A KSH idei februári adatai szerint 2022 második hónapjához viszonyítva 25,4%-kal nőttek az árak. De ha az egyes fogyasztói kosarakat nézzük, már nagyobb értékekkel találkozunk. A KSH által vizsgált átlagos – a valóságban nem létező átlagfogyasztóra kiszámolt – fogyasztói kosárban kb. egynegyed részt tesznek ki az élelmiszerek, de nyugdíjasoknál ez már majdnem 30%. Az átlagos gyógyszerköltés például 2,7%-ot jelent a fogyasztói kosárban, egy nyugdíjas kiadásaiban ez már 5,8%. És hiába van csupán 12,6%-os áremelkedés a tartós fogyasztási cikkeken, ez kevesebbet számít, mert hűtőgépet elég ritkán vásárolunk, míg élelmiszert mindennap.

Az online sajtóban is egyre több adat jelenik meg arról, hogyan változnak az árak: a G7 rendszeresen figyeli, mennyibe kerül egy nagybevásárlás, de egy ideje már a 444-nek is van inflációfigyelő aloldala.

Mindenki el tudja mondani a maga történetét, hogy milyen drágulásokkal találkozik. Lehet ezért éppen a brüsszeli szankciókat is hibáztatni – melyekről tudvalevő, hogy már a drágulás megindulása után születtek, és amiket a magyar kormány is rendre megszavaz a kezdetek óta –, de értetlenül állunk, amikor 80% feletti drágulást látunk a kenyérnél, majdnem 80%-osat a tojásnál, 66%-ot a száraztésztánál. Hogyan lehetséges, hogy az Eurostat adatai szerint 2022-ben az EU országai közül pont Magyarországon drágult a legnagyobb mértékben a hús, a tojás, a kenyér, a vaj vagy éppen a sör? Nem inkább az árstop nevezetű csodafegyverhez van ennek köze, ami még áruhiányt is okoz az általános drágulás mellett?

Azon túl, hogy búslakodik az ember, igyekezhet némi fizetésemelést kicsikarni a munkaadójától, kisebb-nagyobb sikerrel. Valószínűleg inkább kisebbel, mert ha emelnek is, az messze alatta marad a drágulás szintjének – mondjuk egy 9%-os fizetésemelés után is a bérünk reálértéken már jóval kevesebbet ér az egy évvel ezelőttinek. Jó esetben extra munkákat is be lehet vállalni önmagunk és a családunk fenntartásához, leginkább azonban spórolni fogunk. Kevesebb mindent veszünk, gyengébb minőségben, és folyamatosan azt lessük, mi merre olcsóbb vagy akciós. Ez persze a szokásosnál nagyobb tudatosságot és több időt igényel, mert napi szinten figyelni kellene, melyik boltba kellene betérni kenyérért, melyik üzletben olcsóbb a vaj.

Amikor a Cvekker figyeli az árakat

Jól jön tehát egy ár-összehasonlító oldal, ami elvégzi ezt a feladatot helyettünk. Magam is dolgoztam 15 évvel ezelőtt egy ilyen online portálnál, ami webshopok árait igyekezett összevetni. Műszaki termékeknél azonban sokszor könnyebb is az összehasonlítás, ugyanis cikkszám vagy modellszám alapján egybevethető két vagy több üzlet termékkínálata és árazása. Az élelmiszereknél azonban nem ez a helyzet, mert egy tej lehet Magyar, Milfina, Pilos, S-Budget, Mizo, Maszki, Garabonciás stb., és lehet UHT (ultrahomogénezett hosszan tartós) vagy ESL (Extend Shelf Life), esetleg hagyományos pasztőrözött tej. A zsírtartalom újabb választási szempont, és akkor arra ki sem tértünk, hogy laktózmentes-e, vagy éppen csak a kávénkba szeretnénk használni valami tejhelyettesítő növényi készítményt.

A Cvekker.com ár-összehasonlító oldal, az ígérete szerint erre a problémára igyekszik segítséget adni a fogyasztóknak. Megnéztem, és nem tartom haszontalannak, nálam sajnos mégis elvérzett a teszten, mert épp a fentebb jelzett alapproblémát nem nagyon tudja kezelni.

Nézzünk egy szokásos helyzetet: otthon azt az ukázt kapjuk, hogy vigyünk haza két liter tejet. Hogy hatósági árasat nehezen fogunk találni, már előre sejtjük. A 2,8-as vagy az 1,5-ös legyen, netán a 3,5%-os zsírtartalmú? Elvileg a 2,8-asból létezik hatósági áras, és ugye az 1,5-ös a „vizezettebb”, tehát logikusan annak olcsóbbnak kellene lennie. De az élet szinte mindig megtréfál.

Tejet én többnyire kávéhoz fogyasztok, és nekem az 1,5-ös is megfelel, nehéz ebben engem gourmand-nak tekinteni. Nem verem a fogamhoz az eurót, de figyelni szoktam az akciókat, és megveszem a 2,8-asat is, ha nem sokkal drágább. De a tej márkája hidegen hagy, ahogy az is, hogy magyar-e vagy sem. Nekem minden tej a tehénből jön.

