Kézművesképzőt írtunk a címben, de az iskola hivatalos elnevezése nem ez: az intézmény a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Kézművesipari Technikum nevet viseli, de más neveken, régebbi korokban is működött már. Ötvös- és aranyműves képzése 60 éves múltra nyúlik vissza, fotós és fogtechnikusi képzései pedig több mint 40 éve működnek.
Az intézményben 500 diák tanul 30 oktatótól,
nem apró iskoláról van szó tehát, az intézményt azonban ennek ellenére kevesen tudnák Józsefváros vaktérképén elhelyezni. Az idei, egyébként 54. alkalommal megrendezett kiállítással többek között a szervezők azt is sugallni szeretnék, hogy az iskola kapui nyitva állnak, terei látogathatók, és szeretnének nyitni a nagyközönség felé.
Az ötletes, találó elnevezés, Nemesfényből – a nemes a nemesfémek megmunkálására utal, a fény pedig a fotózásra – Szenteleki Gábor rajztanár agyszüleménye, aki felvilágosított, hogy a kiállított tárgyak és fotók ún. vizsgaremekek, amik a diákok szakmai tanulmányainak lezárásaként, illetve eddigi tudásukat bizonyítandó kerültek bemutatásra. De volt egy pályázat is a fotós hallgatóknak, itt az „időtlen” szóhoz kapcsolódó tematika mentén elkészült fotókkal lehetett pályázni. A kézműves suli
érettségire épülő képzést ad, az érettségi a feltétel, tehát kizárólag tizennyolc pluszosok jelentkezhetnek ide,
felső korhatár azonban nincs, „na jó, legyen akkor 99 év” – nevet Szenteleki. Neki a legidősebb tanítványa 62 éves volt, de a megnyitón látszott, hogy a 20-30 éves korosztály is reprezentálja magát, korösszetételben elég heterogén a társaság tehát.
Szakképzési és felnőttképzési rendszerről van szó, az oktatás leginkább az esti sávban vagy hétvégeken történik, de a nappali sávban is működnek képzések, ez a felvételizők aktuális számától függ. A felnőttképzés érdekes madár: „Sokan gondolják úgy, hogy átpozicionálják magukat életük derekán, sok a harmincas, olyan emberek, akik lehúztak 5-10 évet egy multicégnél, de elfáradtak, és rájöttek arra, hogy
hiányzik az életükből a manualitás, a saját produktum létrehozása, a sikerélmény, miközben túl nagy a hajtás, és nincs élhető ritmus”
– mondja Szenteleki. A szakmai tárgyakon belül tanulnak itt tervezést, technológiát, szaktörténetet, művészettörténetet, stílustant, vállalkozói ismereteket. Átlagban 25 fős osztályok vannak, órarend és kerettanterv szerint működnek, tanulmányaik végén pedig szakképesítést kapnak a hallgatók az adott szakmából.
Az iskola tanműhelye megfelelően felszerelt ahhoz, hogy például az Ötvös, az Aranyműves vagy akár a Vésnök diákok a falakon belül kapjanak lehetőséget a felkészülésre. Ezen túlmenően a Kreatív fotográfus és a Fogtechnikus diákok számára számtalan duális partner nyújt helyszínt a gyakorlati oktatásra (a duális oktatás lényege, hogy a képzés egy része az iskolában, más része – amely legfőképpen a gyakorlatra irányul – pedig a választott duális partnerszervezetnél történik szerződéses keretek közt).
Kézművesképzőnek hívják az iskolát, ez a fogtechnikusokra talán nem a leghézagmentesebben illeszthető fogalom, de Szenteleki Gábor szerint művészi igényű munkát igényel ez a munka is: a protetika (fogpótlástan) és fogtechnikai mintázás nagyon magas színvonalon, rendkívüli részletgazdagsággal kell, hogy történjen. Ha megnézzük a fogtechnikus tanulók munkáit, az a benyomásunk, hogy gyakorlatilag szobrokat, kisplasztikákat látunk.
