Hallgassa meg a beszélgetést:
Powered by RedCircle
Kalandos életutat járt be, de életének legnagyobb kalandját belül élte meg Rejtő Gábor. Elmondta, hogyan hagyott ott mindent ötvenéves fejjel és „esett ki a pikszisből”, kezdett vándoréletbe. De szó esik a 90-es évek lelkes lapcsinálói hangulatáról és a lelkesedést megfojtó médianagyüzemről is, az egész életen át tartó igazságkutatásról, aminek része a szociális érzékenység, a természet iránti felelősség és a belső spirituális út kutatása is. Szó esett a költővé alakulás drámai körülményeiről és az egzisztencia elvesztése közbeni önmagára találásról, ami pedig szabályos mondatokban nem volt elmondható, azt a versben és a dalban mondta el.
A beszélgetés témája volt józsefvárosi kötődése is, az itt történteket írásban is kiegészítette, egyet most is felidézünk.
„Jó két évig laktam a Diószegiben, akkor kapcsolódtam be a VIII. kerületi civil mozgalmakba. Nekem a legfontosabb egy aranyos, 25-30 közötti fiatalokból álló társaság volt, Mókus őrsnek nevezték magukat, ha jól emlékszem. Részben önkormányzati támogatással megkaptak egy telket egy nyárra a Tolnai Lajos utcában, és ott oázis született, sátorral, mindenféle közös tevékenységgel, amiben volt meditáció, ének, főzés, társasjátékok. A környékről nagyon sokan látogattak oda, még hajléktalanok is. A végén, valamikor szeptemberben építettünk egy hatalmas, kerekes mókust, amit nagy népi demonstráció keretében toltunk el a Kálvária térre. Ez volt a koronája a Tolnai Lajos utcai dolgoknak, amiknek célja az utcai politizálás, közélet megteremtése, kapcsolódások létrehozása volt.”
Bányay Géza podcastja a fenti lejátszás gomb megnyomásával meghallgatható, de podcastjaink elérhetők a Spotify, az Apple, a Google és a RadioPublic rendszerében is – iratkozzon fel rájuk kedvenc platformján.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf. A zenei felvételt Bujdosó János készítette.
