A Pázmány Campus beruházással kapcsolatos széles körű felmérés eredményeiről, illetve a projekt új fejleményeiről volt szó azon a kis lakossági fórumon, amit a Zöld Palotanegyedért és a Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CaPE) szerveztek kedd este a Pollack Mihály térre. Az érdeklődők Aradi Fannit, a Közösségi Részvételi Iroda munkatársát és Pikó András polgármestert kérdezték az eredményekről, de még inkább arról, mit lehet tudni a projekt jövőjéről.

Aradi Fanni elmondta, hogy a felmérés egy összetett véleményezési folyamat volt (nem nemzeti konzultáció vagy fővárosi lakógyűlés szintű kérdezés zajlott), ami hosszú tárgyalás végeredménye lett. Mert végül az önkormányzat vállalta a feladatot a beruházó asszisztálásával (noha az ő feladatuk lett volna ez). A lakossági fórumokon részt vettek azok az illetékesek, akik meghozzák a döntéseket a projekt további lépéseiben, de az önkormányzat fel szerette volna mutatni a lakosság véleményét is a projektről.

Eegy hónap alatt több mint ezren válaszoltak. A legfontosabb kérdés talán az, hogy a kitöltők hol laknak. A kérdőívet kitöltötte a közvetlenül érintett házakban lakók közül 161-en, 191-en a palotanegyedi lakosok közül, további 162-en, akik Józsefvárosban laknak és 676 nem itt élő is, ami annak is betudható, hogy az egyetem is kapacitálta a hallgatóit a kitöltésre.

A kérdőívre érkezett válaszok eredményéről részletes kiadvány készült, melyet a helyszínen kiosztottak, de elérhető az önkormányzat honlapján, és mi is írtunk róla.

Az eredmény bemutatását követően Pikó András polgármester vette át a szót, és kijelentette, hogy ez eléggé meghatározza, hogy az önkormányzatnak mi a feladata, illetve mit kell képviselnie.

„Mi természetesen elsősorban a józsefvárosi lakosok, azon belül a palotanegyediek véleményére koncentrálunk, különösen a közvetlen környezetben lakókéra.. Nekünk ez a fontos, és ezt nyilvánvalóan érvényesíteni fogjuk a tárgyalásokban is. Tudomásul vettük, hogy a felmérésben éltek a lehetőséggel a Pázmány Campus létrejöttében érdekeltek is, de egy önkormányzat elsősorban a saját lakosainak a véleményére kell, hogy figyeljen”

– mondta Pikó András.

Ez a vélemény nem teljesen elutasító a Pázmány kampuszával szemben, de nem mindenáron akarnak itt egy új gigantikus méretű egyetemi épületet. Szeretnék megőrizni azt, ami megőrzendő érték: ilyen a Rádió épülete, illetve a Szentkirályi utcaképe, homlokzatai, valamint az ottani épületek.

A lakosok döntő többsége a központi épületmonstrum létrejöttét viszont elutasítja, és inkább azt szeretné, hogy a területet a lehető legtermészetesebb módon hasznosítsák. Hogy milyen funkciókat akarnak kivetetni az itt élők, fontos üzenet: magával az oktatási intézménnyel nincs is akkora nagy baj, de az eltérő életmódú fiatal réteg tömeges ittlétét, amit a kollégium és részben a sportfunkciók jelentenek, egyáltalán nem támogatják a józsefvárosiak.

Arról eddig viszonylag kevés szó esett, hogy az építkezés a következő időszakban milyen módon alakítja át a Palotanegyed társadalmi környezetét, hogyan változik meg a térhasználat, hogyan változnak meg a szokások. Csupán azzal, hogy idejön 4–5 ezer fiatal, már önmagában megváltozik ez a környezet, és erre a nagyon nagy változásra fel kell készülnie az önkormányzatnak is: meg kell tervezni, modellezni kell. És persze tovább kell tárgyalni. Józsefváros vezetése rávenné a beruházót a tervek átalakításának olyan formájára, ami leginkább tükrözi az itt élők véleményét.

De Pikó András azt mondta, hogy ezzel nem lehet megelégedni. Olyan tervezést szeretnének, ami visszatér ahhoz a gondolathoz, amelyet a CaPE is képvisel, hogy lehetőleg minél több meglévő épületet hasznosítson a Pázmány.