A márkát nem is lehet eldönteni vásárlás előtt, mert az attól függ, milyen üzletbe térek be. A Lidl saját márkás teje a Pilos, az Aldiban Milfina van, a Sissy pedig a Penny Market önálló brandje. De ha tudom, hogy a Krúdy és körút sarkán ott a Penny és a GRoby egymás mellett, és egyikben érdemes venni a pékárut, a másikban a tejterméket, az már nem akkora erőfeszítés és időpazarlás, hogy mindkettőbe benézzek.

Mit ajánl a Cvekker?

Rákeresek a tejtermékekre és rögtön összezavarodom. Az oldal ugyanis az M-es méretű 10 darabos tojást tolja az arcomba elsőként. Talán mert a tyúk madár, és van madártej? (Szerintem még a Kinder tojásban is több tej van, mint egy tyúktojásban.) A tojásnak az alapvető élelmiszerek között lenne a helye, ilyen kategória ugyanis létezik az oldalon.

De azért szétnézek a tojások közt is, és megtudom, hogy aktuálisan az Aldiban 699-ért, a Sparban 799-ért, a GRobyban 999 Ft-ért mérik a tyúkok gyümölcsét. Ennyi? Hol a Tesco, az Auchan, a CBA, a Lidl, a Penny Market, hogy csak néhány ismertebbet soroljak?

Na mindegy, úgyis tejet akartam venni, görgetek tovább. Megtudom, hogy a zsírszegény (1,5%) Magyar Tej UHT literje 599 a GRobyban és 699 a Sparban, ugyanennek a 2,8%-os zsírtartalmú verziója 299 Ft az Aldiban. Ha laktózmenteset szeretnék, akkor a Mizót (1,5%) 699-ért mérik az Aldiban és a GRobyban, 789-ért a Sparban. Ennyi. Pontosabban még választhatom az Alpro Mandula italát is, amiből 1100 Ft feletti az ár mind a három helyen.

Ez így komolytalan, mert amíg ilyen kicsi a merítés, csak négy üzletet vizsgál az oldal (Aldi, GRoby, Penny és Spar), nem fogom azt érezni, hogy a legjobb ajánlatokból választhatok, és az oldal missziója, miszerint

megvalósulhatna. Ráadásul tudom, hogy igenis vehetek olcsóbban tejet az Aldiban, a saját márkás Milfina például biztosan olcsóbb. Lehet, hogy nem UHT, de nekem megfelel, az ESL tej is hetekig eláll a hűtőben. És mandulaitalból is szokott lenni jóval olcsóbb, ráadásul az bio. Csalódottságomban direkt rákerestem az Aldi aktuális akciós újságára, amiben 299-ért adják a kancsós Kokárdás tejet, amit még csak nem is említ a Cvekker.

Ha valamelyik termék megtetszik, be tudom tenni a virtuális cvekkerembe, amiben aztán üzlet szerint tagolva láthatom, mit hol érdemes bevásárolnom. Ez elviekben nagyon klassz funkció. De innen tudtam meg, hogy csak az említett négy lánc kínálatát listázzák, ezt ugyanis sehol máshol nem írták le. Hogy a Pennyből is vásárolhatok, úgy jöttem rá, hogy egyesével megnéztem a termékek árait, és a párizsiknál találtam tőlük is ajánlatot.

Mindezt egy béta állapotú oldalnál el tudnám nézni, de azt sehol nem írják, hogy most indultak és ez még tesztüzemmód lenne, csupán annyit, hogy

Valamit azt is, hogy „saját adatbázisból dolgozunk, így ennek használatával hozzájárulhatsz egy későbbi felhasználóbarátabb felület kialakításához”. De nekem alapvetően nem a felhasználóbarátsággal van gondom, illetve talán azzal is, ha idevesszük, hogy nem jók a kategóriák, nagyon szűkös a kínálat termékekből és üzletekből, és ezek után az is kérdéses a számomra, hogy az az adatbázis, amire hivatkoznak, mennyire friss.

Talán nem véletlenül nincs igazán jó hasonló oldal vagy alkalmazás, mert sokkal bonyolultabb mechanizmust igényelne a mögöttes adatbázisnak az összerakása, folyamatos frissítése. És akkor még ott van az a kínzó kérdés, hogy milyen üzleti modell lenne az egész mögött, mert az üzleteknek, akiknek a termékeit listázzák, nem hinném, hogy érdekük lenne az ilyen szintű transzparencia, azzal ugyanis önmaguk ellen dolgoznának. Így tőlük nem remélhető, hogy támogatnák az oldalt. Nem véletlen, hogy mindegyik láncnak saját alkalmazása van inkább, amiket külön-külön kell letölteni a mobilunkra, de így pont az összehasonlítás marad el.

Arra azonban továbbra sem tudjuk a választ, hogy miért olyan drága minden. Ezt ugyan nem a Cvekkernek kellene megválaszolnia, de engem akkor is érdekel, hogy „mi kerül ezen a fotelon…”?

Nyitókép: Balogh Zoltán / MTI