Mindig is voltak olyan termékek, amik miatt képesek voltak az emberek sorba állni, akár már előző este helyet foglalva.

Emlékszem, a 2010-es évek elején az iPhone volt ilyen konzum-álom, és nem csak Magyarországon. A Samsung még jól ki is figurázta a fanatikus Apple-hívőket egy reklámban:

A gyerekkoromban, a 80-as években a banán hiánytermék volt, ritkán jött, és órákat voltak képesek rá várakozni az emberek.

de többnyire nem mi, hanem a szüleink voltak a várakozás elszenvedői.

Dévényi Tibi bácsi legendás Három kívánság című műsorában 1987-ben egy bonyhádi kisfiú legnagyobb vágya az volt, hogy borzasztó sok banánt ehessen. A bonyhádi boltokba ugyan eljutott a déligyümölcs (amit mi téligyümölcsnek is neveztünk, mert leginkább az évnek abban a szakában lehetett kapni), de mire kiderült, melyik üzletben kapható, többnyire el is fogyott.

Emlékszem még a hatósági húsboltok előtti sorokra, illetve amikor az első turkálók megjelentek a rendszerváltás idején, ezeknél is tömött sorokban várakoztak az emberek. Vagy amikor Budapestre kellett utazni az ország széléről Celladam cseppekért, hogy valamelyik családtag egészségéért megtegyük, amit tudunk.

Hallottam olyat, hogy az ELTE-n a félév elején azért álltak már az előző este sorba az emberek, hogy egy bizonyos tanárnál vehessenek fel tantárgyat: Takács Ferenc tanár úr órái a bölcsészkaron legendásak voltak, mert egyrészt élvezetes órákat tartott, másrészt nagyon lazán állt a számonkéréshez. Régen hatalmas sorok tudtak kialakulni a vasúti pénztárak előtt is, és az ember mindig rádöbben(t), hogy sosem abba a sorba áll(t) be, amelyik a legjobban halad(t).

Persze álltam már én is órákat sorban, kiállításra bejutásnál, de ezen sokat javított az, hogy többnyire online lehet jegyet vásárolni időpontra, és a koncertek esetében sem kell órákig várakozni egy vágyott jegyre. A 90-es évek elején, csóró diákként bérben is álltam sorban kárpótlási jegy jegyzésénél.

Az sem mindegy, kikkel kell megküzdenünk egy jó helyért vagy termékért. A briteknél például komoly kultúrája van mindennek. Képesek akár úgyis beállni, hogy azt sem tudják, mi célt szolgál a várakozás.

Nyitási akciók, leárazások

Rengeteg elrettentő videót láttunk már üzletnyitásokról, amikor tömegek jelennek meg a nyitási akcióknál. Magyarországon a legemlékezetesebb az Electro World budaörsi áruházának 2002. februári megnyitója volt, melyre tizenötezren csődültek össze. Vittek mindent, amit lehetett, csoda, hogy nem történt komolyabb tragédia. Az incidensnél egy ajtóhoz szoruló rendőr nyomásától az ajtó egy része leszakad, a könnyebb sérülést szenvedett biztos urat a mentők részesítették elsősegélyben. Többen is rosszul lettek a tömegben, ami már előző délután elkezdett kialakulni úgy, hogy az autópályán kilométeres dugó alakult ki. Szabályos lincshangulat kerekedett, voltak, akik konkrét polcokat foglaltak le a bejutás után, és pénzért voltak hajlandóak odaadni másnak termékeket vagy bartereztek.

Az ilyen helyzetek sokszor a legrosszabbat hozzák ki a fogyasztókból, a marketingesek igenis felelőssé tehetők, ha ilyen versenyhelyzeteket alakítanak ki. És mielőtt azt gondolnánk, hogy ilyen csak nálunk fordulhat elő, mutatok pár példát a világból:

A három csík és a meki

1987. február 17-én Budapest utcáin szokatlan izgatottság uralkodott. Az ok nem volt más, minta világhírű német sportmárka, az Adidas első hazai üzletének megnyitása a Váci utcában. Bár a télies idő nem kedvezett a szabadtéri várakozásnak, ez mégsem tántorította el a lelkes vásárlókat és kíváncsi szemlélődőket, egészen a Kígyó utcáig kígyózott a sor. A bolt, amely a Budapest Divatszalon helyén nyílt meg, azonnal óriási érdeklődést váltott ki, az Adidas megjelenése Magyarországon nem csupán egy márka érkezését jelentette, hanem egy új korszak kezdetét is szimbolizálta a fogyasztói kultúrában és a nyugati termékekhez való hozzáférésben. Sokan pusztán azért mentek el, hogy a saját szemükkel láthassák ezt a változást, nem is akartak vásárolni. Van, aki az akkor vásárolt ruhadarabokat vagy kiegészítőket a mai napig őrzi, mint egy korszak emlékét.

A megnyitón jelen volt Horst Dassler, a márka alapítójának fia is, ami tovább emelte az esemény rangját. Az Adidas hazai népszerűsége tartósnak bizonyult. Évekkel később is gyakran lehetett hosszú sorokat látni az üzlet előtt, és 1990-ben már egy második bolt is megnyílt a Váci úton.

Az esemény jelentőségét jól mutatja, hogy még egy brit dokumentumfilmbe is bekerült. Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója megörökítette a nyitást a magyar fiatalságról 1988-ban készült filmjében, a Young Hungarians-ben. (Szerepel benne az első McDonald’s üzlet megnyitása is, melyről szintén nem feledkeztünk meg.)

