A Tömő utcai középső toronyház aljában, a Domus Altus közös képviselet irodájában ülünk, önök a cég vezetői. Ez volt az első házuk?
Egervári Zoltán: Mindketten itt laktunk. Engem a lakók vontak be az Intézőbizottságba, Mercédesz évekig gondnoka volt a háznak. Fokozatosan alakítottunk ki egy házkezelési rendszert, ami túllép a rutinproblémákon és figyel a közösségben zajló dolgokra is. Többéves tapasztalat birtokában kezdtük el céges formában felvállalni más házak kezelését is.
A Tömő utcai toronyházak 50 éves születésnapjára kiadtunk két kis könyvet, ami összefoglalja, mi történt 1970-71 óta. Itt idéztem Müller Pétert, aki azt mondja: igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást, vagyis barátok minden érdeken túl.
Sári-Molnár Mercédesz: A Tömő utca 40–46. sokak szemében mintaház, mert közösségben gondolkodó lakóközösség jött létre, erre itt nagy volt az éhség. Mi a legnagyobbtól a legkisebbig, minden problémára igyekeztünk reagálni. Amikor átvettük a házat, sok problémás lakónk volt, ezek szépen lemorzsolódtak a harmadik év végére.
Kemény közösségépítésbe fogtunk. Volt a gyerekeknek Mikulás ünnepség, a felnőtteknek karácsonyi buli, a lakók együtt kertészkednek a mai napig. És közben felújítottuk a házat is, ezt látta a környék, így jöttek a megrendelések.
Eléggé szokatlan, hogy egy céges közös képviselet ennyit foglalkozzon a ház belső életével.
E. Z.: Amikor átvettünk újabb házakat, egyértelmű lett, ahol ekkora közösségek vannak, ott ugyanúgy végig kell csinálnunk a közösségformálást. Ennek része, hogy az elején meghozzuk azokat a szabályokat (SZMSZ-módosítást, házirend átalakítását), ami megalapozza, hogy a lakók nyugalomban tudjanak élni. Az épületgondnokunknak pedig nagy szerepe van abban, hogy a szabályokat betartassa.
S.-M. M.: Hét évig voltam a két toronyház épületgondnoka. Nagy meló felnőtt embereket rávenni arra, hogy élni hagyják egymást. De egy idő után megtanulták és kiszorították a lakóközösségből azokat, akik nem akartak alkalmazkodni.
Egy új bérlő jelentkezett be egyszer, de másnapra összepakolt, mert belátta, nem lesz képes alkalmazkodni a házirendhez, amit bejelentkezéskor alá kellett írnia.
E. Z.: Hiába tesz meg mindent a közös képviselet azért, hogy egy társasház jól működjön, ha nincs mögötte támogató közösség. Ahol nagy az érdektelenség és egyéni érdekek próbálnak felülkerekedni a közösségén, azokat a társasházakat nyugodt szívvel elengedjük.
A munkánk nem ér ott véget, hogy a kötelező feladatokat elvégezzük. Azt szeretjük, ha egy társasház közösségként is működik, és amiben dönteni kell, azon közösen gondolkodnak. Ezért csak egy szűk sugarú körön belül vállalunk el házakat. A mostani 24 épületet, ahol mintegy 3000 lakás (albetét) található, lényegében napi szinten figyelemmel tudjuk követni.
A közgyűléseken már nem esik szó olyan problémákról, amik a napi kommunikációban is megoldhatók, pl. egyenlegek egyeztetése, ott azokról a tervekről hozunk végső határozatot, amikről egész évben beszéltünk a tulajdonosokkal.
De ennyi emberrel hogyan lehet kapcsolatot tartani?
E. Z.: Bevállaltuk, hogy a házak Facebook-csoportjaiban kommunikálunk, így gyakorlatilag mindenről értesülünk, és ezen kívül napi száz körüli hívást is kapunk. A legtöbb társasházkezelő szinte retteg az ilyesmitől, pedig egy Facebook-csoport mintegy elénk vetíti a társasház összes ügyes-bajos dolgát, mi pedig időben tudunk reagálni. De mindig elmondjuk, nem ez az elsődleges kommunikációs csatorna: volt itt egy tűzeset, és előbb került ki róla bejegyzés a Facebook-csoportba, minthogy a tűzoltóság értesítve lett.
SZ.-M. M.: Rengeteg házon kívüli dologról is tájékoztatjuk így a lakókat: útlezárás, megváltozott forgalmi rend, vagy, hogy a közelgő lomtalanításkor hova tehetik a hulladékot. Lomtalanításkor kijelölt helyeket alakítunk ki, hogy meg tudjuk védeni a zöldfelületeket és elkerüljük a szokásos rendetlenséget.
Be lehet tartatni az ilyen házi szabályokat?
E. Z.: A házak épületgondnokai felügyelik a lomtalanítást, itt vannak estig. A renitensekkel szemben a legfőbb szankció, hogy kihívjuk a közterületest.
SZ.- M. M.: Egy bérlő a harmadik emeleti lodzsáról dobálta ki a lomokat. Rá a közterület-felügyeletet és a rendőrséget is kihívtuk. Így járunk el a szabályokat felrúgó lomisokkal is.
A rendfenntartók készségesen kijönnek a hívásokra?
E. Z.: A közterület-felügyelettel és a rendőrséggel is jó kapcsolatban vagyunk. Külön kiemelném a Tömő utcában Ember Beáta közterület-felügyelő lelkiismeretes munkáját. A kerületi rendőrök, bár létszámhiánnyal küzdenek, mindig megfelelő módon reagálnak a bejelentésünkre. Mi pedig a nálunk történt bűncselekmények felderítéséhez megadjuk nekik a maximális segítséget.
A házainkban több mint 200 kamera működik, az elmúlt években hetvennél több felvételt adtunk át a rendőrségnek, sok elkövetőt sikerült elfogniuk. A kamerafelvételek adatkezelésével egy kis céget bíztunk meg, nekik megvan minden szükséges engedélyük, és akár az elkövetés után fél órával elküldik a felvételeket, s nem a szokásos 24-48 órán belül.
Háromezer lakás már elég munkát ad a házakban szolgáltatást nyújtóknak, nyilván kiválasztották, kivel dolgoztatnak.
E. Z.: Megpróbáltunk olyan szakembereket találni, akik elfogadják, hogy a társasházi karbantartásoknál, üzemeltetésnél első helyre helyezik a közös képviselet megbízásait. Itt rendszeres munkájuk van, víz-, fűtés-, csatornajavítás hetente többször, akár minden nap előfordul, legalább két-három naponta villanyszerelési munka is.
SZ.-M. M.: De nem szerződtünk le senkivel, és több céggel is együtt dolgozunk. Nem szeretnénk, ha bárki úgy venné, monopolhelyzetben van, és ezzel visszaélne. Ennyi ház már elég sok pénzt jelent, ha elégedetlenek vagyunk a munkával, szankcionálni is tudunk.
Úgy gondoljuk, ezek a szakemberek a lakáson belüli munkáknál minket is képviselnek. Úgy kell viselkedniük és dolgozniuk, hogy a tulajdonos elégedett legyen. Ha ez nem történik meg, ebből a körből ki is lehet kerülni. Újra meghirdetjük a munkát, s jöhet egy másik vállalkozó.
Egy kisebb háznak egyedül ezt sokkal nehezebb megtennie.
E. Z.: Nagyon hiányzik egy olyan fórum, ahol a kerület közös képviselői megoszthatnák egymással a tapasztalataikat, jó megoldásaikat. Az önkormányzati közös képviselői fórumok is eredményesebbek lennének, ha a közös képviselők egyeztetett javaslatokkal jelennének meg, s nem ott beszélgetnénk olyan problémákról, amiket a tapasztaltabbak már megoldottak.
Mit várnának az önkormányzattól?
E. Z.: Az építkezések szabályozása, parkolóhelyek befoglalása, lezárások ügyében több kommunikációra számítanánk, nem máról holnapra történő intézkedésre, így csak utólagosan tudjuk a lakóközösséget tájékoztatni. Az lenne az igazi, ha javaslatot is tehetnénk jó megoldásra. Legyen idő arra, hogy akár a lakóközösségben megfuttassuk ezeket az igényeket, mi élünk itt, és a javaslatunk talán kisebb felfordulást okozna az adott területen.
A másik a közbiztonsággal kapcsolatos. Elkezdődött a szerveződés polgárőrség felállítására, későn, de még időben. A polgárőrök a lakóközösségekből kerülnek ki, ismerik a problémákat, ahol be kell avatkozni, ahol rendszeresebben kell ellenőrizni. A mi 24 házunkba egyetlen bilétával be tudna jutni egy polgárőr páros, akik végigjárnák az épületeket, ez a lakóközösségeknek is megnyugtató lenne.
SZ.-M. M.: Jó lenne, ha nem előre betáblázott időpontban lenne a közterületi fűnyírás, sövénynyírás, hanem jelezhetnénk a Józsefváros applikáción, mikor van rá szükség.
Tetszik, hogy megújult a Szigony utca környéke, virágzik minden, hogy játszótereket fejlesztenek, de nagy probléma, hogy nincs elég parkőr. Az óvoda mellett gyönyörűen megcsinálták a Losonci teret, de tele cigarettacsikkel, feles üvegekkel, ott dohányoznak az óvoda mellett. Létrehozunk értékeket, és nem tudjuk megvédeni. Az embereket kellene nevelni igazából.
E. Z.: Itt csatolnék vissza a közösségépítésre, amit mi a társasházainkban végzünk. Sok évvel ezelőtt a lakók válogatás nélkül öntötték a szemetet a zöld kukába. Csak a Tömő utcai házakban van 600 lakás, és sikerült elérnünk, hogy ma már mindenki szelektálva hozza le a hulladékot, és van külön sütőolajgyűjtés, elemgyűjtés, üveggyűjtés is, tisztaság van az épületben, nincs eldobálva a szemét, nincs dohányzás. Nagyon sok kommunikáció kellett ehhez, leírtuk, mekkora megtakarítást lehet így elérni, és hogy figyelnünk kell a környezetünkre. Szankcionálni is kellett: több esetben visszakerült a helytelenül kezelt szemét a tulajdonos ajtaja elé.
Azt hiszem, ha itt rendet lehetett rakni a fejekben, hosszú távon ez kerületi szinten is lehetséges. Jobban kellene kommunikálni, előadásokat tartani, közös megmozdulásokat szervezni szemétgyűjtéssel, söpréssel.
SZ.-M. M.: Az üzleteket is be kellene vonni, mert ők is felelősséggel tartoznak. Ami a dohányboltok körül van, az brutális, de a vietnámi boltoknak, kisközérteknek is ki kellene venniük a részüket a tisztaság megőrzésében.
Felkerekedtünk, hogy megnézzük, milyen fejlesztések történtek a házban. Kívülről is látható, hogy hőszigetelést kapott az épület.
E. Z.: Évi hatmillió forinttal kevesebbe kerül a fűtés a szigeteletlen házhoz képest. De nyílászárókat is cseréltünk, ami néha többet hoz, mint a szigetelés. Nyáron nehezebben melegednek fel a lakások, hűtésre is kevesebbet kell költeni. A tetőn pedig napelem van, az is másfél millió plusz évente. A ház mindezért hét évig hitelt fizetett, de mégsem kellett egyetlen fillérrel sem emelnünk a közös költséget. Igaz, nagyon minimális volt, amit fejleszthettünk ezalatt. Most, hogy letelt a hitel, elkezdődik a földszint felújítása, már belsőépítészeti tervünk is van, a bejárati rész zöldfalat fog kapni.
