A Civil-díjas Új Start Alapítvány Esélyt a szemnek! programjáról már írtunk múlt év novemberében: rászorulók számára biztosítanak ingyen szemüveget két józsefvárosi optika, lencsegyártók és keretforgalmazók bevonásával.

A Roma Tehetségprogramról is írtunk (érdemes a cikket átfutni), de akkor nem találkozhattunk a támogatott fiatalokkal, akik az ország minden részéből származnak. Nyaranta tábort tartanak, és ennek lezárásaként jöttek el bemutatkozni a Mátyás térre. „Az ösztöndíjasaink sokféle területen tevékenykednek, de többségük nem művésznek tanul. A zenész és táncos gyerekeink jöttek el most, hogy megmutassák magukat és a programot”, mondta Szőke Judit, az alapítvány elnöke. Hangsúlyozta, nem koncertet adnak, csak bemutatkozni akarnak. Ők is csak évente egyszer találkozhatnak személyesen a nyári táborban, ott készültek fel hagyományos beás, oláh cigány és magyar cigány dalokkal, amiket óromán, lovári és kárpáti cigány nyelveken adtak elő, és magyar népzenével – „a fiatalok cigánynak vallják magukat, de magyarnak is, hiszen ezen a kultúrán nőttek fel” –, és mai zenékkel is.

Hogy igazán tehetséges fiatalokról van szó, hamar kiderült, amint játszani kezdtek: nem úgy hangzott, mint akik csak pár napja tudnak együtt gyakorolni. A viszonylag népes közönség, roma közönség, mert nem roma valamiért alig volt, egyre erősödő tapsokkal igazolta ezt.

A roma zene itt nem szokatlan, de ilyen sokféle roma hagyománnyal, és ennyire sokfelől érkező, minden cigány népcsoportot képviselő előadói csoporttal nem szokott a józsefvárosi közönség találkozni.

Kerületiek szoktak játszani kerületieknek (muzsikus kerület ez), de most az egész ország cigánysága jött vendégségbe.

Lukács János gitáros Borsodból érkezett, a családjától tanult és magát képzi. Kárpáti Renátó tamburázott, de kiállt táncolni is. Ő most kapcsolódott be a tehetségprogramba. Kis László most zongorázott, de játszik még bőgőn, gitáron és tamburán is, ő a pécsi Gandhi Gimnázium diákja. Berki Milán dobolt, Makk Rómeó gitározott, szép szólókat játszott, Pesti Johanna, „beás kislányunk”, énekelt, még gimnazista ő is. A másik énekes Oláh András volt Miskolcról, mint később elmondta, nem ismerte a igényes folklórt, a táborban tanulta meg a dalokat, neki egészen más a műfaja – később énekelt is egy finom alteres popszámot, nagy élmény volt.

Az együttes mentora, tanítója, aki a táborokban foglakozik a zenésztehetségekkel, Mata András roma népzenész. Ő is önkéntes, mint az alapítvány legtöbb segítő munkatársa, és nem is a zenéből él. Egy borsodi nótát énekelt a zenészek kíséretével, valóban klasszis, nem véletlenül ragaszkodnak hozzá.

Szőke Judit megemlítette Lukács János nővérét, az énekes Vanesszát is, aki szintén gyönyörűen énekel. Őket is lehet látni két YouTube csatornán is, az alapítványén és a roma tehetségprogramén is. A videók össznézettsége közel van a hetvenmillióhoz, és jó betekintést adnak a munkájukba.

Amit még megmutathattak a zenén kívül, az a tánc volt.

Német Karolina, Kárpáti Renátó és Virág Alexandra (a táncosok szakmai segítője) roma páros táncokat mutatott be, majd a Botos testvérpár latintánc-bemutatója következett. A fiú a Kicsi óriások televíziós táncos vetélkedőben lett ismert, húga pedig pár éve országos bajnok lett társastáncban. A humoros koreográfiát az édesanyjuk készítette, „aki ebben él, de nem ebből”, tudtuk meg.

Oláh Jonatán a sajátjának érzett popping streetdance és hiphop stílusban adott elő freestyle improvizációt, amiben élvezetesen keveredtek a pantomim, a break, a techno és az akrobatikus tánc elemei. A magamfajta öreg hátfájósnak egyenesen

sokkoló volt, amikor lazán hátrahajolva egészen a hátára feküdt, majd egy mozdulattal fel is állt.

De pislogtak az anyukák és apukák is, miközben a gyerekek a táncosokat utánozták.

Volt még egy sztárvendég is, Balogh Krisztofer, aki a Sztárban sztár műsorban tűnt fel. Az édesanyjához írt dalát énekelte, amiben megköszöni a támogatását, ami nélkül nem vált volna énekessé. A Roma Tehetségprogram sikeréhez nélkülözhetetlen a szülők támogatása, csak velük egyetértésben egyengetik a gyerekeik karrierjét is, mondta Szőke Judit. Kiterjedt tevékenységükben adományozókra és pályázatokra is támaszkodnak, a mostani bemutatkozást például a Belügyminisztérium és a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság támogatta.

Oláh Jonatán Johnnyval és Oláh Andrással tudtunk szót váltani a program után, akik a saját történetük kapcsán elmondták, hogyan is segít az alapítvány a fiataloknak.

Az énekes Oláh András Miskolcon él, négy éve, 18 évesen kapcsolódott be a tehetségprogramba, érettségi után, most egyetemre jár, a program ösztöndíjasa. Odajött pár lány is, dicsérték, hogy milyen jól énekelt, olyan tiszta volt. „Nem volt kakukktojás a popdal, amit énekeltem?”, kérdezte, ő ugyanis nem énekelt ezelőtt cigány folklórt, „most megismertem az érem másik oldalát is”, az Új Start táborában tanulta meg a dalokat. Neki a pop a műfaja, leginkább angolul szokott énekelni. „A ballagásomon énekeltem egy dalt, amit felrakott nénjém a netre, és egy hét alatt meghallgatták százezren. Ez a videó jutott el Szőke Judithoz, és azóta kísérnek az utamon”, magyarázza. Neki a nyári tábor különösen fontos, mert igazan csak itt van lehetősége más zenészekkel együtt játszani, a családjában nincsenek muzsikusok.

„Ha olyan társaságba kerülsz, akik nagyon jók, szeretnél hozzájuk felzárkózni.

Nekem nagy motivációt ad ez. Magánéneket tanulok ugyan, itt azonban egymástól is sokat tanulunk, nekem ez nagy segítség.”

Oláh Jonatán Johnny Salgótarjánból jött. „Nekem az Új Start szó szerint új start volt az életemben. Szegény roma családból jövök, kiskoromban Jakcót próbáltam utánozni a tévé előtt, de az iskolában senki nem mondta, hogy Johnny, neked ezt kell csinálni, efelé kell menni. Aztán hallottam Szőke Juditról, elküldtem neki a videómat, és szinte zaklattam, hogy eljöhessek a táborba.” Ez három éve volt, akkoriban Jászberényben segédmunkában árkot ásott. Nem volt jó tanuló, mint András, nem szerette az iskolát, még osztályt is ismételt. „Aztán Judit néni elvitt egy iskolába, a Comeniusba, intézett kollégiumot is, és most ott tartok érettségi után, hogy ha minden jól megy, az egyetemen kezdek táncművészetet tanulni.

A program engem az érettségihez juttatott közelebb, magántanárt intéztek, a tanulásban segítettek, amit otthon nem tudnak megadni.”

Nyitókép: Karancsi Rudolf