1988 tavaszán új fejezet kezdődött a magyar vendéglátás történetében is. Április 29-én nyitotta meg kapuit az első McDonald’s étterem Budapesten, a Régiposta utcában. Ez az esemény nem mindennapi érdeklődést váltott ki: a belvárosban hosszú, akár száz méteres sorok kígyóztak az amerikai stílusú gyorsétterem előtt. A tömeg nemcsak a nyitás napján, hanem az azt követő napokon is kitartott.

Az étterem megnyitóján magas rangú állami vezetők is részt vettek: Marjai József miniszterelnök-helyettes és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vágta át a szalagot. A McDonald’s egyik fő vonzereje a gyors kiszolgálás ígérete volt: vállalták, hogy minden vendéget 72 másodpercen belül kiszolgálnak, ami azt jelentette, hogy a rendelés leadásától számítva maximum 1 perc 12 másodperc alatt megkapta ételét a vásárló.

Az étterem működtetéséhez kezdetben 150 alkalmazottat vettek fel, akik közül sokan külföldiek voltak. Ezek a tapasztalt munkatársak azért érkeztek Magyarországra, hogy betanítsák a helyi dolgozókat a McDonald’s sajátos munkamódszereire. A hatalmas érdeklődés miatt nem lehetett csak úgy besétálni az étterembe, a vendégeknek türelmesen sorba kellett állniuk, hogy megtapasztalhassák az új gasztronómiai élményt, amit a McDonald’s kínált.

A gyorsétteremlánc kelet-európai megjelenése a térség országaiban hasonló jeleneteket generált. 

A McDonald’s moszkvai megjelenése 1990 elején nem csupán egy új étterem nyitását jelentette, hanem a nyugati fogyasztói kultúra szimbolikus térnyerését is a Szovjetunióban. Ez az esemény Gorbacsov reformjainak kézzelfogható eredménye volt, bár az étterem előtti hosszú sorok még a régi rendszerre emlékeztettek.

A moszkvai városkép addig főleg propagandaplakátokkal volt tele, melyek a munka dicsőségét hirdették. Ezzel szemben a nyugati stílusú reklámok, farmernadrágok és elektronikai cikkek hiánya vagy gyenge minőségű utánzatai jellemezték a fogyasztói kultúrát. Éppen ezért volt különleges élmény az „eredeti” hamburger megérkezése.

A nyitónapon, 1990. január 31-én hatalmas tömeg gyűlt össze. Bár a személyzet 10 000 adag étellel készült, végül több mint 30 000-et szolgáltak fel, ami új rekordot jelentett a McDonald’s történetében. Az árak a helyi kávézókéhoz hasonlóak voltak, egy Big Mac 3 rubelbe került, ami viszonylag megfizethetőnek számított.

Az étterem egyik menedzsere, Khamzat Khazbulatov, aki korábban egy neves moszkvai étteremben dolgozott, hamar az első moszkvai McDonald’s vezérigazgatója lett. Ő a McDonald’sot a peresztrojka megtestesüléseként jellemezte (az „átépítés”, átalakítás a gorbacsovi szovjet reformok korabeli neve volt), mondván, míg sokak számára a peresztrojka elvont fogalom, itt megérinthetik és megízlelhetik Big Mac formájában.

Az étterem gyorsan a moszkvai élet részévé vált. A Puskin téri McDonald’s-ban később esküvőket is tartottak, és divatba jött, hogy az ifjú párok a szertartás előtt betérjenek egy gyors étkezésre. Ez az étterem így nem csupán étkezőhelyként, hanem a társadalmi változások szimbólumaként is működött, jelezve a Szovjetunió nyitását a nyugati kultúra felé.

Mire várnak a józsefvárosiak?

Ahol ma a legtöbbet várunk, az az egészségügy, akár vizsgálatra jutnánk be, akár csak egy időpontot szeretnénk kapni egy vizsgálatra.

Nagyon összetett a sorbanállás lélektana és matematikája. Eltérő motivációk állhatnak amögött, miért képesek az emberek az idejüket feláldozni, és bár úgy tűnhet, gúnyosan fogalmazok róluk, ez egyáltalán nem így van: az okok nagyon is racionálisak lehetnek. (Gondoljunk csak a covid alatti pánikvásárlások egyszerre irracionális és nagyon is logikus mivoltára, amely szintén kapcsolódik a sorbanálláshoz – a szerk.)

Ma már tudunk mosolyogni régi jeleneteket, de mai szemmel hihetetlen, mikért voltak képesek emberek korán kelni azért, hogy órákig ácsorogjanak valamire vágyva.

És hogy miért álltak sorban 1989-ben a a büszke Teleki tériek? Nem fogják kitalálni:

Vitték, mint a cukrot, tízesével. Mindez kiderül egy korabeli filmhíradóból.

A Herbária vállalat a hajhullás kezelésére kínálja ezt a termékcsaládot, amely a Bánfi márkanevet viseli. Ez a termékcsalád egy régi fodrászmester, Bánffy József hagyatékán alapszik, aki az 1930-as években alkotott meg egy különleges hajápoló szert. Bánffy mester gyógynövények felhasználásával készítette el a hajszeszt, amelynek állítólagos hatása a hajhullás csökkentése és megállítása volt. Akkoriban a hajszeszt orvosi előírásra lehetett beszerezni, kopaszodás ellen a „fejbőr kvarcoltatása” volt javallott. Az idők során a Herbária továbbfejlesztette az eredeti receptet, és ma már nemcsak hajszeszt, hanem sampont és balzsamot is gyárt a Bánfi termékcsalád részeként.

És ön miért szokott sorban állni? Írja meg a Facebookon kommentben!

Nyitókép: Tömegek állnak sorban Bánfi hajszeszért a Rákóczi úton. A kép forrása: Budapest régi képeken Facebook-oldal