Józsefváros története különlegesen gazdag. 1766-ban a fallal ölelt kicsi Pest benépesülő határvidékét, amire csak alsó- és felsőkertek néven hivatkoztak már a török kiűzése óta, két közigazgatási egységre osztották. A Hatvani kaputól (Astoria) induló kerepesi országúttól (Rákóczi út) északra eső rész lett a Felső-, a déli pedig az Alsó-külváros.
De addigra már pezsgett itt az élet, legalább is ahogy a XVIII. századi falusias tempó szerint pezseghetett.
Robbanásszerű lakosságnövekedés
A telekspekuláció elősegítette a fejlődést. „A polgárság több ízben kérte a telkek kiosztásának megszüntetését; a tanács végre […] meg is hajolt a polgárság ezen kívánata előtt. A külvárosok terjeszkedését azonban […] meg nem akadályozhatta.
Városi, állami tisztviselők, protegált személyek azután is kaptak ingyen telket, s ha házaikat fölépítették, azon polgári nyereséggel túladtak, hogy más-más ürügy alatt újra telket kérjenek, s így ezzel is, habár lassan, a városrészek terjeszkedéséhez hozzájáruljanak.”
Gazdag város, szegény önkormányzat – ebben sem sok minden változott: „De a szorult pénzügyi kalamitásokkal küzdő város is kényszerülve volt a már szükségessé vált középületek emelésére és egyéb beruházásokra új jövedelemforrást keresni, amit a telkek eladásával meg is talált. […] a tanács a telkek túladásával a városrészek kiépítését előmozdítva, az utókornak egy óriási adóalapot teremtett” – írja a Magyarország újság szerzője.
Tudatos várostervezésről így szó sem lehetett, de a betelepülők száma szépen gyarapodott. A vaskereskedő Schopper család például a XIX. század elején osztotta fel megszerzett szántóit a mai Tömő utca két oldalán.
Az utca állatorvosi lóként viseli az „organikus” fejlődés nyomait, kétszáz éves földszintes háztól modern irodakomplexumig minden megtalálható itt, ma is új betelepülőket vonzva.
A fejlődő külvárosnak 1733-tól már elöljárója van – Pindter Mátyás téglás mester –, pár év múlva bíróságot is kapnak a kisebb ügyek rendezésére. 1777-ben az Alsó-külvárosnak közel 3200 lakója van, és hogy milyen gyors változások indultak be akkor, jól jelzi, hogy 1806-ban már 6960 főt regisztráltak, ami igen jelentős szám Pest 19 ezres népességéhez mérten.
Kalapos vagy Szent?
Az önálló identitás kialakulását városnév felvétele jelzi 1777. november 7-én, amikor Pest város tanácsa elfogadja, hogy az Alsó-külvárost ezentúl Józsefvárosnak nevezzék. A Felső-külváros november 4-én a Terézváros nevet kapta. Ez a két dátum a plébániatemplomok alapításának dátuma is. Terézvárosban avilai Szent Teréz, Józsefvárosban az ács Szent József a templom védőszentje.
A történelemírás Mária Teréziát és II. Józsefet tekinti névadónak, a pesti kerületek (Erzsébet, Lipót, Ferenc), a monarchia városaihoz hasonlóan a Habsburg királyi család tagjairól vannak elnevezve. Bécs VIII. kerülete is Józsefváros (Josefstadt) I. József császár után, de van Józsefváros (Josefov) Prágában és Temesváron is, szintén II. József tiszteletére.
A kiegyezés után megerősödő nemzeti magyar emlékezet – ahogy a Magyarország cikke is tanúsítja – azonban inkább amellett van, hogy
„Terézváros és a Józsefváros nevét az ottani lakosság kérelmére az építtetni kért templomok patrónusától, t.i. szent Teréz és szent József nevéről kapta”,
egy árva szót nem ejtve a kalapos királyról.
Nyitókép: Huszár Boglárka
