A honlapjukon feltüntetett adatok szerint a szülők több mint 90 százaléka teljes mértékben elégedett a kerületi bölcsődék szolgáltatásaival. Miért látják szükségét mégis, hogy kampányt indítsanak a népszerűsítésükre?
A covid-járvány óta jelentősen csökkent a szülői érdeklődés a bölcsődék iránt, vele együtt pedig a beiratkozók létszáma is. Első osztályú intézményeket működtetünk, mégis sok család tartózkodik a bölcsődei ellátástól. A készülő kis videókkal, interjúkkal, amelyekben megszólalnak vezetők, kisgyermeknevelők, gyógypedagógus és pszichológus is, szeretnénk bevezetni a szülőket a bölcsőde világába és megmutatni nekik, valójában mi is történik ott.
Néhány éve a kerületi óvodák is létszámhiánnyal küzdöttek, mert a középosztálybeli szülők jobbára másik kerületbe vitték át a gyerekeiket a helyi társadalmi összetétel miatt. A bölcsődéknél is ez a probléma?
Nem gondolom, hogy a 0–3 éves korosztályt nevelő családoknál ez a rendező elv. Inkább az a pejoratív szemlélet tartja vissza a családokat, miszerint a jó anya nem adja bölcsődébe a gyerekét. Ez az utóbbi néhány év terméke. Szeretnénk ezt a hiedelmet eloszlatni.
Korábban arról szólt a fáma, nincs elég bölcsődei hely, holott az anyák visszamennének dolgozni, hogy legyen két kenyérkeresője a családnak, könnyebb legyen fenntartani.
Ez változott. Ma azt tudom mondani, ha már az egyik szülőfél viszonylag jól keres, akkor sok esetben inkább azt választják, inkább kevesebb pénzből élnek, hogy a másik szülőfél otthon tudjon maradni a gyerekkel, míg el nem éri a 3 éves kort, amikor már kötelező óvodába vinni.
A különböző médiafelületeken a szülők olyan impulzusokat és információkat kapnak, amelyek sok esetben eltérítik őket attól, hogy igénybe vegyék a bölcsődei szolgáltatásokat, pedig a mai felgyorsult világban a gyerekeknek is szükségük van a családon túlmutató ingerekre. Míg korábban a bölcsőde főleg a szülők munkavállalását segítette, ma egyre inkább a gyerek fejlődését, szocializációját és a család tehermentesítését szolgálja.
A 0–3 éves korszak utolsó éve telhet úgy is, hogy az anyának jut ideje arra, hogy rendezi a saját életét, kigondolja, hogyan folytassa: szeretne még egy kisbabát, továbbtanulna, visszamenne dolgozni, vagy elindítana egy vállalkozást. És közben pihen. Ami nem bűn és nem a rossz anyaság jele. A kipihent, önmagával is törődni tudó szülő boldogabb és motiváltabb, minőségibb időt tud tölteni a gyerekével és a családjával. A bölcsődei környezet pedig a kisgyermek személyiségét gazdagítja, önállóságra nevel, és megkönnyíti az óvodai beilleszkedést.
A szülők bevonása a bölcsődei életbe, a velük való együttműködésre törekvés szemlátomást erősödik. Mi a jelentősége ennek?
A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja is megfogalmazza azt, hogy a szülő és az intézmény kapcsolata kulcsfontosságú. Az első ezer nap kiemelten meghatározó a kisgyermek egészséges fejlődésében, nagyban függ mindkettő hozzáállásától. A nevelési elveket egyeztetni kell. Ha a nevelők és a szülők együttműködnek, a kisgyermek sokkal kiegyensúlyozottabban éli meg a közösségi létet, hiszen otthon és a bölcsődében is hasonló értékekkel, szokásokkal találkozik.
Sokszor tanácsokkal, információkkal kell ellátni a szülőket. Segíteni, edukálni kell őket, ha bizonytalanok például abban, milyen elvárásaik legyenek a szobatisztasággal kapcsolatban, vagy milyen mesét olvassanak, egyáltalán, hogy olvassanak. Megtanítjuk őket arra is, hogy türelmesen és odafigyelően bánjanak a gyerekükkel, de beszélgetünk velük az egészséges táplálkozásról is.
Folyamatos az innováció a kerület bölcsődéiben, például az étkeztetést is megreformálták.
A bölcsődéinknek saját konyhái vannak, ott főzünk – az élelmiszer-előállításnak ez a legbiztonságosabb módja –, és dietetikusokkal dolgozunk. Központi beszerzést vezettünk be, a beszállítóink a legjobb minőségű alapanyagokat hozzák a lehető legkedvezőbb áron. Az étlapunk minden bölcsődében egységes. Már a jogszabályi előírás megjelenése előtt erősen csökkentettük a só- és cukorhasználatot, egyéb fűszerekkel ízesítünk azóta. A gyerekek változatos és egészséges ételeket kapnak, gyakran olyan alapanyagokkal is megismerkednek, amikkel otthon nem feltétlen találkoznának.
Nem volt egyszerű az átállás. A kollégák továbbképzésével, a felszerelés fejlesztésével és következetes szakmai munkával értük el, hogy ma már természetes ez a rendszer.
Több hazai és nemzetközi projektben is részt vettek az elmúlt években. Milyen változásokat hoztak ezek a bölcsődék életében?
