A 19. század végén és a 20. század elején a Magyar Királyi Államvasutak több kolóniát is épített a dolgozói számára, így alakultak itt ki a kertes szigetek az akkori ipari dzsungelben. A földszintes, egy-két emeletes házakhoz tágas és gondozott udvarok tartoznak, virágokkal, fákkal. A házak jellege és stílusa az akkori MÁV-előírásokhoz igazodott.
Szigeti Zsuzsa nagyszülei a MÁV-telep X. kerületi részén, a Pongrác útnál laktak – gyerekkorának nyarait náluk töltötte –, és anno a papája is MÁV-os volt, az Északi Járműjavítóban dolgozott. Amíg a szülei munkában voltak, addig ő az unokatestvéreivel és a többi, napközben a nagyszülőknél tanyázó gyerekkel együtt szívesen játszott a környéken. „Egész nap kint voltunk az utcán és betyárkodtunk.”
1981-ben talált egy lakáshirdetést a MÁV-telepen, azóta itt él ő is, gyerekei is itt születtek, és itt lettek megkeresztelve a Kisboldogasszony templomban. Zsuzsa igazi lokálpatrióta, nem csupán szereti ezt a környéket, tud is róla mindent, tesz is érte.
Ez a telep 1894 és 96 között az Északi Főműhely dolgozói számára az 1873-ban leégett Kőbányai úti kocsigyár helyén épült fel, egykor Jancsi-telepnek is nevezték. Egyesek a telep építését elindító Müller János nevére, mások inkább a gőzmozdony egyik pótfékszelepére, a jancsifékre eredeztetik vissza a névadást. Zsuzsa szerint viszont az a legvalószínűbb, hogy az Északi Főműhely menzáján fizetőeszközként használt Jancsi-pénz adta a hely nevét.
A MÁV-telepet a Hungária „közép körút” vágja ketté, ma kb. egyharmada a VIII., többi része pedig a X. kerülethez tartozik. Míg a X. kerületi oldalon, a Csilla utcát kivéve, a házak csak számozással vannak jelölve, addig a nyolcban visszaköszönnek a beszédes nevek: Szemafor, Lokomotív utca, Vagon tér. Ez utóbbit Tbiliszi térre nevezték át 2013-ban, Georgia fővárosáról – és azóta már a nemzetközi kapcsolatokat is építik itt a helyi erők. A Vagon nevet pedig egy addig névtelen utca kapta meg a lakók kérésére.
Volt egy fürdőház is a telepen, négy fürdőszobával. Rendje volt, hogy ki hol lakik a telepen; míg a kőbányai oldalon inkább szakmunkások, a józsefvárosi oldalon mozdonyvezetők és tisztviselők laktak, a Vagon tér két oldalán például altisztek éltek. Csak az utóbbi évtizedekben változott meg a lakosság összetétele.
A II. világháború után a telep kikerült a MÁV kezeléséből, a kerületek azonban nem tudtak, vagy nem akartak a hozzájuk került ingatlanokkal foglalkozni. Sem állagmegóvás, sem fejlesztés nem történt. A rendszerváltás után több tanácsadó – köztük a Világbank is – a köztulajdonú bérlakásszektor részleges vagy teljes privatizálását, a lakók számára a tulajdonjog kedvezményes átadását javasolta a kormánynak. Úgy vélték, a privatizálás következtében megszüntethető bérlakás-támogatás tehermentesíti majd az amúgy is túlterhelt költségvetést, valamint a tulajdonosok érdekeltek lesznek a lakások karbantartásában és felújításában. Az itt élők is kaptak engedélyt a komfortosításra, bővítésre, tetőtérépítésre, de éveken át küzdöttek, hogy meg is vehessék ezeket az általuk felújított ingatlanokat. 2021-ben végül, aki akarta, meg tudta vásárolni a lakását, és a házak négylakásos társasházakká lettek nyilvánítva.
2018-ban megalakult a Józsefvárosi MÁV-telepért Egyesület (JÓME), hogy a régi MÁV-telep lakóit aktív, környezetükre ügyelő közösséggé formálja, a telep épített és szellemi múltját megőrizze. Zsuzsa szerint itt sokaknak természetes, ha bárhol szemetet látnak, felszedik és összesöprik.
A közösségépítésen túl is vannak terveik, ilyen a zajvédő fal kialakítása a vasúti pálya és a villamostöltés mellett. Innovációban is gondolkodnak: szeretnének öko-lakónegyeddé válni. Uniós és egyéb forrásokat bevonva szeretnék bebizonyítani, hogy a száz évnél idősebb, korszerűtlen épületekben is lehet energiatakarékosan és környezetbarát módon élni. Zsuzsa zárógondolata, hogy szeret itt élni. Könnyen eljut pár perc alatt autóval, biciklivel, BKV-val bárhová, mégis kertes, zöld területen lakik, és örül neki, hogy a gyerekeinek is tudta biztosítani mindazt, amiben neki is része lehetett itt, a MÁV-telepen.
