Május 6-án este jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben a döntés: az Építési és Közlekedési Minisztérium érvénytelenítette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) józsefvárosi campusára kiírt tendert azzal az indoklással, hogy a minisztérium szerződéskötésre és teljesítésre képtelenné vált. A hírt Pikó András polgármester azonnal kiposztolta a Facebookra. Öt és fél éves jogtiprás végének nevezte a folyamatot, hozzátéve: ha nem küzdenek, az építkezés a kormányváltás előtt megindulhatott volna, így azt nem lehetett volna már leállítani.

A Bródy Sándor utcai homlokzati részek mellett megmaradt a két megkímélt, ám felújításra szoruló palota, az Esterházy és a Károlyi, de minden más odalett. A terület sorsa nem csupán kerületi ügy, az egész

mi épül egyetem helyett, már ha épül egyáltalán valami.

Helyi érdek

A beruházás leállásának hírére azonnal reagált Rádai Dániel alpolgármester és Vitézy Dávid – az alpolgármester és az új kormány közlekedési és beruházási minisztere korábban is egyeztetett informálisan, de hivatalos párbeszéd a miniszter kinevezését követően indulhatott meg. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával (MKPK) és a Pázmánnyal a döntés megjelenése óta még nem tárgyaltak.

Az önkormányzat szerint az érintett terület sorsa kizárólag a józsefvárosi és palotanegyedi lakók, valamint az őket képviselő önkormányzat érdemi bevonásával alakulhat. Bármilyen elképzelés is születik egy esetleges fejlesztésről, az önkormányzat csak lényegesen visszafogottabb, a Palotanegyed igényeihez igazodó, szellős, átjárható megoldást tud támogatni, amelynek fontos eleme a közösségi és rekreációs funkció, valamint a klímaváltozást ellensúlyozó zöldfelület. Éppen ezért

kezdenék a folyamatot, aminek a kimenetelét sejteni lehet: a lakók az elmúlt évek egészségkárosító, poros, zajos mindennapjai után vélhetően egy parkot látnának itt legszívesebben.

Vitézy Dávid miniszteri meghallgatásán is szóba került az ügy. Vitézy szerint a tanulság az, hogy állami beruházást az önkormányzat és az ott élők megkerülésével sehol nem lehet végezni. Józsefváros készen áll az együttműködésre, és olyan kompromisszum jöhet létre, ami nem ellentétes a VIII. kerületi polgárok érdekeivel.

Civil ellenállás

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CaPE) 17 éve működik kulturális lokálpatrióta közösségként, a rádióépületek körüli események azonban politikai dimenzióba lökték a csoportot. Márkus Ferenc, a CaPE elnöke és a Zöld Palotanegyedért mozgalom egyik motorja elmondta, hogy a konfliktusos ügyeket tudatosan a Zöld Palotanegyedért nevén vitték, hogy a CaPE-t tisztán tartsák a politikai támadásoktól. Ez mára megváltozott – az alapítást követő időszakban még Kocsis Mátét is tagjai közt tudó CaPE már nyíltan vállalja a fellépést.

Az építőmérnök Márkus Ferenc szerint a legnagyobb sikerük az volt, hogy tiltakozással és jogi akciókkal sikerült annyira elhúzni a bontást, hogy a beruházó a kormányváltás előtt már nem tudta elkezdeni az építkezést. A rádióépületek lebontását nem tudták megakadályozni, ezt szomorúnak tartja. Pikó András a Klubrádióban hasonlóan értékelte a helyzetet egy bokszmeccs-hasonlattal: „bennünket püföltek, mi meg kettős fedezékből be szoktunk szurkálni – és

Az épület- és tájsebeket be kell gyógyítani: a terület nagy részét a CaPE szerint parkosítani kellene, míg a két megmaradt palota a Magyar Nemzeti Múzeum kezelésébe kerülhetne, így azok felújításának társadalmi haszna is volna. Ez a gondolat nem előzmény nélküli, egy 2016-os kormányhatározat a Rádió területét a Nemzeti Múzeum kezelésébe adta, csak 2019 őszén adta a kormány a PPKE tulajdonába.

Azzal, hogy a múzeum új ingatlanokhoz jut, százhúsz éves probléma oldódna meg: Debreczeni Droppán Béla, a múzeum munkatársa Facebook-posztban emlékeztetett arra, hogy az intézmény ennyi ideje küzd helyhiánnyal – Szalay Imre igazgató már 1907-ben javasolta a szomszédos Lovarda-telek megvásárlását és az Esterházy-palota megszerzését. Akkor is a saját telkük mögötti terjeszkedés lett volna a kézenfekvő megoldás. Ez most végre összejöhet.

Állami részvétel

Három éven belül le lehetne zárni a folyamatot szalagvágással együtt, ha minimális építési programról és jelentős parkosításról születik döntés, véli Márkus Ferenc. Ehhez persze előbb rendezni kellene a tulajdonjogot: a terület a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tulajdonában van, vagyis az államosítás politikai döntés és tárgyalás kérdése.

Az egyetemet fenntartó MKPK a területet a piliscsabai campusáért kapta cserébe. A régi campus részben kihasználatlanul áll, oktatás már nem folyik a területen, az épületek állapota folyamatosan romlik. Márkus Ferenc úgy véli, az egyháznak is érdeke lehet tárgyalóasztalhoz ülni, ha pedig erre nem hajlandó, a kormánynak lehetősége van akár a terület kisajátítására is, megfelelő kártalanítással. Az önkormányzat hasonló állásponton van: szabadabb mozgásteret adna a fejlesztési irányoknak, ha az ingatlan visszakerülne állami tulajdonba, de a döntés az állami szervekre tartozik.

Márkus Ferenc megkérdőjelezi, szüksége van-e egyáltalán az egyetemnek ilyen léptékű campusra, hiszen az oktatás szerinte így is akadálytalanul zajlik, még ha nem is egy helyen – az új campusra a bölcsészettudományi kar költözött volna, ami nem találta meg állandó helyét, mióta elhagyta Piliscsabát. Ha a centralizált campus mégis kiemelt célja marad az egyetemnek, Márkus szerint más, kevésbé a belvárost megcélzó területben kellene gondolkodniuk. A Palotanegyedben már most is több egyetem, kar működik: a Pázmány Jogi és Bölcsészettudományi Kara, a Semmelweis Egyetem egy része és az Andrássy Egyetem. Több ezer embert ráereszteni erre a területre – a közlekedési és hulladékkezelési következményekkel együtt – komoly hatástanulmányt igényelt volna, amit sosem láthattak se a civilek, se más.

A Múzeumkert jó időben most is tele van emberekkel, a nyári, belvárosi hőség pedig egyre elviselhetetlenebb. Nagy, egybefüggő zöldfelületet a város közepén nem könnyű kialakítani. A CaPE és a Zöld Palotanegyedért évek óta hangoztatja, hogy egy hatalmas park kialakítása történelmi lehetőség a főváros számára, a következő generációk is hálásak lesznek, ha megépül.

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf