„Valaki úgy gondolta, hogy a kiállítás ne olyan legyen, amilyennek indult, így jelenlegi állapotában a művész nem tudja kedden megtartani a tárlatvezetést. Szörnyen sajnáljuk, egyúttal értetlenül állunk a történtek előtt” – ezt posztolta a Turbina a Facebook-oldalán azután, hogy megrongálták Balogh Gallusz kiállítását.
Balogh Gallusz a Tumblr-ön nyíltan azt írta, hogy „cső, na hát sajnos a holnapi tárlatvezetést, meg a nyitvatartásból hátralévő pár napot törölni kell, mert szét lett baszva a kiállítás, és nincs olyan állapotban, hogy érdemes legyen kinyitni”.
A művész szerint kár, hogy ilyen méltatlan vége lett a projektnek. A művészeti központ elnézést kért tőle és a közönségtől.
A Kozmikus rémlátomás az elmúlt néhány év munkájának gyümölcse, a rendszerváltás utáni Magyarország ufológiai jelenségeivel foglalkozott, a kurátor Bán Gabriella volt. A kiállítás központi kérdése provokatív: miért szaporodtak meg annyira az UFO-észlelések a 90-es években? Tényleg látogatóba érkeztek hozzánk vagy más magyarázat rejlik a jelenség mögött?
A tárlat olyan különös eseteket is feldolgozott, mint a kelenföldi lakótelep tizedik emeletéről állítólag elrabolt terhes nők története, vagy az a teória, amely szerint
a magyarok a Szíriusz csillagrendszerből származnak.
Balogh Gallusz azt ígérte, hogy a záró tárlatvezetésen beszél majd „a geodómépítés árnyoldalairól, a túl sok ufómagazin olvasás káros hatásairól és a Horn Gyuláról szóló X-akták epizód castingolási folyamatáról” is.
A művész nevét sokan a Mayberian Sanskülotts nevű hálószobapop zenekar gitárosaként ismerhetik – a formáció a 2010-es évek első felében volt népszerű az alternatív körökben. Balogh Gallusz azonban nem a zenéből fordult a képzőművészet felé, hanem párhuzamosan volt aktív mindkét területen.
Balogh a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett festőművészként, mesterei között volt Kósa János, Drozdik Orsolya és Chilf Mária. Munkásságát számos elismerés kísérte: 2014-ben Amadeus Kisalkotói Ösztöndíjat kapott, 2013-ban pedig a Garnier Olia Festők Díja különdíjjal jutalmazták. Korábbi egyéni kiállításai között szerepel többek között az Upstream Framework (2018) és a Budapest Jazz Club (2017), de csoportos tárlatokon is rendszeresen szerepelt munkáival.
Saját művészi hitvallásában így fogalmaz:
„Alkotásaim kiindulópontja saját aktuális, általában depresszív lelkiállapotom. A bizonytalanság és az elmém által létrehozott káosz az, amit megjelenítek a vásznon.”
Festményei önarcképek abban az értelemben, hogy egy „képlékeny és a legapróbb hatásra is érzékenyen rezonáló értelmi és lelki létformát” testesítenek meg.
Rombolás és művészet
A művészeti alkotások elleni támadások egyidősek magával a művészettel. A történelem során számtalan alkalommal rongáltak meg vagy semmisítettek meg értékes műalkotásokat – néha ideológiai, néha vallási, máskor pszichológiai okokból.
Rembrandt Éjjeli őrjárata ellen háromszor is támadást intéztek a 20. században, Michelangelo Pietá-ját 1972-ben kalapáccsal támadták meg, Mary Richardson szüfrazsett 1914-ben Velázquez Vénuszát vagdosta össze. A modern korban Banksy művei váltak a rombolás és értékteremtés sajátos metszéspontjává – a Láncos lány eltávolítása a falról óriási felháborodást váltott ki, miközben a Girl with Balloon című festmény aukción történő önmegsemmisítése épp ellenkező hatást ért el: a rombolás maga lett a műalkotás részévé, és megsokszorozta annak értékét.
A művészetrombolás hátterében rendkívül sokféle motiváció állhat. Vannak, akik vallási vagy ideológiai okokból támadnak műalkotásokat – az ikonoklaszta mozgalmak a képrombolást istentiszteletként értelmezték, az ISIS pedig kulturális genocídiumként semmisítette meg Palmüra és más helyszínek évezredes műemlékeit.
Máskor mentális betegség vagy éppen figyelemvágy áll a háttérben: a megalapozott személyiségzavarok és pszichotikus epizódok gyakran vezetnek váratlan, szimbolikus jelentőséggel felruházott támadásokhoz.
Van azonban egy harmadik kategória is: amikor a rombolás politikai vagy társadalmi üzenet közvetítésére irányuló aktus, amely nem pusztulásként, hanem cselekedetként, performanszként értelmezi önmagát.
Meddig tart a művészet és hol kezdődik a vandalizmus? A kérdés különösen izgalmassá válik, amikor a rombolást maga a művész hajtja végre. Gustav Metzger 1959-ben hirdette meg az auto-destructive art manifesztóját, amelyben a pusztítást emelte művészeti elvvé – műveiben savval, hővel és más destruktív eszközökkel támadta saját alkotásait, hogy a káosz, az entrópia és az elmúlás folyamatát tegye láthatóvá.
Jean Tinguely 1960-ban a New York-i MOMA kertjében mutatta be önpusztító gépszobrát, amely 27 percig működött, majd felrobbant. Ezek az alkotások azt a kérdést is firtatták, hogy a művészet lényege vajon az objektumban vagy a folyamatban rejlik-e.
A kortárs művészetben a rombolás gyakran válik a kapitalizmus, a fogyasztói társadalom vagy az intézményesült művészeti világ kritikájának eszközévé.
Amikor azonban egy idegen engedély nélkül rongál meg egy műtárgyat, az aktus megfosztódik ettől a kontextuális kerettől. A vandál nem alkotó, hanem pusztító – nem teremt új jelentést, csak elveszi a meglévőt.
Az a kérdés marad tehát: vajon a Turbinában történt rongálás mögött álló személy művészi gesztusnak szánta-e tettét, vagy pusztán megfosztotta a közönséget attól a lehetőségtől, hogy Balogh Gallusz munkáját eredeti formájában láthassa? A válasz valószínűleg ez utóbbi – a rombolás itt nem alkotás, hanem az alkotás közvetítésének megakadályozása volt.
Arra nem is merünk gondolni, hogy mindez az ufók műve volt.
Ez azonban esélyesen nem fog kiderülni. A Népszínház TV nemrég arról faggatta az utca emberét, hogy vajon miért kerülik el a földönkívüliek Józsefvárost. Az egyik megszólaló felvetette, hogy Pikó András nyissa meg Józsefváros titkosított ufó-aktáit. A kerület vezetője kommentben elzárkózott ettől:
„Polgármesterként nem adhatom ki a szigorúan titkosított X-aktáinkat, ne is reménykedjenek, ezen egy közérdekű adatigénylés sem fog segíteni. Első a kerületben élők nyugalma! (Egyben határozottan visszautasítom és cáfolom, hogy a kerület vezetésébe alakváltó idegenek épültek volna be az elmúlt években.)”
Nyitókép: Mile Máté
