemre), de egy kicsi vagy éppen nagy tényező, az anyagi hiányzik. „Járhatnék duális képzésben – ami eleve nem ér annyit szerintem – egy megyei főiskolára harmadennyi pénzért, harmadennyit érő diplomáért. Akinek a családja hasonló helyzetben van, mint a miénk, annak ez az egyetlen elérhető opció” – mondja Eszter.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
