A szervezet vezetője, Setét Jenő szerint a közbeszéd és a politikai szereplők a romák ügyére szociális és szegénységi paradigmaként tekint, azonban ezzel a szemlélettel szakítani kell. Szerinte sokkal inkább volna helyes az a megközelítés, amely a társadalmi egyenlőség kérdésén keresztül szemléli a problémát. Setét kifejtette abbéli véleményét, hogy a pártok még mindig nem tettek olyan vállalásokat a romák felé, melyek a valódi integráció felé mutatnak.

„Nem hiszem, hogy beszélhetünk egyenlőségről, ha a romák 15 évvel hamarabb halnak meg, mint a társadalmi átlag, amikor több száz szegregált közoktatási intézményt finanszíroz a magyar állam, amikor romák százezrei alapvető közszolgáltatások nélkül léteznek nemzedékek óta, amikor a roma munkavállalók egy jelentős tábora csak és kizárólag abból a közmunkából él, amely a létminimum egyharmadának megfelelő bért tud biztosítani” – mondja Setét.

„Nem lehet tovább fenntartani ezt az állami szinten fenntartott egyenlőtlenséget”

– tette hozzá.

A program 5 sarkalatos pontot sorol fel, az első a politikai jogok kérdésköre. Dr. Muhi Erika jogász, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda vezetője elmondta, hogy politikai részvételt szeretnének a helyi döntéshozatalban:

„Vissza akarjuk kapni a 2006-ban elvett 1000 önkormányzati mandátumot, szeretnénk, ha visszaállítanák a kisebbségi ombudsman független intézményét, és azt, hogy legyen újra független egyenlő bánásmód hatóság.”

Felidézte, hogy 1990 és 2006 között már létezett a kisebbségi mandátum intézménye, amivel a nemzetiséghez tartozók bekerülhettek a helyi önkormányzatba, azonban 2012 óta olyan új szabályozás van érvényben, aminek köszönhetően gyakorlatilag lehetetlen bekerülni kedvezményes mandátummal a helyi önkormányzatba – ennek eredményeképpen sem 2014-ben, sem 2019-ben nem osztottak ki nemzetiségi mandátumot, egyébként semmilyen nemzetiségnek. A kisebbségek jogait szavatoló intézmények kapcsán elmondta, hogy nem tartja jónak azt a döntést, melynek eredményképp a kisebbségi ombudsmani intézménye beleolvadt az Alapvető Jogok Biztosának a hivatalába: „Egy önálló, független ombudsman sokkal erősebben, hatékonyabban tudja képviselni az adott közösség érdekét, mint egy olyan, amely egy nagy intézménynek csak egy része. Így van ez az Egyenlő Bánásmód hatóságával is: volt egy intézmény, mely 2005 óta kiválóan működött, de idén január 1-től ezt is egy főosztállyá degradálták.”

A következő pont a közszolgáltatások ügye volt, erről Oláh József, a Pest Megyei Roma Szervezet vezetője beszélt.

„Még mindig ott tartunk, hogy rengeteg olyan település van, melynek szélén megszűnik a közmű, nincs aszfaltos út, közvilágítás, járda, nincs hulladékszállítás.”

Ezek olyan alapvető szolgáltatások szerinte, melyek mindenki számára természetesek, de az ilyen szegregátumokban nem hozzáférhetők. „Viakolor szökőkutakkal vannak tele ezek településközpontok, de a tőlük 100 méterre található hátrányos helyzetű településrészeken nem találjuk a szociális jelzőrendszer, a gyerekorvosi vagy háziorvosi szolgálat nyomait sem.” Oláh szerint elengedhetetlen, hogy azok a politikai erők, akik hatalomra kerülnek, tűzzék a zászlajukra a több nemzedéknyi hátrány felszámolásának ügyét.

