Azzal vélhetően már senki sem vitatkozna, hogy súlyos lakhatási válság sújtja Magyarországot, azon belül is különösen Budapestet, ez a válság pedig egyre csak mélyült az elmúlt évek során. A KSH és az ingatlan.com lakbérindexe szerint 2026 júliusában a budapesti kínálati lakbérek 70 százalékkal voltak magasabbak, mint 2021-ben. A KSH adatai szerint pedig 2026 első negyedévében egy használt budapesti lakás átlagos négyzetméterára megközelítette az 1,2 millió forintot.
A lakhatási válság problémáit hosszú évek, sőt évtizedek óta görgeti maga előtt a magyar gazdaság és társadalom, így fordulhat elő az a jelenség, ami ellen a Lakásmenet szervezői felemelték a hangjukat: „A lakhatási válság ugyan az orrunk előtt van, de már annyira megszoktuk a jeleit, hogy lassan fel se tűnik. De érzékeljük a kiadó lakások árában, a hó végén szorongva várt fizetésben, a szüleikhez hazaköltöző harmincasok mindennapjaiban, az egyre növekvő hajléktalanságban. Legtöbbünkben ott lappang az a szorongató érzés is, hogy egy újabb emelés után már nem tudjuk kifizetni az albérletet, vagy meggondolja magát a tulaj, és
jövő hónaptól már nem adja ki a lakást.”
A Lakásmenet többek között azt sem szeretné hagyni, hogy normálisnak fogadjuk el ezt a helyzetet, vagy piaci sajátosságnak és egyéni problémának tekintsük, hogy egyre szélesebb rétegek nem jutnak biztonságos lakhatáshoz. A Szikra Mozgalom és az AVM (A Város Mindenkié) szervezésében október 18-án, vasárnap délután a II. János Pál pápa téren kezdődött el a 13. Lakásmenet, hogy aztán a beszédek első körének meghallgatása után a néhány száz főnyi felvonuló tömeg molinókkal, zászlókkal, vonultak át a Bakáts térre a Népszínház utca, Blaha Lujza tér, József körút, Baross utca, Mária utca, Kinizsi utca, Ráday utca útvonalon, majd a végállomáson következett a beszédek második köre.
A felszólalók között helyet kapott két józsefvárosi politikus: Udvarhelyi Tessza alpolgármester és Shakkour Aram önkormányzati képviselő (Szikra) is, mellettük Halmi Aranka és Ónody Zsuzsanna az Első Kézből a Hajléktalanságról szervezettől, Dombi Mihály ökológiai közgazdász a debreceni Szikrától, Kovács Dezdemóna a Roma Női Hálózattól, és Misetics Bálint szociálpolitikus tartott beszédet az egybegyűltek előtt. A felszólalók a személyes, gyakran szívszorító történeteik megosztása mellett sorban végigvették az idei Lakásmenet
előre kihirdetett követeléseit.
IIyen a lakbérkontroll, ami a bérlőket védené a hirtelen és nagymértékű lakbéremelésektől szabályok lefektetésével. A Lakásmenet követelései közé tartozik továbbá a lakhatás jogának alkotmányba foglalása, hogy ne piaci termékként tekintsen rá a politika. További fontos törekvés a jelentős méretű, köztulajdonban maradó szociális bérlakásállomány építése, valamint a rövid távú, turisztikai célú lakáskiadás szigorú szabályozása, melynek azt kell szolgálnia, hogy a lakások elsősorban otthonként maradjanak elérhetők. De nem hagyható ki a megoldandó problémák közül a Lakásmenet résztvevői szerint a végrehajtó rendszer reformja sem, aminek jelenlegi gyakorlata embertelen módon is utcára űzhet bajba jutott lakókat.
A Lakásmenet céljai mellett kiállt Pikó András józsefvárosi polgármester is a Facebook-posztjában, mely szerint „talán még soha nem volt ennyire világos, hogy mennyire fontos lenne méltó lakhatást biztosítani mindenkinek. 16 év semmittevő kormányzása és társadalmi károkozása után ugyanis soha nem látott szociális válság szakadt az országra. Ez csapódik le Budapest belvárosában is. Hogy ez kezelhető legyen az egész országban, érdemi lépésekre lenne szükség a lakhatási válság megoldására, a hajléktalanság megelőzésére és felszámolására, az állami gondoskodásban felnőtt fiatalok jövőjének biztosítására, az albérletek megfizethetővé és biztonságosabbá tételére,
a szociális bérlakásrendszer fejlesztésére és bővítésére.”
A Lakásmenet rendezvényére és követeléseire reagált Budapest főpolgármestere is egy Facebook-bejegyzésben, és reménysugarakat láttatott a lakhatás válság borús egén. Karácsony Gergely szerint „most úgy tűnik, hogy az Európai Unió és az új magyar kormány az ügy mellé áll, és a fővárosi önkormányzatok érdemi forrásokat kaphatnak bérlakások építésére és felújítására.” A lakhatási válság sújtotta európai nagyvárosok szövetséget is alakítottak „Mayors for Housing” néven, pár hete Raffaele Fittó, az Európai Bizottság kohéziós politikáért felelős alelnökével megerősítette, hogy Budapest jelentős, 2030-ig elköltendő forrásokhoz juthat a lakhatási válság kezelésére az EU kiemelt programjának keretében.
Karácsony Gergely bejegyzése szerint „ennél is fontosabb az a változás, amit a bérlakásfejlesztéseket elvből ellenző Orbán-kormány bukása és az állami bérlakásprogramot hirdető Tisza-kormány megalakulása jelent. A kormány meghirdette a Wekerle Sándor állami bérlakásépítési programot, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT) döntött a Diákváros és a Rákosrendező megfizethető lakhatást bővítő megvalósításáról is. Ezek azonban hosszú távú projektek, a fővárosi önkormányzatoknak viszont már rövid távon is cselekedniük kell. Az FKT novemberi ülése ebben is áttörést hozhat. Nemcsak a Fővárosi Önkormányzatnak már korábban megítélt 20 milliárdos lakhatási program véglegesítéséről döntünk, hanem előkészületben van egy szintén több tízmilliárdos bérlakásépítési és -felújítási program is, amely a kerületi önkormányzatok számára is elérhető lesz.”
Fotók: Zatykó Noémi