2013 óta vagyok a kerületi bölcsődék vezetője. Úgy éreztem, a bölcsődei ágazatnak szüksége van egy frissebb, innovatív szemléletre és új szervezeti kultúrára. Ezért tudatosan azon kezdtem dolgozni, hogy a bölcsőde tanulószervezeti formációban működjön: együttműködő csapattal, nyitott és megújuló vezetéssel, folyamatos tanulással, önképzéssel és partneri kapcsolatokkal. Ez a gondolkodásmód az évek során fokozatosan beépült az intézmény mindennapjaiba és mára megerősödött.
2016 óta öt Erasmus-projektet valósítottunk meg – a multikulturális nevelés, az inklúzió, az élelmezés és a fenntarthatóság területén –, melyek szervesen átszőtték és gazdagították bölcsődehálózatunk működését. Körülbelül 80-90 kollégámmal együtt utazhattunk az Európai Unió több országába, ahol más bölcsődéket látogattunk meg, tapasztalatokat szereztünk, és közben vendégül láttuk a külföldi partnereket is. A közösen látott és tanult jógyakorlatok közül sokat beépítettünk a saját rendszerünkbe.
Megosztana néhány példát?
Vannak apróságok, például, hogy a faliújságon milyen információk és hogyan jelenjenek meg, hogy megragadják a szülők érdeklődését. Vagy hogyan nézzen ki a csecsemők – akiknek minden esetben egyéni étrendet biztosítunk – ételkísérő lapja, hogy könnyen értelmezhető legyen a szülők számára.
Minden gyereknek van családi füzete, amelybe előzőleg a szülők képeket ragasztottak a családtagokról. Ha rosszkedvű a gyerek, lapozgathatja, jó eséllyel felderül a szerettei láttán, a képek enyhítik a hiányérzetét.
De megemlíthetem az okosfazék játékot, amibe a kuktának öltöztetett gyerekek az aznapi étrendnek megfelelő játék élelmiszer-alapanyagokat dobálhatják, kevergethetik, megfőzhetik. Sokkal nagyobb hajlandósággal fogyasztják el majd a valódi ételt – akkor is, ha nem különösebben szeretik –, mert felismerik.
De épült egy háromszobás babalaborunk is, amelyben egy különleges szemlélet, a heurisztikus pedagógia szerint dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy a gyereket arra ösztönözzük, maga kutasson, fedezzen fel dolgokat, értse meg a törvényszerűségeket, problémákat oldjon meg és akár saját játékot készítsen. Itt nem a boltból vásárolt, kész játékok várják, hanem például víz, homok, termések, termények, parafadugók. Ez a környezet segíti őt abban, hogy szabadon kísérletezzen, önállóan alkosson, és közben közelebb kerüljön a természethez.
Újítások szintén a honlapunkra feltöltött kézikönyvek, amelyek egyrészt kisgyermeknevelőknek, másrészt szülőknek szólnak. Utóbbiak számára készülőben van egy többnyelvű számítógépes alkalmazás is, ami a bölcsődéinkkel, a szolgáltatásainkkal és a bölcsődei neveléssel kapcsolatban ad tájékoztatást.
Az elmondottak nem egy tipikus XXI. századi magyar bölcsőde képét festik le.
Még a fővárosban sem tipikus. Egy nyitott, haladó szemléletű önkormányzattal mindig jó együtt dolgozni. Elmondhatom, hogy politikai irányultságtól függetlenül minden vezetés következetesen támogatta a szakmai megújulásunkat. Különösen nagy előrelépés, hogy nálunk egyre több diplomás kisgyermeknevelő dolgozik. Vezetői alapelvem, egyben elvárásom is a kollégáim felé, hogy folyamatosan képezzék magukat. A felkészült, sok ismerettel rendelkező, tapasztalt szakember sokkal hitelesebben tudja megosztani a szülőkkel azokat a javaslatokat, amelyekkel elősegítheti, hogy a családon belüli nevelés megfelelően működjön. Így válik igazán erőssé a kapcsolat a család és az intézmény között.
Hogyan hatott a fejlődés a gondozás-nevelés folyamatára?
Korábban a gondozás volt az elsődleges. Mára – nálunk legalábbis – ez megfordult, a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy a gyereket önállóságra neveljük, szabad játékon keresztül fejlesszük a fantáziáját, közösen énekeljünk, mondókázzunk, nagy mozgásos játékokat játsszunk, vagy éppen a kézügyességét fejlesszük különféle tevékenységekkel.
Senkire nem erőszakolunk rá semmit, és figyelembe vesszük, hogy mit hoz otthonról, milyen állapotban érkezik meg, hogy érzi magát, milyen környezetből jön – tehát erőteljesen az egyéni nevelésre fókuszálunk. Régen mindenkit egyforma ruhába öltöztettek és egyformán is kezeltek a gondozónők. Ma a gyerekek a saját ruhájukban mehetnek be a csoportba, a személyzet elnevezése is nevelőnőre változott.
Már másképp fordulunk a gyerek felé, más módszertannal dolgozunk. A gyerek lett a fontos, ő az első. Mi már nem megőrizzük, hanem neveljük a gyerekeket.
Fotók: Huszár Boglárka
