Négy

józsefvárosi illetőségű közül kapott Budapest díszpolgára címet:

Keleti Ágnes ötszörös olimpia bajnok tornász, a Nemzet Sportolója, aki 46 alkalommal nyert magyar bajnokságot és hétszeres csapatbajnok, s mindmáig a legeredményesebb magyar tornász – idén volt 100 éves – Józsefvárosban, a Rákóczi tér 14-ben született.

Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, a Dankó utcában működő Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora és Oltalom Karitatív Egyesület elnöke évtizedek óta dolgozik az elesettek, hátrányos helyzetűek, hajléktalanok támogatásáért, Józsefváros díszpolgára is. „Józsefvárosban jelen van az élet teljessége, van Palotanegyed és szegénynegyed is, amiért azt gondoltuk, itt van a helyünk.

Ennek a kerületnek miért ne lehetne a szolidaritás a specialitása?”

– mondta lapunknak, amikor a budapesti díszpolgári díj kapcsán beszélgettünk vele.

Novák Ferenc „Tata” a néptánc színpadi megjelenítésének mestere és tanítója, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas – de birtokosa a Józsefvárosi Becsületkeresztnek is –, rendkívül gazdag és sikeres életutat járt be, ám Józsefvároshoz mindig hű maradt.

„A mai napig nem vagyok képes innen elmozdulni, most is a Népszínház utca és a Köztársaság tér sarkán lakom…”

– írta. A budapesti díszpolgárságra ajánlás a józsefvárosi önkormányzat kezdeményezése volt.

Posztumusz díszpolgári címet kapott Perczel Anna, építész és urbanista, az Óvás! Egyesület alapítója, aki évtizedeken át különlegesen aktív munkát végzett Budapest múltjának, hagyományainak és épített örökségének, benne Külső-Józsefváros építészeti értékeinek megmentésért.

Három

kerületi kötődésű kapott Budapestért díjat:

Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója a kitüntetés kapcsán elmondta a Józsefváros Újságnak, a díjat ugyan ő kapta, de legalább annyira a Menhely Alapítvány egészét illeti, aminek Józsefvárosban vannak meghatározó intézményei. Részt vesznek a kerületi és a fővárosi hajléktalanellátásban is. A Menhely a fővárosi hajléktalanellátás támogatásának egyik közvetítő szervezete más civil szervezet felé, miután 2011-ben megszűnt a kerületek közvetlen támogatása, mondta Aknai. „Önmagában már azt is elismerésnek tarthatjuk, hogy felszínen tudtunk maradni azután is, hogy 2011-ben megváltozott a hajléktalanok kormányzati megítélése, de ez a díj köszönetet is és biztatást is jelent, hogy »csak így tovább!«. Mi egyébként azt a határozott álláspontot képviseljük, hogy hajléktalan emberekért dolgozunk olyan szakmai alapon, ami független ideológiáktól.

A Menhely adja ki a Fedél Nélkül, hajléktalanok által szerkesztett és terjesztett lapot is, aminek szerkesztősége szintén most kapott fővárosi kitüntetést.

Berényi Tamás klinikai főorvos a Semmelweis Egyetem Füvészkert mellett épült új klinikáján a létrehozója és vezetője volt a sürgősségi osztálynak. Nemrég ment innen nyugdíjba, de mint elmondta, most is visszajár tanítani, és a modern magyar sürgősségi ellátás egyik megalapozójaként szakértőként is igénybe veszik a segítségét.

„A korszerű, nemzetközi munkának megfelelő sürgősségi ellátás bevezetésében valóban meghatározó szerepem volt, és ez felváltotta a mentésre szorítkozó szemléletet. A klinikai sürgősségi osztály megvalósításában 10 évet töltöttem” – mondta lapunknak, de kiderült az is, nem a munkahely volt az egyedüli kapcsolata Józsefvárossal, hanem sokáig itt is élt a Víg utcában.

Öröm számára a kitüntetés, mert a szakmán túl általában nem díjazzák az orvosi munkát, ami szerinte jól tükrözi a társadalmon belüli megbecsülésüket, bár a covid-járvány felértékelte a szerepüket. „A munkában magammal és másokkal szemben is 100 százalék feletti elvárásom van, a magánéletben azonban nem ragaszkodom a formalitásokhoz” – reagált arra az észrevételre, hogy tekintélyes, mégis „laza” embernek tűnt a díjátadón.

Pirisi Károly a hátrányos emberek felzárkóztatásáért kapott kitüntetést. A Józsefvárosban működő fővárosi intézmény, a Budapest Esély Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Az 1996-ban alapított intézményről elmondta, hogy eleinte, amikor még a főváros feladat volt a közmunka szervezése, annak koordinálása volt a feladatuk, így annak biztosítása is, hogy mindenki a képzettségének megfelelő munkát kapjon, még ha nem is közvetlenül a lakhelyén. 2011-ben megváltozott a rendszer, kerületi (települési) hatáskörré vált a közmunkaellátás, azóta

„Sok önkéntesünk van a kerületből. Esélyegyenlőségi programunk része például egy társasjáték, amivel a józsefvárosi iskolákba is szoktunk menni, ennek során a gimnazisták a közérdekű munkafeladatukat is teljesíteni tudják. Támogat-lak néven pedig nevelőotthonból kikerült roma fialatokat segítünk” – sorol példákat a sokrétű tevékenységre. Idén ők segítettek a józsefvárosi gyerekek nyaraltatásában is.

Két

józsefvárosi szervezet kapott Zalabai Gábor díj – a budapestiek esélyegyenlőségéért elismerést:

A Dankó utcai Oltalom Karitatív Egyesület, melynek nevében szintén Iványi Gábor vette át a díjat a kiszolgáltatott emberek lelki és anyagi támogatásáért kapott díjat.

Az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) szintén a kerületben működik, Bende Anna – maga is józsefvárosi –, az egyesület társelnöke arról beszélt, hogyan próbálnak nagyon gyakorlati módon tenni a lakhatási válság ellen. Lakásokat bérelnek relatíve olcsón, és rengeteg társadalmi munkával, a leendő bérlőket is bevonva felújítva adják bérbe azokat. Ez a módszer nem a legelesettebbeken segít, arra szociális bérlakásokra volna szükség, mondja, hanem azoknak a fiataloknak vagy például egyedül gyereket nevelő anyáknak, akik fenn tudnak tartani egy mérsékelt bérő lakást, de képtelenek megfizetni a magas piaci bérleti díjakat.

– mondta el nekünk. Hasonló rendszert szeretne bevezetni Jószefváros is, erről Pikó András több alkalommal is beszélt, és az ULE a jó tapasztalatokkal felvértezve mára a fővárosnak és a kerületeknek tanácsadó szakmai segítője is lett az innovatív lakáspolitikai megoldásokat bevezetésében.