„Minden esetben más az az energia, ami az elinduláshoz kell, de mindenkiben benne rejlik az erő ehhez a változáshoz, és mi ennek a kibontakozásához szeretnénk segítséget adni” – mondja Keresztes Cecília, a Van Esély Alapítvány kommunikációs vezetője, szakmai programok koordinátora. Ez a segítség pályázatok formájában jelenik meg, amikre nem egyedül jelentkeznek az otthontalan emberek, hanem egy őket támogatóval vagy mentorral közösen. A támogató megírja a pályázatot és végig is követi a menetét – már 300-an végigmentek a folyamaton.
Ezek a támogatók az esetek legnagyobb részében szociális munkások, de ez nem feltétele a pályázásnak. Az a fontos, hogy a támogató fél és az otthontalan fél között legyen bizalom és valamiféle alap, mondja Keresztes Cecília.
Fűkaszával az önbizalomért
A pályázónak tennie kell egy konkrét vállalást, amit az alapítvány megfinanszíroz 300 ezer forintig. Leggyakrabban ez valamilyen szakmaszerzés, vagy iskola, egyetem befejezése, nyelvvizsga megszerzése. Keresztes Cecília szerint gyakran finanszíroznak munkaeszközöket is, mint például varrógépet, fűkaszát, kis traktort vagy szakácsfelszerelést, mert sok munkahelyen eszközök nélkül nem veszik fel az álláskeresőt.
„Gyakorlatilag bármivel lehet pályázni, amiről azt látjuk, hogy valódi konkrét előrelépést jelent a hajléktalanságból kifelé vezető úton.
Valakinek a fogsorát tudtuk finanszírozni, ami azért volt fontos, mert az illető kapott egy állásajánlatot postai ügyfélszolgálatos pozícióra, de azt mondták neki, majd ha lesz rendes foga, akkor mehet dolgozni” – mondja Keresztes Cecília. Az utóbbi időben finanszíroznak pszichoterápiát, családterápiát, bármilyen önsegítő programot is.
Miközben a pályázó eleget tesz a vállalásának, az alapítvány munkatársai szakmailag támogatják a segítőt, hogy minél hatékonyabban tudjon jelen lenni az otthontalan számára. „A változás akkor tud tartós lenni, ha mindenféle belső változásokkal is együttjár. A pályázónak el kell hinnie magáról, hogy mindenre képes, és pluszban fel kell dolgoznia azt a sok mindent, ami az ő élettörténetében lapul.”
Minden pályázati programnak része az élettörténet feldolgozása. A segítő felvesz egy több órás életút mélyinterjút, leírja, majd esetmegbeszélő csoportokban, szakemberekkel nagyon alaposan elemzi. A pályázó élettörténetéből láthatóak lesznek azok a pontok, ahol súlyos elakadás vagy trauma van, ezeken aztán közösen a segítővel, vagy akár külső szakember bevonásával tud dolgozni.
Otthontalanból lakástulajdonos
Az esetek többségében elindul valamiféle változás: sokaknak sikerül szobát vagy önkormányzati lakást bérelniük, de olyan is előfordult, hogy valaki lakást vett, hála a Van Esély kezdőlökésének. Keresztes Cecília szerint
ezeknek az embereknek sokat számít, ha megtapasztalják, hogy képesek eredményeket elérni.
Előfordul, hogy nem megy zökkenőmentesen a program, történik valami változás, ami megakasztja a folyamatot. Például a pályázónak ki kell költöznie a szállóról, ahol addig élt, elmegy vidékre egy kis faluba. Ez abban az esetben nem akadály, ha a segítő vállalja, hogy így is tartja a pályázóval a kapcsolatot. Ugyanakkor vannak szomorú esetek is, amikor valaki a Családok Átmeneti Otthonából (CSÁO) pályázik, majd 3 év múlva egy másik CSÁO-ban lakik. „Ilyenkor mindig bánatosak vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem történt változás, csak hosszabb idő kell ahhoz, hogy előrelépjen. Én legalábbis ebben reménykedem.”
Elérhetőségek
E-mail: vanesely@vanesely.hu
Telefon: +36 (20) 587 2380
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
