A Legyen köztársaság! című közéleti és kulturális fesztivál kissé baljósan indult, már ami a közönség számát illeti, és az is kiderült, hogy a meghívottakat is megtizedelte a covid, és lemondták részvételüket. Ennek ellenére a bő négyórás eseményen csak az nem találta meg a magának valót, akit éppen senki és semmi sem érdekel.
A kerekasztalokon szó esett a roma-többségi kulturális kölcsönhatásokról, aztán a roma közélet és a roma képviselet kardinális kérdéseiről, a roma vízióról a magyar társadalomban. Emellett irodalmi betétek lazították a hangulatot – így olyan jeles írókkal, mint Darvasi László, Parti Nagy Lajos vagy Závada Pál –, roma festőművészek munkáit is láthattuk, amire szükség is mutatkozott. A zenei részt viszont elvitte a járvány.
Semmit róluk nélkülük
A romák ügye, illetve a roma-többségi együttélés ugyanis minden, csak nem sima. Kezdve onnan, hogy a (hatalmi) pártok hogyan „zabálják fel” a roma képviselőket, hogy a romák közül élnek legtöbben a mélyszegénységben, az aprófalvak diákjai olykor el sem jutnak az iskolába, a mindennapi rasszizmusról nem is beszélve, és sorolhatnánk tovább. De arról is szó esett, hogy a roma (és nem roma) civil aktivisták évek, sőt, évtizedek óta sorolják a gondokat, de mint ők állítják, már unják is ismételgetni magukat, mert
a sok dumálás ellenére – ha olykor akad is jó szándék – előrelépés alig történik,
ahogy azt például Kóczé Angéla szociológus fejtegette.
Egy kerekasztalbeszélgetést, pontosabban hármat, lehetetlen összefoglalni, így inkább a szervezőket próbáltam megszólítani, akik megnyitották az eseményt. Így Majtényi László jogász, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke a politikai eseményekre fűzte fel gondolatait az előválasztás és a közelgő választás kapcsán, mert a Legyen köztársaság! mindig az aktualitásokra fókuszál.
Szerinte a társadalom jobbik fele most megmozdult az előválasztásokon, a félelemnek vége van. Persze – tesszük hozzá mi – ez kissé távoli ráközelítés a roma-többségi együttélésre, de Majtényi erre is kitért. Szerinte ugyanis
a magyar demokrácia legnagyobb tartaléka ugyanis a roma közösség,
illetve a roma közösségek – így, többes számban talán pontosabb, mondta.
Jelentős részük nem vesz részt a választásokon, akik pedig igen, azok többsége mégis egy rasszista hajlamú kormányzatra adja a voksát.
De ez az ellenzék hibája, sőt bűne, avagy több mint bűn: hiba.
Mert értékelhető ajánlattal nem állnak a romák elé. Majtényi László lapunknak ugyanakkor elmondta, hogy azért a magyar társadalomban a roma-többségi együttélésnek nagy a támogatottsága, bár rögtön hozzáfűzte, hogy a rasszizmusnak, a gyűlölködésnek is.
Ő is támogatja a diáktüntetéseken elhíresült „semmit rólunk nélkülünk” elvet, tehát hogy a romák maguk kutassák a helyzetüket, maguk döntsenek, ne pedig a felvilágosult dühtől átitatottan mások, a romák akarata ellenére, próbálják meg őket boldogítani.
Baranyi: első lépésként modernizálják a rossz lakásokat
Ha már átrándultunk a Ferencvárosba, mikrofon elé kértük Baranyi Krisztina polgármestert, akik a helyet biztosítottak a fesztiválnak. Ő is az Orbán-kormányt bírálta, mert semmit sem tesznek a romákért, és
ő is odaszúrt a liberális és baloldali ellenzéknek, mert harminc éve ők sem kínálnak alternatívát.
Utóbb rákérdeztem nála, hogy két év után, mióta hatalomra kerültek a Ferencvárosban, mit tudtak lépni a romák ügyében? Mint elmondta, helyi szegregátum – akárcsak a város más részein – a kerületben is van, azaz van szegregált iskola, de egy környék is, ahol szinte csak romák élnek. Ez senkinek sem jó, kis lépésekkel próbálnak meg haladni, elsősorban a nagyon rossz állapotban lévő házakat, lakásokat újítják fel.
A forrásaik sajnos korlátozottak, nem tudnak teljes tömböket felújítani, csak egyes lakásokat, így a romák lakta, komfort nélküli lakásokat is teljes körűen megcsinálják a vécé bevezetésével bezárólag.
4-6 millió forintból ezt tokkal-vonóval meg tudják oldani azok számára, akik évtizedek óta élnek lehetetlen körülmények között élnek, és köztük arányaikon felül találhatók meg a romák is. Az olyan új ingatlanok esetében pedig, amelyek nem az önkormányzat tulajdonában lévő telkeken épülnek, az építésügyi szabályok betartása az elsődleges feladatuk. De a fontos céljuk az is, hogy itt tartsák az embereket, senkinek se kelljen lehetőség szerint máshová, pláne más kerületbe költöznie.
Romák a közbeszédben: vagy politika, vagy alja bulvár
A rendezvény egyik megnyitója volt Pikó András, aki arra hegyezte ki beszédét, hogy mondani sem kell, mennyire fontos itt a roma közösség és annak kultúrája, a romák és a nem romák közötti társadalmi kötelék megerősítése: „Mondok egy példát, hogy miért” – így Pikó – „a józsefvárosiak jelentős hányada roma származású, nekünk az együttélés napi gyakorlat, a felmérések szerint emiatt gyengébbek is az előítéletek a kerületünkben, mint máshol, és az ezzel kapcsolatos tévhitek ellenére nálunk nem gyakoriak és nem jelentősek a romák és a nem romák közötti konfliktusok. Ha vannak is társadalmi feszültségek, azok másból erednek. Mégis,
a romák között kevesen vállalják fel az identitásukat.
Az egyetlen hivatalos adatunk a 2011-es népszámlálás, ahol a kerület lakosság 4 százaléka vallotta magát cigánynak.”
Végül mikrofon végre kaptuk az egyik fellépőt, Csík Juci rádiós újságírót, aki a kerekasztalbeszélgetés során is arról beszélt, hogy a magyar médiában a roma kultúra bemutatása kimerül a zenében, mintha más semmi sem létezne. A roma és nem roma együttélés esetében a zene az, ahol mindenki természetesnek veszi azt, hogy együtt játszanak, hisz a zene eleve sokszínű.
De szerinte
az együttélésnek nincsenek közös témái, a közbeszédben is csak a politika jelenik meg.
A másik szegmens pedig az alja-bulvár, amikor az a téma, hogy a sztárnak – legyen roma vagy sem –
bibircsók nőtt a fenekére.
Ez a színvonal. És eleve a mai média mutatja be leginkább azt, hogy milyen az ország: egy politikailag túlfűtött közegről beszélhetünk, „proli”, ostoba témák jelennek csak meg.
Rákérdeztem arra, hogy a családban, a baráti körben hogyan élik meg, hogyan tudnak arról beszélni, hogy romák. Amire Csík Juci azt válaszolta, hogy a legtermészetesebb módon, és nem is hajlandó olyan közegben mozogni, ahol az lenne a téma, hogy ki a roma; csak arról tud beszélni, hogy ki mit tesz, mi a szakmája, mit tanul.
Ezért is választotta a rádiózást, mert egyedül itt nem látszik, hogy ki a cigány vagy ki nem az. Dolgozott már a Radió C-ben, a Klub Rádióban, a Tilosban – ezeknél az az elsődleges, hogy szimpatikus-e a hangod, ki mit mond, és az milyen érzelmeket vált ki, ki hogyan tudja megvédeni a véleményét.
Ha pedig itt most a roma (és a nem roma) kultúra a téma, akkor a kultúráról kellene beszélni, nem a politikai érdekképviseletről és minden másról. Hiszen például a digitalizáció, maga a kor a roma közösséget, a roma kultúrát is ugyanolyan kihívások és feladatok elé állítja, mint mindenki mást.
Nyitókép: Mile Máté