Az oktatás témája is előkerült: Orsós János, a Dr. Ámbédkar Iskola alapítója elmondta, hogy követelik a tankötelezettségi korhatár visszaállítását 18 éves korra. Szerinte a korhatár 16 évre való leszállítása azt eredményezte, hogy a legszegényebbek kiszorultak a közoktatásból, mivel az, hogy 16 évesen jogosulttá válnak a munkanélküli ellátással kapcsolatos programokra, a legkevésbé sem motiválja őket a tanulásra.

„Merényletet követtek el egy jól körülhatárolható társadalmi réteg ellen, mely tudjuk, kire irányult, a legszegényebbekre”

– mondja Orsós. Véleménye szerint ösztöndíjakkal kell ösztönözni a tanulókat érettségire vagy diplomára. Az állam által közmunkára költött összegeket, vagy a munkanélkülieknek kiutalt támogatásokat inkább ösztöndíjként kaphassák meg a fiatalok, ha érettségiig vagy diplomáig tanulnak. Szerinte a társadalom jól felfogott érdeke, hogy mindenki adófizető állampolgárrá váljon: „nem engedhetjük meg azt, hogy a fiatalok úgy hagyják el az oktatást hogy nincs szakmájuk vagy érettségijük”. Emlékeztett a 7 magyarországi régióra kiterjedő nemzetiségi gimnázium és kollégiumi hálózat létrehozásának fontosságára, és arra, hogy mindmáig csak régióban működik ilyen intézmény.

– vezette fel a következő témát Setét Jenő. Szerinte tűrhetetlen, hogy a romákra nehezedő több évtizedes munkaerőpiaci diszkriminatív mechanizmusok ennyire meggyökeresedtek. „Több évtizedes küzdelmet folytatnak roma emberek nagy tömegei azért, hogy tisztességes munkáért tisztességes jövedelmet biztosító munkát szerezzenek, elfogadhatatlan, hogy több szakmával, vagy akár több diplomával is tartós munkanélküliségbe ragadjanak emberek. Setét szerint minden közpénzből, adóforintból működő közintézménybe kellenek roma munkavállalók is, legyen az az egészségügy vagy az oktatás területe. Javasolják azt is, hogy a romák foglalkoztatását célzott adó- és bérkedvezményekkel segítsék elő, a roma kisvállalkozások számára pedig tartsanak fenn egy erre elkülönített alapot: „Nyissák ki az oktatás és a munka kapuit, biztosítsanak valódi lehetőséget a romáknak a tisztességes megélhetésre, ne pedig közmunkában kelljen tengődniük, mert ők is csak egyszer ének ezen a földön” – mondta Setét.

Végül a nemzetiségi intézményrendszer témája került elő.

Daróczi Ágnes kisebbségkutató elmondta, hogy nagyon sürgős lenne, hogy létrejöjjön egy roma múzeum, kulturális központ és kutatóközpont, ahol fel lehet vonultatni a romák értékekeit, amik azonosulást, katarzist válthatnak ki. Szerinte az a gyermek vagy felnőtt lesz igazán sikeres az életben, amelyik önazonos tud lenni, ezért egy olyan társadalmi környezetre van szükség, ahol senkinek nem kell szégyellnie a származását, „mikor a levegővétel természetességével tudja vállalni önmagát”. Daróczi szerint a parlament alkotmányos mulasztást követ el évtizedek óta azzal, hogy nem teremtette meg a legnépesebb hazai kisebbség intézményrendszerét. Követelik a civil törekvésből létrejött intézmények, például a Gandhi Gimnázium, a Száztagú Cigányzenekar állami, költségvetés terhére való finanszírozását. Véleménye szerint a közoktatási tananyagban, a többségi tudatban, a közbeszédben nem jelenik meg méltó módon a cigányság 600 magyarországi évének közös történelme, az olyan szerepvállalások, mint a romák szabadságharcokból kivett része, és kifejtette azt is, hogy szerinte az olyan, a cigányok által a társadalomban betöltött szerepek, mint a kovács, a borbély, vagy a zenész foglalkozások a magyar nemzeti öntudat részei kell, hogy legyenek.

Az ajánlat megtétetett, a labda a politikai elit térfelén pattog.

Nyitókép: Nagy Dániel