Pikó András szerint a Szentkirályi utcai négy társasház (ezek közül az egyik a sarkon álló Bródy Sándor u. 9.) komoly veszélyben lehet, ha elkezdődik az említett építkezés: 4 szint mély gödröt ásnának ki közvetlenül a társasházak környezetében, aminek a következményeit még az építtetők sem látják előre. Ezért az önkormányzat 21 millió forint értékben el fogja végeztetni a 4 ház teljes diagnosztikáját. Ez magában foglalja a házak jelenlegi állapotának felmérését, valamint annak vizsgálatát, milyen hatásokra lehet számítani a tervezett építkezés és bontás esetén. Ennek várhatóan kora ősszel lesz meg az eredménye.

A vizsgálat konklúziója alapján fognak tárgyalásokat kezdeményezni. Amennyiben az eredmény megerősíti a félelmet, hogy az építkezés veszélyezteti a lakók életét, biztonságát és tulajdonát, az önkormányzat minden eszközt megragad, hogy kifejezze véleményét: az építkezést ebben a formájában le kell állítani és újra kell tervezni.

Ha ilyen típusú kockázatokkal kell számolni, még az újratervezést is megkérdőjelezhetőnek tartja a polgármester. Úgy gondolja, ez esetben el kellene vinni onnan a Pázmány új egyetemét, mert ilyen mértékű kockázatot nem lehet vállalni.

Pikó András egy új kormányrendeletről is tájékoztatott, ami hétfőn jelent meg. Elmondta, jelenleg próbálják értelmezni a rendeletet. Még nem tudtak egyeztetni az Építésügyi Minisztériummal , és már írtak egy háromoldalas levelet Lánszki Regőnek, a projektért felelős államtitkárnak.

Pikó András szerint ez lehetőséget ad az önkormányzatnak arra, hogy a társadalmi véleményezés alapján lépéseket tegyen. Ha a beruházók ragaszkodnak az építkezéshez, és nem arról van szó, hogy elfogyott a pénz és arcvesztés nélkül próbálnak visszavonulni, akkor másfél évük van arra, hogy mindent átbeszéljenek, és szükség esetén jó kompromisszumot kössenek. Ebben a folyamatban számítanak a CaPE együttműködésére, és ahogy eddig is folyamatosan támaszkodni fognak a józsefvárosi lakosok véleményére.

Ha a beruházó az előkészítést komolyan veszi és ugyanúgy értelmezi, mint az önkormányzat, akkor Pikó András szerint a bontásról vagy bármilyen, a területet érintő kérdésről csak 2025. december 31-e után lehet beszélni.

Pikó András megjegyezte, hogy 2026 tavaszán indul a parlamenti választási kampány, és a politikai logika szerint attól kezdve nem történik semmi. Hozzátette, hogy a közelmúltban is azért nem történt sok minden, mert meg akarták várni, ki lesz Józsefváros polgármestere 2024 októberétől.

A polgármester úgy látja, politikai döntés, hogy a Palotanegyedbe akarják a kampuszt, szimbolikus ez az építkezés, amely fontos a katolikus egyháznak és a kormánynak is. Szerinte presztízsberuházás, és nem most döbbentek rá, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak is szüksége lenne kiegészítő épületekre a gyűjteménye bemutatásához, tárolásához és fejlődéséhez.

Megemlítette, hogy amikor L. Simon László volt a Nemzeti Múzeum főigazgatója, beszélgetést folytatott vele. L. Simon szomorú volt, mert erősen lobbizott azért, hogy a Magyar Rádió épülete a Nemzeti Múzeumhoz kerüljön, amire lett volna igény és némi politikai szándék is, de ezt felülírta egy másik döntés. Valószínűleg, ha a Nemzeti Múzeumhoz került volna az épület, nem lenne ilyen túlépítés, hanem lehetőség nyílt volna a CaPE és mások által javasolt zöldterületek kialakítására vagy a régi történelmi kertek visszaállítására.

Pikó András úgy vélte, ha látni fogják a „kormányzati vakarózást” a kampusz ügyében, akkor mindenki felvethet majd jobb megoldásokat. Megemlítette, hogy a kampusznak többféle megoldása is lehet, például a Nyugati pályaudvar melletti, egykori kormányzati negyednek kijelölt terület is alkalmas lenne erre a célra. Lázár János miniszter jelzése alapján ez nem állna távol a kormányzat alsóbb szintjeinek elképzeléseitől sem.

Ugyanakkor Pikó András szerint a politikai felső vezetés a Palotanegyedbe szeretné helyezni a kampuszt, mert ez egy rendkívül presztízses hely. Úgy véli, hogy a katolikus egyház elképzelése szerint, ha minden egy helyen van, könnyen megközelíthető, ráadásul a történelmi belvárosban, akkor az növeli a Pázmány egyetem vonzerejét.

Egy lakos dobta be a hírt: Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő azt írta a Facebookon, hogy az egykori üresen álló piliscsabai kampusz őrzéséért megbízott vállalkozók átlagosan havi 1,2 millió forintot kapnak.

A beszélgetésben felmerült, hogy viszont egy ilyen helyszíncsere azért is problémás, mert az egykori Magyar Rádió területét az állam elcserélte az egykori piliscsabai kampuszra az egyházzal.

Pikó András szerint azt, hogy mi fog épülni a területen, alapvetően a katolikus egyháznak kell megmondania. Emlékeztet arra, hogy van egy sajátos helyzet: a katolikus egyház mondja meg, mi épüljön, de az állam, pontosabban a kormány adja rá a pénzt, ami valójában az adófizetők pénze. Felidézte, amikor kritizálták a terveket és a koncepciót, a kormány mindig azt a választ adta, hogy ők nem tudnak mit csinálni, ez a megrendelő döntése, ők csak biztosítják a pénzt és felépítik.

Azonban teljesen új helyzet állhat elő, ha nincs elegendő pénz. Ebben az esetben a megrendelő, vagyis az egyház is elkezdhet gondolkodni, nekik valószínűleg nincs ennyi pénzük erre a projektre. Ha a finanszírozás kérdésessé válik, az a projekt újragondolásra késztet, és esetleg más megoldások, kompromisszumok is szóba jöhetnek.

Végül a polgármester még egy fontos szempontra hívta fel a figyelmet. Úgy tűnik az eddigiek alapján, hogy a projektnek nincs felső költséghatára, és ez összefügg azzal, miért olyan fontos az állékonysági vizsgálat és annak ismerete, hogy mi történhet a környező házakkal és lakásokkal az építkezés során. Egy kvázi végtelen erőforrással rendelkező építtető nem lesz tekintettel más szempontokra, csak a saját építkezésére: ha mindenáron fel akarják építeni a kampuszt, és közben a környező épületekben repedések jelennek meg vagy más problémák lépnek fel, a lakók azonnal kaphatnak felvásárlási ajánlatot.

Pikó András figyelmeztet, hogy ez rendkívül hátrányos helyzetbe hozhatja az itt élőket. Az épületek jövőbeli perspektívája nem lesz vonzó, nehezen vagy egyáltalán nem lesznek eladhatóak, és a lakók rákényszerülhetnek, hogy elfogadják az állam felvásárlási ajánlatát, amelynek ára esetleges lehet. Ez egy olyan kényszerhelyzet lenne, amibe nem szabad belemenni. Az építtető számára ez csak egy megoldandó probléma lehet, de Pikó szerint ez elfogadhatatlan, és szeretnék elkerülni ezt a helyzetet.

Az állékonysági vizsgálat eredménye után az önkormányzat nemcsak akkor fog felszólalni, ha a vizsgálat a házak összeomlását vagy lakhatatlanná válását mutatja, hanem akkor is, ha olyan károsodások valószínűsíthetők, amelyek értékvesztéshez vezetnek. Az önkormányzat pedig nem kíván partner lenni egy olyan folyamatban, amely ilyen következményekkel járhat a lakók számára.

Hogy a lehetséges lakáskivásárlás nem csak egy feltételezés vagy egy légből kapott ötlet, arról Márkus Ferenc építőmérnök, az esemény főszervezője elmondta, hogy amikor tavasszal az önkormányzat és a civilek együtt jártak bent a minisztériumban egyeztetni, konkrétan elhangzott Lázár János miniszter szájából, hogy felhatalmazása van a lakások kivásárlására, ha ez szükségessé válik.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf