„Van egy divatos felsőm, amit eddig nem tudtam hordani, mert túl hosszú volt, Klaudia segített levágni és megvarrni.
Nagyon jó ez a hely. Főleg, mert az itteni lakosság nemigen tudja megfizetni az ilyesfajta szolgáltatásokat.
Hálót kaptunk hal helyett” – mondta Anikó, a Repair Café, Budapest első közösségi szerelőműhelyének egyik első kliense.

A Fővárosi Közösségi Költségvetésből létrehozott közösségi szerelde két hete nyitott meg a Teleki téren. A holland ötleten alapuló Repair Cafét azóta többen felkeresték, voltak, akik csak azért tértek be, mert kíváncsiak voltak arra, mi ez a hely, mi történik a falai közt, mások viszont már a szakemberekkel való közös bütykölésre érkeztek. „Azt látom, hogy nagy igény egyelőre a varrásra, kisgépszerelésre és bicikli-szervizelésre és persze a beszélgetésre van” – számolt be eddigi tapasztalatairól Gégény Noémi, a szereldét megvalósító Para-fitt Sportegyesület vezetője.
Az első közösségi szerelőműhely 2009-ben létesült Amszterdamban, azóta
a világ számos pontján elterjedt ez az embereket összehozó kezdeményezés.
Megálmodói a tárgyak hosszú távú használatának, megbecsülésének, javításának kultúráját szeretnék visszahozni, és megerősíteni a köztudatban.

A Para-fitt csapattagjai számára a fenntarthatóság és a közösségépítés fontos szempont. „Néhány éve jött szembe a neten a Precious Plastic (műanyag újrahasznosítás – a szerk.) kezdeményezés. Nagyon klassznak találtuk, ki is utaztunk Hollandiába, hogy lássuk, hogyan működik a gyakorlatban. Hazajöttünk és csináltunk egy műhelyt, ami amellett, hogy hasznos tevékenység, kreatív foglalkozásként is szolgál a gyerekeinknek” – mondta Noémi.
Időközben a civil szervezet műhelyestül beköltözött a Józsefvárosba. Miközben felújították a bérelt helyiséget, beadták a közösségi szerelde ötletét a Fővárosi Közösségi Költségvetésbe. „Úgy gondoltuk, ez a két tevékenységi kör jól megfér egymás mellett, ugyanakkor a közösségépítésnek is jó apropója.”

A közösségi szerelde keddtől szombatig tart nyitva napi négy órában, mindennap más szolgáltatás érhető el. A szakemberekhez előre be kell jelentkezni, de volt már rá példa, hogy valaki csak úgy beesett az utcáról azzal, hogy nézzenek rá a fejhallgatójára, valami nem stimmel vele:
két perc alatt helyrehozták.
Keddenként a szobrászművész Rózával és az asztalossegéd végzettségű Dáviddal lehet közösen barkácsolni, szerdán és csütörtökön a designer Klaudiával varrni, pénteken a villamosmérnök Andrással kisgépet szerelni, szombaton pedig a magánműhelyt vezető Gézával kerékpárt és kerekesszéket szerelni. A műhely ezermestere és „gondnoka”, Lajos minden nap bent van a műhelyben, igazi jolly joker figura, több szakmája is van, gyakorlatilag mindent meg tud szerelni.

Nehezen talált szakembert a munkákra, mert a legtöbben csak horribilis órabérért jöttek volna el dolgozni – mondta el Noémi. Végül sikerült igen lelkes kollégákra szert tennie. „Sokkal inkább szeretem felújítani a dolgokat, mintsem kidobni” – vallja Klaudia, a szerelde varrásban jártas szakembere. „Régóta élt bennem a vágy, hogy azzal segíthessek az embereknek, amihez értek. Nagyon tetszik, hogy nemcsak ideadják a gépeket javításra,
hanem együtt szerelünk.
Amikor rájövünk a hibára és sikerül a javítás, engem mindig egy fokkal boldogabbá tesz” – áradozott a kisgépszerelésért felelős András, miközben a XVIII. kerületből érkezett Lászlóval közösen javították annak húszéves music centerét. „Nagyon jó közreműködni: nyitott füllel és szemmel figyelek, és remélem, legközelebb menni fog egyedül is.”

Egyelőre a pályázaton nyert összegből gazdálkodnak, de már most keresik a lehetőségét, hogyan lehetne hosszú távon is fenntartható a szerelde. Együttműködnek például az Alföldi utcai hajléktalanszállóval, az ott élő emberek segítenek nekik a kupakválogatásban, amiért pénzt is fizet az egyesület. Mivel nagyobb kapacitás is lenne a válogatásra, a műanyag-feldolgozásnak kellene nagyobb lendületet adni, ehhez keresnek épp partnert – mondta Noémi. Ha találnak valakit, aki legyártja nekik lécformára a műanyagot, azokból a műhelyükben akár székeket, padokat, ládákat is össze tudnának rakni, amiket aztán el lehetne adni. „Ez egy közös brandünk, termékünk lehetne az alföldisekkel.”
Fotó: Karancsi-Albert Rudolf
