1945-ben január 27-én szabadították fel az auschwitzi haláltábort, 2006-tól ezen a napon emlékezik meg a világ a holokausztról, ez a holokauszt nemzetközi világnapja. A kerületvezetés a 100 éves, nemrég megújult Nagy Fuvaros utcai zsinagógában emlékezett meg a történelem sötét korszakáról, beszédet mondott Erőss Gábor emlékezetpolitikáért felelős alpolgármester.
Erőss megemlékezett arról is, hogy 78 éve ugyanezen a napon verte agyon Balfon egy magyar nyilas Szerb Antal írót, irodalomtörténészt. A hiányról beszélünk ezen a napon, amelynek helyszínei itt a kerületben ma is a hiány helyei: a volt Józsefvárosi pályaudvar, ahonnan 1944 novemberének végén 90 embert tuszkoltak be egy marhavagonba, 15-18 ezer munkaszolgálatost indítottak el Nyugat felé, ma pedig „a soha-meg-nem nyíló Sorsok háza áll most”. „A budapesti bevagonírozást rendőrtisztek, csendőrök, nyilas pártszolgálatosok és egy halálfejes német SS tiszt irányították, Hegyeshalmon át Zurndorfba…”
Erőss családját is érintette a holokauszt, megemlékezett nagyapjáról, Vámos Györgyről, akit munkába menet fogtak el, és Auschwitz után Sziléziába, egy másik haláltáborba vitték, ő túlélte. De Erőss egy kétéves kislány sorsát is elbeszélte, akit csak Raoul Wallenberg közbenjárása mentett meg – ő lett később az alpolgármester édesanyja. A kerületi megemlékezés kis emlékművei, a botlatókövek száma is egyre nő a Józsefvárosban.
Józsefváros a legnépesebb, legszegényebb zsidók lakta kerület volt, itt alapították meg az MTK-t, itt szerveződött erősen a munkásmozgalom, a kereskedők világa is tarka volt. És itt zajlott le 1944 októberében a később Kis Varsó nevet kapó nácik elleni fegyveres ellenállás a Népszínház utca és a Teleki tér környékén.
„Aztán ez eltűnt. Maradt a hiány.”
A józsefvárosi Fidesz a Munkaszolgálatosok emlékművénél tette le az emlékezés koszorúját.
Fotók: Istenes Gergely