A liftek is újak, a szemétledobót pedig teljesen átalakították. Megszűnt a ledobócső, a kicsempézett helyiségben szelektíven kell elhelyezni a hulladékot, van étolaj- és elemgyűjtő is.
SZ.-M. M.: A lift hét éve lett felújítva, a házközösséget dicséri, hogy ma is így néz ki. Vigyáznak a tisztaságra, és rászólnak arra, aki nem megfelelő helyre dobja a szemetet.
Megmutatták a hulladéktömörítőt is, a kukát kell belerakni, és felére nyomja össze a tartalmát.
E. Z.: Azelőtt 16 kukánk volt, heti háromszor tizenhat ürítését fizettük. Most hétfőn 7, szerdán és pénteken csak 6–6 után fizetünk, ennyivel olcsóbb az új rendszer. És ezeknek a házaknak a rémétől, a szemétledobói tűztől sem kell többé tartanunk.
Az üres kukákat félig fedett helyen, a Jázmin utcai oldalon tartják, rámpán lehet az utcára kitenni őket.
E. Z.: A kukákat azelőtt egy meredek lépcsőn kellett levinni. Az öt toronyházból négynél már rámpa van, idén nyertünk pénzt pályázaton az ötödiknek. Igazából arra szolgál, hogy az idősek, babakocsisok, mozgássérültek akadálymentesen eljuthassanak a liftig.
Egyébként a kukákat száműzzük a százévesnél régebbi házaink előteréből is. A Bókay utca 52-ben például az udvaron, zárt tárolóban vannak a szemétgyűjtők, s ahogy kinyitjuk a fából készült tároló tetejét, a lánccal rácsatolt kukafedél is automatikusan felnyílik.
Mercédesz a Jázmin utcai oldalon megmutatta az előkertet.
SZ.-M. M.: A házak előtti kis kertek közterületen vannak, de jó harminc éve a társasház gondozza őket. Most ezt a részt örökbe is fogadtuk, kaptunk rá 200 ezer forint támogatást, amire újra pályázunk majd. Mi 800 ezer forintért alakítottuk át igazi kertté, építőkövekkel, támfallal, a lakóközösséggel együtt csináltuk meg. Most a ház előtti részeket is szeretnénk örökbe fogadni, ott öntözőrendszert szeretnénk kialakítani. Hasznosak ezek az önkormányzati pályázatok, a Dankó utca 38-ban is pályázattal alakítottunk ki egy hasonló magaságyást az eredetileg betonos udvaron.
A folyosón takarítókkal találkoztunk, takarítófelszerelést toltak. Megtudtuk, hat házat takarítanak, kitelik vele a napjuk. Megmutatták a csempézett helyiségüket, ahol mosógép is van a mopok tisztítására. A folyosón pedig külön vödör és felmosó a lakóknak, hogy fel tudják takarítani, ha valami piszkot okoznak a szeméttel.
S.-M. M.: A pandémia alatt nagyot változott a gondnokok szerepe, eljártak a boltba, ráakasztgatták a szatyrot a kilincsekre. Kemény időszak volt, de összekovácsolta az embereket.
E. Z.: A kerületben az önkormányzatnak van egy hasonlóan nagyon izgalmas feladata, hogy az emberek öntudatosságát növelje. A részvételi iroda jó dolog, közösséget próbálnak kovácsolni, ezt kéne sokkal jobban nyomni. Ahogy a társasházak némelyik közös képviselője próbál közösséget építeni, az önkormányzatnak is ezt kellene csinálnia azáltal, hogy „neveli” az itt élőket, és sokkal jobban átmenne a mondanivalója, jobban vigyázna mindenki a környezetére.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
