Az augusztus 2-ról 3-ára virradó éjjel az auschwitz-birkenaui cigány családi tábor foglyainak maradékát, 2897 embert, öregeket, gyerekeket, betegeket mészároltak le 1944-ben. Pontosan hatvanöt évre rá, a 2009. augusztus 2-ról 3-ára virradó éjjel Kislétán, sorozatgyilkosok a saját házában sörétes puskával agyonlőtték az alvó Balog Máriát és súlyosan megsebesítették az akkor tizenhárom éves lányát. Ezek az emberek előzőleg már öt áldozattal végeztek. És nyolcvan évvel később, a 2024. augusztus 2-ról 3-ára virradó éjjel Mata Andrást ragadta el a halál egy pillanat alatt 47 évesen. Azon a napon a holokauszt megemlékezésen siratókat hallhattunk tőle.
Sokszor leírtam már, hogy a romák számára nem ért véget a holokauszt, ma is szedi áldozatait a gyűlölet a kirekesztettségben, a megbélyegzésben, a gettósított oktatásban, az aluliskolázottságban, a szegénységben, a kilátástalanságban. Abban, hogy nem rázta meg az ország népét a romák elleni sorozatgyilkosság sem. Hogy a romák többsége kimarad a családi adókedvezményből, még azt is feltételezem, hogy azért nem emelik a családi pótlékot, nehogy részesüljenek belőle. Mert nem az a cél a kormány szerint, hogy arra építsék a gyerekvállalást.
A romáknak azért is sokszorosan harcolni kellett (vagy továbbra is kell), hogy az ő holokausztjukat is elismerjék ugyanolyan holokausztnak, amilyen a zsidóké volt. Még ma is van olyan történész kutató, aki azt állítja, hogy a romákat kizárólag közigazgatási, rendőri okok miatt hurcolták el, nem faji alapon, ahogy a zsidókat. Nem faji alapon ölték őket halomra a lágerekben meg félszáznál is több településen az országunkban. Mit akarna azzal bizonyítani a történész? Hogy bűnözők voltak, vagy hogy kóboroltak letelepedés helyett? Pusztán költői kérdésnek szántam.
Helmut Kohl német kancellár csak 1982-ben ismerte el hivatalosan a romák veszteségét. Közel negyven évet kellett várni erre. Nem, nem volt kárpótlás sem. Mert még a halálunkban sem vagyunk egyenlők. A sorozatgyilkosok szándékosan gyilkoltak az augusztus 2-ról 3-ára virradó éjjel. Emlékeztetni akartak arra, hogy folytatják, amit hatvanöt évvel azelőtt a nácik nem tudtak befejezni.
De amiért ez az írásom készül, az Mata András megrendítő, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála. Mélyen megrázta a cigány közösséget, engem is, pedig csak egy alkalommal beszélgettem vele. A Facebookon ismerősöm volt. Olvastam egy ízben rejtelmes posztját, ami voltaképpen segélykiáltás volt. Bajban volt. Nem tudni pontosan, hogy miért, de nagyon sokan felajánlották a segítséget számára. Közkedvelt, szeretett közéleti ember volt. Nem tudom, megoldódott-e gondja, ha nem, talán az vitte őt el.
Andris egyike volt azoknak, akik olvasótáborban ismerkedtek meg még kisgyermekként a cigány kultúrával, hagyományokkal. Az emancipációs mozgalom e nagy jelentőségű programját Bársony János indította el. Ő harcolta ki 1978-ban, hogy a balatonszemesi 2000 fős KISZ-táborban első alkalommal 25 férőhelyet kapjunk középiskolás cigány fiatalok számára.
Daróczi Ágnessel, Bársony Jánossal voltunk a táboroztatók. Igazi olvasótábor volt, ahol a cigány irodalomról tanítottunk, filmeket néztünk, táncot, zenét tanultak, és örültünk nekik, örültünk annak, hogy vannak. Hogy hatalmas értékek rejlenek a cigány kultúrában, ami arra ösztönöz minket, hogy érezzük jól magunkat cigányként is. Hogy akarjunk cigányok lenni!
Mert ebből a kultúrából erőt meríthetünk a hétköznapokban a nem romák között az előítéletek ellenére is. Az olvasótábori mozgalom ettől kezdve folyamatosan nőtt, több ezer gyereknek adott életre szóló élményt. Mata Andrisnak is.
Andris ennek hatására tanult meg cigányul, s gitározni, kísérni magát az énekben. Olyan jó érzésű, olyan alázatos, eredeti hangú énekes, aki aztán több generációnak adta át nemcsak zenei tudását, hanem azt az életszemléletet, amit ő is elsajátított az elődöktől. Szerencsére számos felvétel készült róla, amit feltétlenül össze kell gyűjteni és az újpesti Roma Könyvtárban archiválni és közkinccsé tenni, hogy emlékét megőrizzük az örökkévalóságnak. Barátaim, testvéreim! Végül azt kérem tőletek, törjük meg az augusztus 2-ról 3-ára virradó éjjel halálos átkát! Biztos vannak köztünk olyanok, akik ismerik az átok megtörésének cigány szokás szerinti rituáléját. Mutassuk meg, hogy többé nem fog rajtunk e napnak az átka!
Fotó: Huszár Boglárka
