2010 és 2016 között Londonban 14, Los Angelesben 36, New Yorkban 30, Párizsban pedig 9 százalékkal nőtt a torlódás – írja a McKinsey & Co. amerikai székhelyű stratégiai és vezetési tanácsadó cég azon elemzése, amely a megfelelő technikai, urbanisztikai vagy szabályozási megoldásokat keresi a növekedő közúti forgalom jelentette problémahalmazra. Ez egészségügyi következményekkel is jár, mivel a 7 legnagyobb gazdaság 6 legnagyobb városában – Berlin, London, Mumbai, Párizs, Sanghaj és Tokió – a levegő minősége elmarad a WHO irányszámaiban meghatározottól. És a helyzet nem egy régóta fennálló, változatlan körülmény, hanem jelenleg is gyorsuló ütemben romlik tovább. A népesség növekedése és az, hogy a becslések szerint 2030-ra a világ népességének 60 százaléka fog városokban élni, az e-kereskedelem 2015 és 2020 közötti 85 százalékos növekedése tovább súlyosbítja a helyzetet.

„Zökkenőmentes mobilitás”

A közlekedés jövőjéről szóló 2019-es tanulmány (An Integrated Perspective on the Future of Mobility) a magán-, a megosztott és a tömegközlekedés közötti határok elmosódásával számol, és külön foglalkozik az önvezető autókban rejlő lehetőségekkel is. Jóslatuk szerint a „zökkenőmentes mobilitás” (seamless mobility) akár 30 százalékkal több forgalmat is képes kezelni, miközben 11 százalékkal csökkenti az utazási időt, javítja az elérhetőséget, megfizethetőséget, a hatékonyságot, a kényelmet és a fenntarthatóságot.

De mit ért a tanácsadó cég „zökkenőmentes mobilitásnak”? A jelentés 3 forgatókönyvet vázol a városi közlekedés jövőjéről. Az egyik szerint minden folyik tovább a szokásos medrében, és a forgalom növekedésével egyenes arányban romlik a torlódások mértéke, a megtett utazások hossza. Egy másik szerint a növekvő keresletre válaszul megjelenő új technológiák, megosztórendszerek – például önvezető taxik – nem megoldást hoznak, hanem maguk is fokozzák a torlódásokat. A „zökkenőmentes mobilitás” stratégiája – amelyet javasolnak – a megjósolható hatásokra való felkészülést, a fejlődéshez való alkalmazkodást tartja elsődlegesnek, amely nem megakadályozandó jelenséget lát – például az önvezető autókban –, de abba a hitbe sem ringatja magát, hogy a technológiai fejlődés mindent megold, csak hagyni kell járni a saját útját.

A „zökkenőmentes mobilitás” stratégiája számol az önvezető autók terjedésével és azzal, hogy a jövőben jóval részletesebb adataink lesznek az utasáramlásról, amelyek lehetővé teszik a kifinomultabb forgalomirányítást, egyúttal komoly hangsúlyt fektet a közúti vasút, a kötött pályás városi közlekedés fejlesztésére. Anélkül ugyanis az önvezető taxi csak a forgalmat fogja növelni az utakon, mint a közlekedés alacsony belépési küszöbű – nincs hozzá szükség magántulajdonú gépkocsira, de még jogosítványra sem –, ámde egyéni közlekedési módja.

Csökkenti a parkolási gondokat, növeli a dugókat

Az elektromos autók terjedése ugyan csökkenti a városi levegőszennyezést, de közben semmilyen megoldást nem jelentenek a forgalmi dugókra, a parkolási bajokra, hiszen pontosan annyi területet foglalnak el az útból vagy a parkolóhelyekből, mint robbanómotoros társaik. Az önvezető autókkal és robotaxikkal (hívásra érkező, egy-egy útra bérelhető önvezető autókkal) azonban más a helyzet. Megfelelően kifinomult technológiával még arra is képesek, hogy az egyidejűleg úton lévő ugyanannyi jármű jobban kihasználja az útfelületet, mivel a fedélzeti számítógép pontosabban tudja kiszámolni a megfelelő és mégis balesetmentes távolságot a többi járművel kommunikálva, miközben a forgalmi helyzettel, a torlódások helyével, a lehetséges alternatív útvonalakkal is tud számolni. Mindez azonban kevés. Igazán jelentős hatása az önvezető autóknak a parkolásra lehet, hiszen képesek arra, hogy – miután az utasuk kiszállt az úti céljánál – önállóan keressenek maguknak távolabb parkolóhelyet. Ez a képessége az önvezető autóknak úgy oldhatja meg a parkolóhiányt, hogy adott területen még csökkenti is a parkolóhelyek számát. Egyszerűen azért, mert átstrukturálhatja a parkolóhelyek városon belüli elhelyezkedését, áthelyezheti azokat onnét, ahol a legnagyobb igény mutatkozik azokra, oda, ahol kevesebb problémát okoznak vagy egyáltalán elférnek.

A dolog hátulütője, hogy a parkolóhelyet kereső, illetve a hívásra az utasáért menő járművek brutálisan megemelik a forgalmat éppen ott, ahol az jelenleg is a legtöbb gondot okozza. Ez még akkor is így történne, ha közben ezeknek a járműveknek nem kéne keresgélés közben körözni, hiszen pontosan tudnák az intelligens megoldásoknak köszönhetően, hogy hol van a legközelebbi szabad parkolóhely.

„Bár a zökkenőmentes mobilitás nagy ugrásnak tűnhet, a múlt reményt ad. A városok már korábban is újragondolták a közlekedést, majd megtették a szükséges lépéseket a mobilitás, és ezzel az emberek életének javítása érdekében” – írja a tanulmány összegzése, miközben mérleget von az új technológiák terjedésében rejlő lehetőségek és buktatók között. A végső konklúzió pedig az, hogy a tömegközlekedés még mindig a leghatékonyabb módja annak, hogy csökkentsük az egyéni közlekedési módok, a légszennyezés, a forgalmi torlódások és a járművek okozta területfoglalás negatív hatásait egy nagyvárosban. Ezekre ugyanis a fejlettebb technológiák sem fognak gyógyírt nyújtani, ha nem társul hozzájuk versenyképes közösségi közlekedés.

Nyitókép: Freepik