A Kristály cukrászdát bizonyára olvasóink is jól ismerik, sokan betérhettek a József körúton, a Kiscsibész térnél lévő üzletbe. Érdemes megpihenni egy szelet sütemény és kávé mellett, gyönyörködni az 1910–1920-as évek világát is megidéző berendezési tárgyaiban.

Az üzletbe belépve azonnal észrevehető a hatalmas „Kristály” felirat. Ívelt betűivel a 60-as, 70-es évek neonfeliratait idézi. Nem is tévedünk sokat, a dobozolt betűkből álló felirat egykor valóban

mondja Herceg Krisztián, a cukrászda tulajdonosa. Az Ajkai Kristály Ház székesfehérvári mintaboltját hirdette. A feliratot a leselejtezés után megszerezte, lefestette, és – ugyan neonfények nélkül – kiállította a cukrászdában.

Az Ajkai Kristály üzemet az 1870-es évek végén alapították, Magyarország egyik legismertebb üvegipari műhelye volt több mint 130 éven át. Termékei számos országba eljutottak, a Magyar Értéktárban kiemelkedő nemzeti értékként szerepel. Számos névváltozás és a kereslet drasztikus csökkenése után 2019-ben szűnt meg. A múzeum történetét Ajkán a Kristály Múzeum mutatja be.

Ám a cukrászda nem a neonfeliratról és nem is az üzemről kapta nevét. „A Kristály elnevezés nagy gyűjtőszenvedélyemmel, a század eleji és két világháború közötti kristályvizes relikviákkal hozható összefüggésbe” – mondja Herceg Krisztián. Valóban: az üzletben sok képet, üveget és szobrot láthatunk. Két márka emléke jelenik meg elsősorban, a Margitszigeti Kristályvíz és a Szent Lukács Gyógyfürdő ásványvize. Ezek láthatók szobrok talapzatán, a pincérek még négyjegyű telefonszámmal díszített jegyzettömbjén (ezekre írták fel a rendeléseket), a hamutartón is ott a Kristály-felirat, akárcsak a porcelán díszedényen.

A Margitszigeten az 1860-as évektől palackozták a kristályvizet. A kéntartalmú, meszes gyógyvízéről ismert Szent Margit gyógyfürdő megépítését József főherceg kezdeményezte. A fürdőben ivókúrákat is tartottak, a szénsavval dúsított vizet pedig Palatinus-víz, majd Szt. Margitszigeti ásványvíz néven palackozta a Szent Margitsziget Rt.

A kristályvizes reklámtermékeken kívül más cégek, például a Csillaghegyi kristály- és szikvizes csatos üvegeit is megcsodálhatjuk, de megtudhatjuk azt is, a műanyag kupak előtti időkben hogyan próbálták megőrizni az üvegben a szénsavat: egy kis üveggolyóval. „Ilyen gyűjteménye állítólag még a Vendéglátóipari Múzeumnak sincs a témában, legalábbis nem kiállítva” – mondja Herceg Krisztián.

Akit az ásványvizes múlt nem érint meg, az böngészhet a cukrászat múltjához kapcsolódó márkák tárgyai között. Szép számban találhat például a Dr. Oetker által gyártott sütőporos, vaníliacukros, fiókos fadobozkákat, a Stollwerck Császári és Királyi udvari szállító tárolódobozát, a Suchard cég logóját viselő régi órát, szerencsi cukorkatároló üvegeket vagy Váncza sütőpor-adagolót. A Váncza-üzem Józsefvárosból indult el, a Jószefvárosi Múzeum Váncza-relikviájáról itt olvashat, a cégről bővebben meg itt:

Ezt a cukrászdáját 2001-ben nyitotta meg Herceg Krisztián (a másik a XV. kerületben működik), korábban tapéta- és ezermesterbolt volt itt.

Úgy tapasztalta, hogy a mindenkori városvezetés nem mindig támogató, amikor az utcai, kiülős teraszról van szó. „Hol azt kérték, hogy a ponyván ne legyen felirat, hol a ponyva színével volt valami gond, hol a tujával, mostanában pedig rendszeresen városképi hozzájárulást kell kérnem a teraszhoz. Lehet, hogy így a jövőben már nem is éri meg fenntartanom.”

Herceg Krisztián igyekszik támogatni a kerületi szervezeteket, például a téli és a nyári kéthetes zárva tartás előtt megmaradt, jó minőségű süteményeikkel. Az édességekből jutott az Üdvhadsereg segítségével az Alföldi utcai átmeneti szállásra, a helyi tűzoltókhoz, vagy épp a Heim Pál gyerekkórház kis betegeihez is.

Fotók: Marton Réka Zsófia