Elnour Szilveszter, az intézmény igazgatója az oktatóik magas kvalifikáltságára mutat rá: „oktatóink szakmai elismertségére nem lehet panaszunk, idén például Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott Szántó Gábor fogtechnikus-tanárunk, aki már közel 40 éve tanít iskolánkban. De a többi oktatónk is végigment a saját szakmai ranglétráján – elismert művészek, egyetemen oktató tanárok –, mindenkinek megvan az a pályaíve, mely hitelessé teszi a tanulók előtt is” – mondja.
Majd minden oktatónknak van saját vállalkozása, ez azért fontos, mert nemcsak iskolai, oktatási szemszögből nézik az itteni munkát, hanem vállalkozási oldalról is,
és olyan dolgokat mondanak, melyek megállják a helyüket kint a nagyvilágban is” – folytatja Elnour Szilveszter. Szerinte sokan sokszor úgy választanak, majd tanulnak szakmát, hogy kizárólag azt veszik figyelembe, mennyi pénzt fog hozni, de tanulni érzelemből is kell:
„érezned kell azt, hogy ez a te világod, mert akkor valóban jól fogod csinálni a munkát”
– mondja.
„Vezetőként menedzseri szemlélettel is kell egy iskolát vezetni. Tehát nemcsak a jogszabályokban előírt dolgokat kell figyelembe venni és megvalósítani. Az alapfinanszírozást a fenntartó biztosítja, melyből az intézmény gazdálkodik, de szívesen fogadunk támogatásokat is” – mondja.
Emília Erdélyből érkezett, ott kezdte el a Corvinust, de közben rájött, mégsem az ő világa a közgazdászképzés, akkor kezdett el az érdeklődni az ékszerek iránt. Mivel Erdélyben nem volt semmilyen ötvös aranyműves képzés, ezért Budapesten kezdett el nézelődni, egy workshopon szeretett bele a szakmába – egyből. A Práter utcai iskolát többen ajánlották neki, azt hallotta, hogy nagyon jó tanárok tanítanak az intézményben. Elvégezte a 2 éves ötvösképzést, most az egy éves aranyműves képzésben vesz részt. Saját, egyedi tervezésű ékszereket készít, már otthon is van egy saját kis műhelye, és ezt szeretné majd továbbvinni saját vállalkozásban. Az iskola hangulata szerinte nagyon jó:
„az első két évben olyan volt, mint egy kis család,
de aztán bejött a covid, mindenki eltávolodott, az oktatás online lett, azt azért megérezte a társaság, de azóta újra jó a közeg” – mondja Emília.
Adrienn kreatív fotográfusnak tanul itt, a Húsvét Hétfő című képével nyert a fotóspályázaton, egyébként elsőéves hallgató. Leginkább embereket szeret fotózni, életképeket, családi képeket készít előszeretettel, digitális formátumban. Eleinte a színes képek érdekelték, de most már egyre inkább fekete fehérben szeret fotózni. Ebben szeretne később dolgozni vagy főállásként vagy akár mellékállásként. Szerinte a fotózás művészet, önkifejezés is lehet:
az érzelmeidet is átadhatod a képek segítségével”
– mondja.
A sajtófotózást nem tartja feltétlenül művészetnek: „ha egy eseményről kell tudósítani, akkor annak kötelező jellege van, és kevesebb tér nyílik az egyéni látásmódok megmutatására. A fotográfus szakon belül jól ismerik egymást a hallgatók, a más szakokon tanulókkal lazább a kapcsolat, de „mindenki jó fej, a tanárok pedig megértőek, segítőkészek itt, a Práter utcai Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Kézművesipari Technikumban”.
Az iskola egyébként bekerült a Józsefvárosi Önkormányzat látóterébe is: a kiállításon megjelent Erőss Gábor alpolgármester, aki elmondta, hogy a technikum a VIII. kerület életében növekvő mértékben kíván részt venni, ezért készül egy együttműködési megállapodás, a kerület kulturális életének és az iskola infrastruktúrájának javítása érdekében. Ez még nagyon korai tervezet, de szerepel benne többek között nyári táborok közös szervezése, fotó és ötvös szakmákra vonatkozó kiállítások megrendezése, és úgy általában, együttműködő kapcsolatokat kialakítása az iskola és a VIII. kerületben található kulturális intézmények között.
A kiállítás május 20-ig, hétfőtől péntekig 8-18 óra között látogatható.
Fotók: BKSZC Képművesipari Technikum
